Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 3. szám
A Szent Jobb-körmenetben 1938-ban Almássy László képviselő és egy testőrtiszt társaságában mi következménye, a szinte mindenkit érintő életszínvonal-csökkenés a politikai életre is kihatott. Kormányzati válság vette kezdetét. Bethlen István a belpolitikai status quo megszilárdítása érdekében 1931 júniusában kieszközölte a parlament idő előtti feloszlatását és új választások kiírását. Az új parlamenti választásokat 1931. július végén tartották meg. A 255 mandátumból az egységes párt 158-at (64,5%) szerzett meg, ez kevesebb volt az 1926. évinél. Ugyanakkor az MSZDP és a baloldali ellenzék megtartották képviselőházi pozícióikat. Néhány nappal a sikeres választások után robbant ki a budapesti tőzsde válsága. Ezen a helyzeten Bethlen miniszterelnök antiparlamentáris úton próbált úrrá lenni. A kormányzó elnapolta az országgyűlés üléseit, és annak helyébe a pártok delegáltjaiból álló ún. 33-as bizottság felállításával legitimálták a rendeleti úton való kormányzást. A bizottságban a válságért Bethlent tették felelőssé, aki taktikai megfontolásokból - főként politikai presztízsének átmentése érdekében - 1931 augusztusában önként, az általa megválasztott időben távozott. „Csak nehezen és nagy sajnálattal váltam meg tőle - írta Horthy. -Távozásához akkor és azóta is mindenféle találgatásokat fűztek, mert nemigen hitték el, ami kézen feküdt. Maga Bethlen vallotta azt a nézetet, hogy azok a nehézségek, amelyek a mezőgazdasági és a nagy világgazdasági válságból keletkeztek, változást tettek szükségessé az ország politikai vezetésében. 1931. augusztus 24-én Károlyi Gyula grófot, az egykori szegedi ellenkormány elnökét, a Bethlenkormány utolsó külügyminiszterét neveztem ki.” 1931. augusztus 19-én gróf Bethlen István eltávozott a budai Sándor-palotából, s oda soha többé nem tért vissza. Bethlen magát az „irányított demokrácia”, a „konzervatív demokrácia”, illetve a „fontolva haladás” hívének mondta. Ezen „irányított demokrácia” természetes vezető elemének mindenkor az arisztokráciát és a birtokos nemességet tekintette, amelyek szerinte - mint írta - vagyoni és műveltségi helyzetüknél fogva a „legtöbb ellenálló képességgel bírnak... minden nyomással és felforgatással szemben.” Úgy vélekedett, hogy az elmaradottabb európai régiókban (így Magyarországon is) hiányoznak azok Bethlen István és gróf Festetich Tasziló a feltételek, amelyek egy társadalmilag szélesebben megalapozott politikai demokrácia működőképességét szavatolhatnák. A húszas években kialakított, s lényegében 1944 tavaszáig, tehát Magyarország német megszállásáig fennmaradó, két világháború közötti magyar állam- és kormányzati rendszer igen nagy mértékben Bethlen felfogásának a lenyomata volt. Lemondása után is jelentős politikai befolyása volt, változatlanul Horthy belső köréhez tartozott. Gömbös Gyula miniszterelnökkel támadt ellentéte miatt kilépett az egységes pártból és ellenzékbe vonult. Az 1939-es választások után Horthy a felsőház örökös tagjává nevezte ki. A 11. világháború idején az angolszász orientáció híveinek egyik vezetője volt, több különbéke-kísérletben játszott szerepet. 1944 decemberében a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba való belépésre kérték fel, de az ajánlatot elutasította. Élete utolsó éveit házi őrizetben töltötte, 1945-ben ugyanis elhurcolták az oroszok. A Szovjetunióban halt meg. DEÁK KRISZTINA HARANG 21
