Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Értékmentés rákosszentmihályi lelkészi irodába. Ilyen értelemben széles hálózata volt ennek a munkának. Állásajánlatok, lakásgondok megoldására adódó kínálatok, ajándék bútorokról és egyebekről szóló ajánlásokról hetente értesülhetett az erdélyi gyülekezet. Ebben a tevékenységben különös gonddal figyeltek oda a családokra, közöttük a többgyerekes családokra. Ehhez szorosan kapcsolódóan a gyermekek és fiatalok egyházi ajándék jellegű üdültetésére is gyakran sor került. A nagyobb gyermeküdültetésekre megajánlások útján vagy segélyalapból került sor. A háromévnyi rákosszentmihályi munka hídépítés volt az anyaországi és a Trianon után a mai határokon kívülszakadt, de az egységes nemzettesthez tartozó magyarság között. Az erdélyi magyarság nem önakaratból, hanem az egész magyar nemzeten esett sérelem következményeként került idegen uralom alá, abba a helyzetbe, amelyben van. Azoknak az értékeknek, amelyeknek az erdélyi emberek a hordozói, nem szabad elpusztulniuk, mert pusztulásukkal az egész magyarság lenne vesztes. A rákosszentmihályi istentiszteleteken azt érezhettük, hogy a lelkészek mindenike ennek a ténynek a felelősségteljes tisztánlátásával szólalt meg. Az erdélyi magyarság életérzése a teljes magyarság életérzésének tartozéka. A kálvini hit, a reformáció az anyanyelv, a nemzet megtartó ereje, erős vára volt évszázadokon keresztül. Ahogyan az iskolákra, az anyanyelvtanításra mindenkor rendkívüli felelősség hárult és hárul, ugyanúgy a megújuló egyház sem veszítheti el ezt a megtartó, őrző funkcióját. A Rákosszentmihályon lefolyt háromévi munka e feladat betöltésének igen szép példája volt: nemzetféltő, nemzeti értékeket mentő szerepéhez semmi kétség nem férhet. Az összetartozás megélésének, az öszszefogás felemelő gondolatának a csírái szökkentek szárba ebben a XVI. kerületi - milyen jelképes! - az erdélyi Kós Károly tanítványai által tervezett, jellegzetes stílusú templomépületben, az elmúlt három esztendőben... FINTAELLA A i Jt rákosszentmihályi egyházközösség életében 1990: december 28-án a záró istentisztelettel - három évre terjedő áldozatos időszak ért véget. Ez a Pánczél Tivadar lelkipásztor által vezetett egyházközösség 1988 januárjában vállalta magára az Erdélyből Magyarországra menekült magyarság lelki gondozását. A vállalkozás az idő múltával egyre szerteágazóbb lett: református szeretetszolgálattá, segélyszolgálattá terebélyesedett. A menekültek számbeli növekedésével párhuzamosan nehezebbé, egyre több fáradságot követelővé lett a nemes feladat. Az erdélyi gyülekezet érdekében végzett munkában a lelki gondozásra esett mindenkor a legnagyobb hangsúly. Az elmaradhatatlan péntek délutáni istentiszteletekre úgy érkezhetett ide a rászoruló, hogy továbblendítő, erőt nyújtó lelki táplálékkal gazdagodva távozhatott. AZuj, az erdélyi ember számára teljesen szokatlan viszonyok, körülmények közepette, a gyökértelenné válás lelkiállapotában hogyne lett volna erre szükség! Amikor az ember a szülőföldjétől, szeretteitől, egész addigi életétől - az egyre keményebb nyomás hatására - elszakadt, belső világát őrző ajándékként hatott a lélektől lélekig szóló, vigasztaló isteni üzenet, amely - úgy tűnt - az egyetlen létező terület, amely az újrakezdő számára a régi életéből megmaradt. A fájdalmas zárkózottság megkövült falai mögül a templom boltívei alatt olyan érzések, gondolatok szabadulhattak fel, amelyek a pusztulásra ítélt kisebbségi lét, a félelmek, a megaláztatások kényszerű görcsei közepette folyamatosan rakódtak le kinek-kinek a lelki rétegeiben. A szűkebb honától elszakadt ember számára hogyan is remélhető a gyors, siettethető gyógyulás? Amíg otthonról csak aggasztó hírek érkeztek-érkeznek, hogyan is várható a felelősségei élő, erdélyi életérzésétől elszakadni képtelen ember számára a teljes javulás? Hordja, viszi tovább belső világa legmélyebb régióiban a maga otthoni sebeit s Isten kegyelméért, áldásáért imádkozva csupán reménykedni próbál - a megélhetésért folyó napi gondokkal küszködve - az otthon maradottak, az otthon, Erdély életének-sorsának jobbra fordulásáért, normalizálódásáért. A lelkipásztori munkát Pánczél Tivadar tiszteletes mellett többen vállalták. Az erdélyi magyarság ideszakadt része dr. Tenke Sándor, Németh Géza, Nagy Zoltán, Tamás Bertalan, Szloboda József, Komtós Attila és alkalomszerűen más lelkészek által részesülhetett a krisztusi kegyelem nélkülözhetetlen áldásaiban. A rákosszentmihályi szeretetszolgálatnak igen fáradságos vetülete volt a másik, a gyakorlati oldal. Ez az egyházközösség gyülekezetének áldozatos vállalása is volt. Mert az anyaország adományait, a Hollandiából és Nyugat-Európa más országaiból érkező segélyszállítmányokat nem volt kicsi munka megnyugtató módon szétosztani. A templomhoz és a lelkészi lakáshoz tartozó helyiségek némelyike igen gyakran vált valóságos raktárrá. Az olykor egyszerre több kamionnyi szállítmányt ki kellett terhelni, el kellett helyezni, majd elosztani. A munka oroszlánrészét vállaló tiszteletes asszony, a gondnok, presbiterek és gyülekezeti tagok - többnyire idősebb emberek - fáradságot nem ismerve, leggyakrabban A szerző felvételei egész nap talpon állva tették, amit valami belső, nemes indíttatásra magukra vállaltak. A lelki ajándékok mellett itt könyveket, élelmiszert, ruhaféléket, cipőt, ágyneműt, takarókat, hasznos háztartási eszközöket, gyógyszereket, pénzbeli támogatást kapott minden rászoruló. A segélyszolgálatnak pedig külön kiemelkedő érdeme az volt, hogy itt sem felekezeti, sem nemzetiségi megkülönböztetés nem történt: az egyházközség szeretetszolgálatának kiválasztott emberei egyaránt, egyformán gyakorolták vállalt szép küldetésüket minden segítségre szorulóval szemben. A rákosszentmihályi szeretetszolgálatnak az eltelt három esztendőben volt egy harmadik, igen figyelemreméltó vetülete is. Nem pusztán olyan értelemben volt közvetítő az adományok átvételében, illetve továbbadásában, ahogyan ezt az előző sorokban említettem. A Pánczél Tivadar lelkész úr és egyházközsége nagyszabású vállalkozásáról, munkájáról a televízió és rádió segítségével sokan tudtak itt Magyarországon. így az ország meg a főváros lakosságának megajánlásai folyamatosan érkeztek a A segítő szolgálatot a XV. kerület, Alagi tér 13. szám alatti református missziói épületben folytatják, a lelkigondozás istentiszteleti alkalmait pedig keddenként, este 6 órakor az erdélyi gyülekezet összejöveteli helyiségében, a XIV. kerület, Dózsa György út 7. (11. udvar) szám alatt tartják. Rákosszentmihályon 56 HARANG
