Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1991-02-01 / 2. szám
Százéves a párizsi Maxim Az arisztokrácia és a felső tízezer étterme. Itt vacsorázott opera-előadás után Marcel Proust, itt tvisztelt Rudolf Nurejev Margót Fonteynnel és ide tért be mezítláb Brigitte Bardot Gunther Sachs karján, hogy legyen szenzációja a másnapi bulvársajtónak. Már tíz éve Pierre Cardin, a divatdiktátor a tulajdonosa a luxus e templomának a Place de la Concorde közelében, a Rue Royal 3-ban. Cardin felismerte, hogy a Maxim a francia kultúra örökségének fontos alappillére. Maxim - száz év Párizs életéből címmel egy kötetben összegzi a mulató történetét, ünnepnapjait, botrányait. Ezzel a könyvvel mintegy megindítja az 1993-ig tartó jubileumi ünnepségsorozatot. A lokál mostani nevét ugyanis csak 1893-ban kapta, de akkor már három éve működött. „Maxim nélkül nincs Párizs! ” - mondta Jean Cocteau az étterem fénykorában, a második világháború előtt. Az egész országban itt fogy a legtöbb pezsgő - Daniel Houdry üzletvezető tájékoztatása szerint átlag napi nyolcvan palack. Houdry olyan színházhoz hasonlítja az éttermet, mely,nek szereplői maguk a vendégek. A különbség csak annyi, hogy itt a szereplők fizetnek. Egy tisztességes vacsora - zenekísérettel, bor nélkül - mostanában körülbelül 1000 frankba kerül. Egy év alatt 500 kilogramm kaviárt és 350 kiló szarvasgombát fogyasztanak el a vendégek. ' A földszinti - műemléknek nyilvánított - tükrös terem szecessziós díszítése rézből, aranyból és mahagóniból készült, üvegtetejét citrom- és narancsvirágot ábrázoló ornamentika ékesíti. Asztalai egy kis táncparkett köré csoportosulnak. A tizenhatos számú, a legelőkelőbb vendégeknek fenntartott Royal-asztal mellett európai uralkodók - köztük VII. Edward angol király - is megfordultak. Itt vacsorázott többek között Onassis, Jacky Kennedy, Maria Callas és a windsori herceg feleségével. Winston Churchill viszont inkább a bejárathoz közeli, nézelődésre alkalmasabb Concierge asztalnál szeretett üldögélni. Pierre Cardin 1981 óta, mióta átvette az éttermet, vigyáz rá, hogy tovább ápolja a hagyományos eleganciát. Excentrikus vendégeket is megtűrnek a Maximban, de egy este csak egy különcöt fogadnak, akármennyire illusztris vendégről van szó. Salvador Dali, a festő két ocelot társaságában vonult be egyszer, Christina Onassis pedig mezítláb, bár esküvői ruhában járta itt a szirtakit. Meglepő, hogy a szmokingos vendégek közül mennyi a szarka. Havonta ezerkétszáz hamutartó tűnt el, míg az üzletvezető az „M” jelű modelleket egyszerű fehérekre cserélte. Egy hölgyvendég ottfelejtett kézitáskájában, amikor kinyitották, hogy megtudják a címét, két hamutartót és számos evőeszközt találtak. A borodai maharáni (a maharadzsa felesége) viszont arany karkötőt adott borravalóként a ruhatárosnak, tíz szaúd-arábiai vendég pedig karácsonyra ékszercsomagokat ajándékozott a személyzetnek. 1999-re, az évszázad utolsó szilveszter éjszakájára sokan már most asztalt foglaltak a Maximban. A Maxim elsősorban egyfajta reklámot jelent Pierre Cardinnek, aki 1981-ben 20 millió dollárért vette meg, bár az évi bevétel csak 50 ezer dollár volt. De Cardin ötszázféle terméket forgalmaz a parfümtől a porcelánedényekig, és minden termékén ott díszeleg a híres párizsi M betű, a Maxim jele. (Süddeutsche Zeitung) Tamaska Gyula felvétele HARANG 55
