Harang, 1991 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1991-02-01 / 2. szám

ra is képes volt, tudása méltán váltotta ki Dürer csodálatát. Gótikus lendületű jelenetes metszetei a legkisebb részlete­kig kidolgozottak. Érződik, örö­mét lelte egy-egy finomabb megoldásban, kedvvel fárado­zott egy falon kúszó repkényen, egy beomlott boltíven, egy kö­vek közül kibúvó kis virágon, egy gyertyatartón, egy szaladó kutyán. Kompozíciói akár zsú­foltság érzetét is kelthetnék, ha az egyes részletek nem rende­lődnének alá az egész mű szel­lemi tartalmának. Természet- és enteriőrábrázolása mentes volt a naturalista túlzásoktól. Szerep­lői már nem a középkor elvont, eszményített alakjai, hanem - még a mellékalakok is - finom lélektanisággal jellemzett hús­vér emberek. Jelentős lapjai kö­zül a legtöbbet a „nagy” Ke­resztvitelt, a Krisztus születését, a Mária halálát, és a Három ki­rályok imádását idézik. Schongauer jellemábrázoló képessége igazán alakos met­szetein mutatkozik meg. E szentábrázolások már keletke­zésükkor rendkívül népszerűek voltak hitelességük s könnyen értelmezhető szimbolikájuk mi­att. Különösen kedveltek voltak, s számottevő hatást gyakoroltak a későbbi művészekre kecses, finom, kissé ünnepélyes nőalak­jai; a Madonnák, Szent Katalin, Szent Borbála, Szent Agnes vagy az okos és a balga szüzek sorozata, hogy csak néhányat említsünk. Végül külön is szólni kell Schongauer művészettörténeti jelentőségű remekéről: a Szent Antal megkísérlésének képzele­tet megindító, fantasztikus, álla­ti testű, emberként cselekvő dé­monai tovább kísértenek Bosch, Breughel, Dürer, Grünewald művein. De eljutott e metszet Németországon és Németalföl­dön messze túlra is; a fiatal Mi­chelangelo is tanulmányozta és másolta, ahogy azt életrajzírója, Giorgio Vasari megemlíti. (VÉGH) A szent család (olajfestmény, 1480 k.) Szent Antal megkísérlése (rézmetszet) Wo// me tangere (olajfestmény, 1467 k.) HARANG 33

Next

/
Oldalképek
Tartalom