Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-14 / 7. szám

DOBROTZON VAROS ELSŐ NYOMDÁSZA

415 éve halt meg Huszár Gál református lelkész, író, századának egyik legnagyobb vándornyomdásza, a debreceni nyomda

megalapítója.

A 16. század Európája csatazajtól hangos. A helyi - gyakran vallási színezetű - háborúk, a parasztlázadások, a hódító hadjáratok közepette a kontinens uralkodói alig fordítanak figyelmet a fenyegető török terjeszkedésre. Magyar ügynek tekintik, csakhogy a mohácsi csata után világossá válik, Magyarországon kevesen tekintik ügyüknek: az összefogás helyett a széthúzás érvényesül, a magánérdeket a közérdek elé helyezik.

A mohácsi csata után meghalt II. Lajos trónjára testvére, Szapolyai (Zápolya) János és Habsburg Ferdinánd tart igényt. Eközben a törökkel senki sem törődik. Tizenöt évvel Mohács után Szulejmán szultán elfoglalja Budát, s ezzel kezdetét veszi a 150 éves török megszállás. S míg az ország középső részén berendezkedik az oszmán birodalom, nyugati és északi részén a Habsburg befolyás érvényesül, Fráter György, a kor egyik legnagyobb magyar politikusa megszervezi az önálló erdélyi fejedelmeséget.

Miközben az ország három részre szakad, s hadakozás, dúlás, pusztulás színtere lesz, az üldöztetések ellenére gyors ütemben terjed a század új eszméje, a reformáció. Népszerűsítésében jelentős szerepet vállalnak a vándomyomdászok, mint Bornemisza Péter, Hoffhalter Rafael, Manlius János, Klösz Jakab és Huszár Gál.

Alakjukhoz sok romantikus elképzelés fűződik, melyek többnyire messze állnak a valóságtól. Nem városról városra járó mesteremberek ők, akik öszvérháton vagy szekereken szállítják a sajtót, a betűkészletet, a papírt, és nyomtatványaikat - az ima- és zsoltárkönyveket, a kalendáriumokat, a széphistóriákat - vásárokon árulják, hanem többnyire lelkészek, tudósok, akik maguk is írnak, fordítanak, ha kell, és képesek nagy lélegzetű, komoly műveket kinyomtatni. Ott telepednek le hosszabb-rövidebb időre, ahol megrendelőre, mecénásra találnak, és csak akkor állnak tovább, amikor már nem akad több munka, vagy amikor vallási okokból elüldözik őket. Mert ebben az egy kérdésben az osztrák, a magyar uralkodó, és a török megszálló közös nevezőn volt: Szapolyai János bebörtönöztette a református könyvek készítőit, Habsburg Ferdinánd kegyetlenebb volt, vízbefojtásra ítélte őket, a török pedig súlyos büntetést rótt ki rájuk.

Gyakori üldöztetésben volt része Huszár Gálnak is. Származásáról, születési idejéről, ifjúságáról nem áll rendelkezésünkre adat. Az első hiteles forrás 1554-ből való, ez hírül adja, hogy Oláh Miklós érseknek üldözése elől Magyaróvárra kell menekülnie. Három évvel később Bécsbe indul, ahol Hoffhalter Rafael nyomdájába áll be dolgozni. Itt tanulja meg a mesterséget, és nyomdát vásárol - betűöntő készletet. Visszatér Óvárra, és kinyomtatja első könyvét, saját prédikációinak gyűjteményét. A helyi református gyülekezet hívására Kassára megy 1560-ban, és lelkészként tevékenykedik. Nyomtatványa nem marad fenn, hisz alig rendezkedik be, Verancsics egri érsek elfogatja, és csak hívei megmozdulása miatt engedik szabadon. 1561 elején érkezik Debrecenbe, ebbe a különleges helyzetben lévő városba, mely közjogilag Erdélyhez tartozik, mégis jelentős önállósággal rendelkezik. Ekkor van alakulóban református egyháza Melius Juhász Péter irányításával, akit kortársai a magyar Kálvinnak neveznek. Huszár Gál fölállítja nyomdáját, és hamarosan kinyomtatja első debreceni könyvét, melynek írója Melius Juhász Péter, címe pedig: A Szent Pál Apostol levelének, mellyet a Canossabelieknek írt

Medgyessy Ferenc szobra: Huszár Gál

prédikáció szerint való magyarázattya. Másfél évig marad a városban, ezalatt az idő alatt még négy művet ad ki Meliustól.

Miután elhagyja Debrecent, nyomdáját a város veszi meg, és üzemelteti is kisebb-nagyobb megszakításokkal napjainkig. Itt nyomtatják ki a Rákóczi-szabadságharc több sajtótermékét, majd 1849-ben a forradalmi kormány szolgálatába áll.

Huszár Gál Debrecenből Révkomáromba megy a református gyülekezet hívására, majd a Nyitra megyei Komjátiban tölt néhány nyugodtabb évet. 1574-ben Pápára kerül lelkésznek. Könyveket ekkor már nem ad ki. Mindössze egy évig tudja munkáját végezni, amikor 1575-ben meghal. Ugyanaz a pestisjárvány viszi el, amelyik a kor másik kimelkedő nyomdászának, a kolozsvári nyomda alapítójának, a történetíró, bibliafordító unitárius lelkésznek, Heltai Gáspárnak a halálát okozta.

(Végh) HARANG 33