Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-24 / 4. szám

‘Be.ftaranflozó fkKfiíefsenlj A hét kiemelkedő zenei esemé­nyének ígérkezik Perényi Mik­lós gordonka-, és Lantos István zongoraművész Bach-kamara­­estje. 25-én, csütörtökön este a ZENEAKADÉMIÁN a D-dúr szvit (BWV 1012), a G-dúr szo­náta (BWV 1027), a d-moll szvit (BWV 1008) és a D-dúr szvit (BWV 1028) hangzik el előadásukban. Medveciky Adóm a Magyar Posta Szimfonikus Zenekarát vezényli a PESTI VIGADÓ­BAN, 25-én. csütörtökön este. Közreműködnek: Jandó Jenő zongora- és Inhoff Ede trombi­taművész. A koncert első felé­ben Schubert remekművű Ro­­samunda-nyitánya (op. 26) és Schubert-Liszt Wanderer-fan­­táziája lesz hallható, a második részben Haydn Esz-dúr trom­bitaversenye és G-dúr szimfó­niája (no. 88) szerepel. A zene­kar és a karmester, némileg mó­dosítva e programot JÁSZBE­RÉNYBEN, a Déryné Művelő­dési Központban is föllép 26- án. pénteken. A változás annyi, hogy a Wanderer-fantázia he­lyett Boccherini B-dűr gordon­kaversenye lesz hallható, szó­listája iff. Kertész Ottó. Különös véletlen, hogy nem­csak csütörtökön, de 26-án, pénteken este is elhangzik a PESTI VIGADÓBAN Schubert Wanderer-fantáziája Liszt át­iratában, a MÁV Szimfonikus Zenekar - vezényli Gál Tamás — és ugyancsak Jandó Jenő tol­mácsolásában. A műsoron sze­repel még Schubert közkedvelt h-moll (Befejezetlen) szimfó­niája, valamint Beethoven cso­dálatos 7. szimfóniája (A-dűr, op. 92). Ez a műsor ugyancsak elhangzik vidéken is: 29-én, hétfőn este SZEGEDEN, a Nemzeti Színházban. Külön is említést érdemelnek azok a zenei estek a PESTI VI­GADÓBAN, melyekre a Ma­gyar Zeneművészeti Társaság szervezésében kerül sor. 27-én szombaton finn-magyar est, 28-án, vasárnap svájci-magyar est lesz, míg 29-én, hétfőn este izraeli és magyar művek szólal­nak meg, kiváló művészeink tolmácsolásában. DEBRECENBEN, a Bartók Teremben Liszt 1866-ban befe­jezett, részben bibliai, részben liturgikus szövegekre írt, há­romrészes Krisztus-oratóriuma lesz hallható, a Debreceni MÁV Filharmonikusok és a Magyar Állami Operaház ének­művészeinek előadásában, Strausz Kálmán vezényletével. Szinte BRÓDY SÁNDOR: A tanítónő (Józsefvárosi Színház) A kisszerű provincializmus szorításában élő ember testi-lel­ki kiszolgáltatottsága árad az író által „falusi életképként” je­lölt drámából, melynek hőse egy törékenységében is erős, védtelenségében is legyőzhetet­len nőalak: Tóth Flóra, a tanító­nő. A tanítóképzőből kitűnő bi­zonyítvánnyal, polgári liberális eszmékkel és pontokba szedett életprogrammal frissen kikerült tanítónő már megérkezése nap­ján súlyos konfliktusokba keve­redik a dél-alföldi falu jobb kö­reivel. Nem riad meg a hatal­masságoktól, öntudatosan szembeszáll a korlátolt iskola­széki vészbírósággal, nem hajt­ja meg derekát a gőgös-ravasz parasztmilliomos, az öreg Nagy István előtt sem, és képes ma­gasra emelt fővel örökre eltá­vozni ebből az adysan „magyar ugaros”, szolgalelkű és poshadt vidéki fészekből. A tanítónő címszerepe az ifjú színésznők álma. 1908-ban - az ősbemutatón - Varsányi Irén, később a Jókai Színház 1954-es premierjén Bánky Zsuzsa ját­szotta el Tóth Flórát, most pe­dig, 1990 februárjában a Jó­zsefvárosi Színházban Réti Szil­via lesz a címszereplő. (Ren­dező: Rencz Antal.) ARTHUR MILLER: A salemi boszorkányok (Egri Gárdonyi Géza Színház) Katariikus, mélyen humánus mű A salemi boszorkányok. Ne fél­jünk a szótól: remekmű. Soksze­replős dráma, ám mindössze négy alakot állít a középpontba az író: Proctort és feleségét, Eli­­sabethet, valamint Hale tisztele­test és az öreg Rebecca Nurse-öt. Ők élik meg a választás drámá­ját, ők néznek szembe a lelkiis­meretükkel, s az ő sorsukban tel­jesedik be a tragédia. Modelldráma A salemi bo­szorkányok, mely a boszor­kányperekben mutatja meg a XX. század koncepciós perei­nek, s a Mc Carthy-izmusnak félelmetes működési mechaniz­musát; az intézményesített őrü­letet. (Rendező: Gáli László.) FiEw NOSZTALGIA (Színes olasz-szovjet film) Andrej Tarkovszkij a film ren­dezője azt nyilatkozta, hogy ő az orosz jelentésében használja a „nosztalgia” szót, s náluk együttérzést, részvétet, egy má­sik ember szenvedésével szen­vedélyes módon való azonosu­lást jelöl. A filmnek három hőse van. Gorcsakov, a költő, aki Moszk­vából érkezett Olaszországba, hogy anyagot gyűjtsön egy orosz zeneszerző itteni éveiről megírandó monográfiájához, valamint Eugenia, a tolmácsa és Domenico, a falu bolondja. Iránta érez mély részvétet a fő­szereplő, s vele érez együtt Tar­kovszkij, a rendező. Domenico a világvégétől, az emberiség pusztulásától retteg, s végül fel­gyújtja magát, hogy fényt, hitet sugározzon. így óvja a világot, az emberiséget a végtől. Tar­kovszkij is ezt tette. „Felgyúj­totta” magát (alkotóereje teljé­ben, fiatalon érte a halál), s minden művében óvta az embe­riséget az értelmetlen pusztu­lástól. Viííeó ÓRIÁS (Színes, amerikai film. Rendező: George Stevens) James Dean az amerikai film üstökös csillaga. („Ő volt a Mo­zi" - mondta róla Francois Truffaut.) 24 éves korában halt meg autóbaleset következtében, s mindössze három film maradt utána: az Édentől Keletre, az Ok nélkül lázadó és az Óriás. Mindháromban önmagát ját­szotta el, dühét, lázadását, gya­nakvását mutatta meg az általa ábrázolt alakokban. Az Óriás­ban szegény vidéki fiút alakít, aki váratlan örökségként né­hány hold szikes földhöz jut. Arca verítékével öntözi, de egy napon váratlanul rámosolyog a szerencse: a föld olajat rejt, s ő milliomossá válik általa. James Dean régi vágya teljesedett be ezzel a szereppel: végre nem serdülő fiatalt játszott, hanem egy teljes emberi életet, sorsot ábrázolhatott: 51 éves koráig kíséri szemmel a hős sorsát a film, amelyet bemutatása évé­ben, 1956-ban 6 Oscar-díjra je­löltek. (Intervideo) ANGYALI ÜDVÖZLET (Színes magyar film) Nem kis feladatra vállalkozott Jeles András, amikor Madách Az ember tragédiája című műve alapján elkészítette saját láto­mását a létezés, a küzdés értel­­méről-értelmetlenségéről, az emberi faj „fejlődéstörténeté­ről”. Öntörvényű módon nyúlt a madáchi műhöz, továbbgon­dolva azt, s bátran elhagyva né­hány színt, közelebb hozva a mához a klasszikus tragédiát. A film nagy leleménye: a rendező 8-12 éves gyerekekkel játsza­­tatta el a történetet, s a szerep­lők meglepő érettségről, tehet­ségről tettek tanúbizonyságot. Örvendetes, hogy a MOKÉP - öt évvel a bemutató után - vi­deokazettán is hozzáférhetővé tette ezt a fantáziadús, különös „Tragédia-varációt.” HARANG 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom