Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-10-01 / 23. szám
PETHŐ TIBOR HARANG Családok vallási, kulturális, társadalmi havilapja Számunk tartalmából: r | Lukács László m A nagy ismeretlen A Tőkés László P Család, erkölcs, politika mm ^ Kovács Judit A szociálpolitika nyer és veszít Q Siklós László O Újból lesz a falunak jegyzője 1 A Tóth Sándor r Interjú Angelo Ancerbi nunciussal 1 O Domán István U Az engesztelőnap 1 Q Szigeti Jenő O Szabadegyházak-merre? WeiningerAndrea £m\J Dezsőké jó fiú Q 7 Rászlai Tibor r Keresztény Orpheus QO Csorba Mária O cL A lélek játékos kutatója co Illés Sándor ’ Kormos, a bika O C Tassonyi Gyula O U Közép-Európa jövője O O Mark. E. Finley O O Krisztus és a repülő csészealjak 41 Fedor Ágnes Sorskerü Igetők Bőgős László A varkocsos Ürge Ignác 44 Népek és vallások Konfucianizmus, taoizmus 49 52 54 55 Leopold Györgyi Kápolnák, kegyhelyek, kolostorok Somlyói Tibor A test Isten dicsérete Gaál Péter Régi Balaton-úszók Gelléri Andor Endre Mufics Az egységes Németország Október 3-án Európa közepén ismét megjelent az egységes német állam. Minden józanul gondolkodó embert örömmel tölt el ez a történelmi fordulat, hiszen senki sem gondolhatta tartósnak e nagy nép kettéosztottságát. Annak idején Potsdamban maguk a győztesek az egységes Németország fenntartásából indultak ki, amikor meghatározták a jövő Európájának politikai, katonai és gazdasági követelményrendszerét. A hidegháború azonban befagyasztotta az eredeti elképzeléseket és a demarkációs vonalakat szigorú államhatárokká változtatta. Magyarország 1989-ben rendkívüli szerepet vállalt magára a német újraegyesítés megvalósítása érdekében. Nem hiszem, hogy bárki is tudta vagy akár csak sejtette előre, mi lesz a következménye az NDK turisták határátlépésének Ausztriába. Azóta megkaptuk a hála jeleit, dicséreteket, kitüntetéseket és - nem utolsó sorban - kölcsönöket. Különös, hogy az első napokban még ném éreztük, hogy a történelem éppen mozdul egyet. Naiv kérdés lenne felvetni, hogy miért szükséges az egyesülés hivatalos megtörténtével foglalkozni. Azért, mert politikailag és hangulatilag Európa minden országa igyekszik felkészülni az új helyzetre és ebből dőreség lenne kimaradni. Természetesen elsősorban a németeknek kell megszokniuk egymást. Németország keleti felében ugyanis több nemzedék nőtt fel 1933 óta úgy, hogy a hitleri fasizmusból egyenesen átlépett a sztálini zsarnokságba, vagyis csaknem hatvan esztendőt éltek a barna, majd a vörös elnyomó rendszer alatt. És ez nemcsak azt jelenti, hogy idegen tőlük a demokratikus társadalmi berendezkedés, hanem hogy az állandó félelem nyomasztó légköre millióknál okozott súlyos tudati és erkölcsi torzulást, hiszen a Spiegel szerint a Stasi, az állambiztonsági szolgálat hatmillió emberről vezetett kartotékot, s azok jelentős része informátor is volt. És mi lesz az egymillió munkanélküli köztisztviselővel, és a kommunista diktatúrával kollaboráló értelmiséggel? De legyen ez a németek gondja. Ami bennünket illet, megint újra kell gondolnunk a magyar-német viszonyt, mint már annyiszor az ezer esztendő során. És ez most nemcsak a politikusok, társadalomtudósok és írók dolga, hanem az egész népé, hiszen a magyar-német kapcsolatok állása hatással volt minden egyes családra. Még a legutolsó hetekig sem volt mindegy, hogy a „Zimmer frei” szobát nyugat- vagy keletnémetek bérlik. Talán egyetlen néppel szemben sem olyan ellentmondásosak az érzelmeink, mint éppen a németekkel. Nagyra becsüljük megbízhatóságukat, pontosságukat, munkaszeretetüket, szervezőkészségüket, katonai erényeiket. De ugyanezekért tartunk is tőlük. Az előítéletek egész sorát kell ismét vizsgálat alá vennünk. S jobb előbb, mint később. Érdemes felidézni, hogy a német egység megteremtésében a magyarok annak idején, 1860-tól nem jelentéktelen szerepet játszottak. Otto von Bismarck herceg, aki „vérrel és vassal” egyesítette Németországot, vüágosan felismerte, hogy Poroszországnak Ausztriával szemben folytatott küzdelmében természetes szövetségesére talál Magyarországban. Mint a Német Birodalom kancellárja, azt tanácsolta a berlini osztrák követnek, hogy Ausztria súlypontját Bécsből Budára helyezzék át. Őszinte örömmel fogadta a dualizmust és érzékeny volt a magyarokat foglalkoztató nemzetiségi kérdésekre. így például igyekezett a megegyezés irányába terelni a magyar-román viszályt. Erőfeszítéseit 1869 januárjában külön megköszönte Károly román fejedelem, hangsúlyozván, mennyire hálás, hogy a Német Birodalom kiemelt jelentőséget tanúsít a magyar-román „entente cordiale” iránt. Ilyesmi sajnos azóta sem jött létre. De az egységes Németországnak elsődleges érdeke, hogy Európa keleti és délkeleti országainak átfogó gazdasági, tudományos és technikai együttműködést ajánljon fel. Ezzel mozdíthatja elő a politikai stabilitást is. Hiszen ki kell alakítania a XXI. század Európáját. HARANG 1
