Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-09-01 / 22. szám

Fönn lengjen, hol - túl földi léten - Kék sátrat az ég tár ki már,

A mennydörgés szomszédjaképen, Csillagvilág határinál.

Intés legyen, magasba’ fenkölt, Mint csillagok fény serge, kik Bolygva dicsérik a Teremtőt S koszorús évünk vezetik.

Komoly, örök dolog legyen mind. Mi érces szóra készti őt.

S óránként, mig sietve leng - ing, Érintse a tűnő időt.

A sorsnak adja ércnyelvét át.

S ha szive nincs is résztvevő,

Az élet változó játékát Kisérje lengésével ő.

S mint elhal a hang füleinkben Bármily erősen konduló.

Tanítsa, hogy nincs örök itt lenn. Hogy ami földi, múló.

HARANG 53