Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
házaspár megvette és most felújította. Szép kívül is, belül is. A tulajdonos mutatja: itt lesz az eszpresszó, ez a kártyaszoba, ez a játékterem, itt a konyha. A szándékot persze értem. A fiatalok java része azért menekült el a magyar falvakból, mert nem volt szórakozási lehetőség. Lehet vele egyet nem érteni, de tény. Ez itt - egy lépés azért, hogy ne menjenek el többen. Az is tény, hogy az új objektummal előbbre lépett a falu. Az önállósághoz is. Csak mint szimbólum, nem eléggé lelkesít. Legalábbis engem, a kívülállót. Én majd természetesnek veszem, ha arra vetődök, és találok kulturált helyet, ahol ehetek-ihatok, hűsölhetek... Hát ők is ezt szeretnék, hogy természetes legyen! Lesz motor? Miért akar önálló lenni egy község? Az alábbi válasz általános érvényű.- Nézze a tanácsházánkat-mutatja az épületet az iskola igazgatója. - Emeletes, régi, erre a célra épült. Húsz éve másra használják, mint amire való. Masszív épület. Pártiroda volt (MSZMP), nagy a tanácsterme, könyvtár, itt rendel hetenként két órát az orvos, itt fogadott az elöljáró, amíg el nem zavartuk, mivel nem képviselte érdekeinket. De beszéljünk csak az épületről. Egy napon, tavasszal festők érkeztek. Mi nem hívtuk őket, de jöttek. A kocsmában, ahol az első naptól idejük nagy részét töltötték, a polgárok megkérdezték őket, minek jöttek? Tabról küldték őket. Kifesteni a házat. Azért, mert a városi tanácsnál valaki úgy ítélte meg, itt festeni kell. Igaz, tavaly is festettek. Kívül pedig mállik a vakolat, rohad a fal. Mondtuk az elöljárónak, szóljon, hogy kívül fontosabb a munka. Az elöljárónk nem mert szólni. Ő soha. Azt fönt jobban tudják, mit kell tenni. Nem tudjuk mibe került, de több százezerbe. Végül is a mi kvótánkból vonták le. Egyszerű eset, láttuk, nem értettünk vele egyet, mégse volt beleszólásunk. Ezért is akarunk önállóak lenni. Mi döntsük el, mikor mit festünk, mire szórjuk a pénzt. Ellenpélda Kánya, az egyik szomszéd község. 570 lakosú, 1930-ban itt is többen voltak valamivel, akkor 1055-en lakták! Hová lettek? Miért sorvasztották el? Amiért a többit. Évszázadokig önálló volt, sőt őhozzá tartoztak kisebb települések. Majd szintén Tab alattvalója lett, „társközsége”. Most kétszázötven aktív kereső él ott, a többi nyugdíjas (járadékos, ami igen alacsony tsz-nyugdíjat jelent) vagy eltartott, jövedelem nélküli. Tíz éve 14 özvegy férfi és 77 özvegy asszony élt, ma többen vannak. Vagyis az összetétel tovább romlott. Ők egyelőre nem gondoltak arra, hogy újból önállóak legyenek. Ennek a kisközségnek ugyanis relatív nem rossz a helyzete. Közelebb van - földrajzilag - a fővároshoz, könnyebb ingázni, hazaérni. Van saját orvosa, boltja, saját papja! És van egy ember, aki a község motorja, akiről ezekben a nehéz időkben is irigységgel, tisztelettel beszélnek. Nekik könnyű, mondják, mert ott a tanár úr az elöljáró. Aki ügyesen, okosan, következetesen harcolt és talpalt mindenért. Nekik nem biztos, hogy az önállósulás javulást jelentene. Megtalálja-e holnaptól minden település a maga motorját? És a közakarat fölemeli-e a polgármesteri székbe? Lesz-e közakarat vagy beletenyerelnek a különböző részpártérdekek? Szeptember 30-án dől el ez is. SIKLÓS LÁSZLÓ Hol lakik majd a polgármester? Ez a kérdés már a jelöléskor fontos, annyira, hogy alapvetően meghatározza a települések jövőjét. Akik csak a választás - a voksolás - után kérdezik meg, hol lakik a falu első embere, azokat sok meglepetés éri. Ha ugyanis valamilyen okból másutt lakik, nem érti meg a gondjaikat, nem fogja föl a hiányzó dolgok jelentőségét. Mondok erre példát. Telki és Budajenő a budai hegyekben két kisközség, közös tanáccsal. Hozzájuk évekig Budapestről járt ki a tanácselnök. Nem akárhol lakott, a Várban! Mit fogott fel abból, ha négy órát kimaradt az áram? (Kimaradt és a frizsiderek leolvadtak, a mosógép leállt, a szivattyús kútból nem jött víz stb.) Mit fogott fel abból, ha elfogyott a palackos gáz és csak az tudott szerezni, akinek autója volt? A hófúvásban nem takarították a havat, csak a főutcáról? Aki telefonálni akart, az be kellett utazzon Budakeszire. (Ez később megoldódott. A párt első számú vadászterülete a közelükben volt, kiváló út épült hozá. Majd fontos elvtársak vettek házat, víkendtelket arrafelé, és bevezették - nekik - a crossbar-telefont. A tanácselnök pozíciója ilyenformán bizalmi jellegű volt. Elsősorban nem is a falut kellett képviselnie, hanem a fontos emberek érdekét.) Hasonló esetek másutt is előfordultak, a nagyvárosokból reggelente kirajzottak a falvakba a mindenféle rangú vezetők, irányítók. De maradjunk a polgármesternél. Megszűnvén az összes kiváltság, amit a pártállam a vezetőknek biztosított, vajon vonzó a falusi bársonyszék? Ami ilyenformán már nem is bársony... Tudnia kell a jelöltnek - és a lakosságnak is hogy első emberüknek áldozatot kell hoznia. Nemcsak azzal, hogy helyben lakik, hanem, ami a következmény: saját bőrén érzi majd a hiányt. Aki viszont a legnehezebb időkben is helyben maradt, esetleg nem rendelkezik széles körű tudással és kapcsolatokkal, kitekintéssel, amely elvezeti a szabadság parttalan medréből a települést a gazdaságilag is stabil önállósághoz. Aki ugyanis ott maradt, többnyire csalódott, megkeseredett, sorsába beletörődött ember. Akiben volt ambíció vagy élni akarás, egészséges életösztön, az bizony elmenekült a faluból, legkésőbb a nyolcvanas évek elejére, és beleveszett egy városi lakótelep dzsungelébe... Kérdés, a mélyről, rejtett forrásokból előbukkantak-e alkalmas emberek? Nemcsak jobb híján, hanem rátermettek. Amihez még nem árt valamilyen felsőfokú iskola, jártasság a jogban, közgazdaságban, közigazgatásban, emberekkel való bánásmódban. Miközben - visszakanyarodva az első kérdéshez - ez az ember évtizedek óta a falu sáros, gödrös utcájában lakik, felesége sorban 28 HARANG űröm és felüdülés a látvány. Tisztaságvágy, napsugárgyűjtő szándék sugárzik. (A szerző felvételei)
