Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
El Greco: Keresztre feszítés resztre feszítés, amelyet a zsidó bíróságok engedélyeztek. Mivel a keresztre feszítés meglehetősen kíméletlen kivégzési mód volt, Bammel szerint ezt a módszert éppen politikai pereknél használták. Régészeti felfedezések 1%8-ban Jeruzsálemtől nem messze pedig azt igazolták, hogy Jézus idejében létező módszer volt a szögek használata a keresztre feszítéskor. Ugyancsak sokat vitatott elem a Jeruzsálemre boruló nappali sötétség, ami Jézus kínszenvedését kísérte. Számítógépes modellezéssel a csillagászok teljesen kizárták a napfogyatkozás lehetőségét, ugyanakkor elképzelhetőnek tartják a holdfogyatkozást, de ez szerintük Jeruzsálemben nappal észlclhetetlen volt. Tudósok egy része ugyanakkor úgy véli, hogy a Közel-Keleten igen gyakori tavaszi sirokkó - nagy magasságban lévő homokvihar, a hamuszín - sötétíthette el úgy az eget, miként azt az evangélium leírja. A temetés A keresztre feszítés drámai eseményeit követően maga a temetési jelenet meglehetősen visszafogottan szerepel az evangéliumban. Ugyanakkor éppen ezzel tölti be nagyon is fontos szerepét a Passióban, nevezetesen jól jelzi az egyszerű valóságot. hogy Jézus valóban meghalt. Mivel Jézus tanítványai bujdostak, a legtöbb leírás szerint a zsidó főtanács, a Szanhedrin egyik tagja temette el Jézust egy kősírha. A következő napokban maga a sír egyre fontosabbá vált, ahogy Jézus barátai és ellenségei szembekerültek a történelem legnagyobb paradoxonával. Jézus sorsát illetően igen sok kérdőjel maradt az évek során, de halálát nem vitatta senki. Számtalan szemtanú volt a Golgota hegyen, többek között olyan római katonák, akiknek kifejezetten az volt a feladatuk, hogy meggyőződjenek Jézus haláláról. Maga Márk is megemlíti, hogy Pilátus személyesen győződött meg a halálról. így nincs ok arra, hogy feltételezzük, Jézus esetleg túlélte a keresztre feszítést. Később, amikor megkérdőjelezték a feltámadást, akkor sem az volt az állítás, hogy Jézus esetleg él. hanem az „ellenpropaganda’' hívei azt terjesztették, hogy Jézus testét egyszerűen ellopták. Annak ellenére azonban, hogy magát Jézus halálát senki nem kérdőjelezi meg, a temetés egyes elemeit újabban többen vitatják. Miért egyezett volna bele Pilátus abba, hogy a Szanhedrin egy tagja temethesse el Jézust? Ez ugyanis további gondokat okozhatott volna. Az elbeszélések szerint a jeruzsáleini vezetés és maga Pilátus is attól tartott azonban, hogy Jézus követői esetleg ellopják a holttestet, és valamiféle csodáról beszélnek majd, hogy életben tartsák mozgalmukat. Máté egyébként meg is említi, hogy Pilátus őrt állított a sír elé, bár az űjabb kor tudósai szerint meglehet, hogy a történet ezen részlete csak későbbi kitaláció. Egyes jelenlegi magyarázatok szerint a temetést vállaló Arimateai József még ekkor nem számított Jézus tanítványának, csak később vált azzá. Mások arról írnak, hogy valószínűtlen, hogy egy „igaz és jó” zsidó, mint József, önként nyúlt volna egy keresztre feszített bűnöző holttestéhez, megszegve ezzel Mózes törvényét. Mások viszont arra is felhívják a figyelmet, hogy egy törvénytisztelő Szanhedrin-tag nem engedte volna meg, hogy napnyugta után is a kereszten függjön a holttest, különösen akkor nem. amikor közeledett a Sabbath. így a temetés olyan szükséges jónak bizonyult, ami háttérbe szorította az ezzel együttjáró tisztátalanságot. Vannak, akik azt kérdőjelezik meg, hogy valóban József tulajdona lett volna a sírhely, mint azt Máté írja. Egyes bihliatudósok valószínűtlennek tartják, hogy a Szanhedrin egyik gazdag tagjának olyan helyen lett volna sírhelye, amely ilyen közel állt a keresztre feszítés helyéhez, ahol bűnözőket volt szokás eltemetni. Mások azonban úgy vélik, hogy József csak ké-HARANG 21
