Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
sőbb, a húsvéti események után vásárolta meg a sírhelyet. A feltámadás A feltámadás a kereszténység legmegmagyarázhatatlanabb tana. A kezdetektől fogva a keresztények úgy vélik, Jézus feltámadása igazolja mindazt, amit Jézus tanított és mindazt, amiben ők maguk hisznek. Ez az a hittételi alap, amin minden egyéb nyugszik. Pál apostol is felismerte ezt, mikor a korinthosziaknak arról írt, hogy amennyiben Krisztus nem támadt volna fel, úgy tanításaink és hitünk hiábavaló lenne. Fontossága ellenére maga a feltámadás vallásosak és nem vallásosak számára egyaránt a keresztény doktrína egyik legproblematikusabb eleme. Az evangéliumi írások magáról a feltámadásról nem írnak, nincs szemtanú, aki látta volna Jézust felemelkedni a sírból. Az evangélium követői számára maga a feltámadás olyan következtetés, amely két tényen nyugszik: az üres sír felfedezésén és Jézus jelenésein Jeruzsálemben és Galileában. A részletek ellentmondásossága ugyan zavarja a teológusokat, de a leírások összessége megerősíti a sír ürességét. Mind a négy evangélista szól a felfedezésről, amelyet Mária Magdaléna és a többiek tettek. Ugyanakkor ellentmondások is vannak az elbeszélésekben: a női látogatók száma három (Márk), kettő (Máté), vagy egy (János) volt? Hajnal előtt érkeztek (Máté és János), vagy azt követően (Márk)? A sírfedelet érkezésük előtt (Márk, Lukács, János) vagy után (Máté) mozdították el? Voltak-e angyalok (Máté, Márk és Lukács szerint igen, János szerint nem)? Az ilyen szövegbeli ellentmondásokat általában a történet későbbi kiszínezésével hozzák összefüggésbe, de az Újszövetség szakértői szerint mindez nem kérdőjelezi meg azt az alapvető tényt, hogy üres sírt fedeztek fel a látogatók. Régészeti bizonyítékokat is szokás felhozni, mint amely közvetett módon támasztja alá az üres sír elvét. Akkoriban a judaizmus keretében szokás volt a halott rokonainak visszatérni a sírhoz egy év eltelvétel, és a csontmaradványokat egy csontdobozba, ossariumba elhelyezni, hogy a végső feltámadáskor Isten rendelkezzék azokkal az elemekkel, amely ekkell újra összerakhatja a testet. így kapcsolódhatott össze a feltámadás és az üres sír. Ahogy a brit teológus, James D. G. Dunn állítja, aligha lehetett volna meggyőző Jézus feltámadásának híre, ha ezzel nem társult volna az üres sír. A kronológiai sorrendet illetően ugyan nem egészen világos az evangélium, mivel mint a teológusok rámutatnak, mire Jézus tanítványai megkapták Mária üzenetét a feltámadásról, már korábban voltak látomásaik a feltámadt Krisztus jelenéséről. Összesen tízszer jelenik meg a tanítványok előtt, hogy bizalmat öntsön beléjük, és tanácsokkal lássa el őket. Ahogy azonban a sírral kapcsolatos történetek esetében is előfordult, bibliakutatók ezúttal is egy sereg ellentmondást fedeztek fel a részletekben. Máté és János szerint Jézus először a sírnál jelenik meg újra, Márk szerint valahol egészen máshol. Miközben Máté, Márk és János a jelenéseket Galileába teszi, addig Lukács kizárólag csak Jeruzsálemet említi, mint Jézus jelenéseinek színhelyét. Az evangéDuccio di Buonmsegna: Jézus temetese listák meglehetősen eltérően írják le magát a megjelenő Jézust is. Lukács és János egészen konkrét fizikai leírást ad róla: eszik, az egyik kétkedő tanítványt felszólítja, hogy érintse meg sebeit. Ezzel szemben a Pál apostol számára megjelenő Krisztus a damaszkuszi úton egy sokkal inkább lelki, mint fizikai jelenés. Egyes körökben maga a feltámadás is vita tárgya. Mire utal a Biblia, amikor azt tanítja, hogy az Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül? A keresztény tradíció szerint Jézust Fizikai értelemben támasztották fel, tehát halott húsa és csontjai csodálatos módon újra élettel teltek meg. De egyes teológusok megpróbálták a feltámadást egy sokkal racionálisabb elképzeléssel összeegyeztetni, amikor metaforikusán ábrázolták magát a feltámadást, mint ahogy azt vélekedésük szerint a korai keresztények tehették, akik „mitikusan gondolkodtak”, akik számára elveszett vezetőjük feltámadása a „szívekben és gondolatokban” történt meg. Ugyanakkor még a legkétkedőbb bibliaszakértők is elismerik, hogy valami rendkívüli történhetett Jeruzsálemben, nagypénteket követően, hiszen másként aligha magyarázható az a radikális változás, amelyet Jézus tanítványai mutatnak, akik Jézus letartóztatását követően még félve kerestek menedéket. Lehetséges-e, hogy Jézus feltámadása az oka annak, hogy néhány hét múlva ugyanezek a tanítványok hirdetik az igét azoknak az embereknek, akik korábban üldözték őket? A Jézus utolsó napjainak történetéhez kapcsolódó megannyi megoldatlan kérdés közül ez a probléma is olyan, amelyet az akadémikus megközelítés önmagában nem oldhat meg kielégítően. így végeredményben „a harmadik nap” jeruzsálemi eseményei megmaradnak annak, aminek kétezer év óta tartják őket, nevezetesen olyan történéseknek, amelyek bizonyíthatatlanok - mint maga Isten létezése, olyasvalami, amelyet egyedül a hit ragadhat meg. (Az írás az amerikai US NEWS AND WORLD REPORT című hetilap 1990. április 16-i számában jelent meg.) 22 HARANG
