Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
dig az ereklyegyűjtő és Krisztus szenvedését különösen tisztelő Heléna kincseinek legértékesebb darabjává vált. A „Sessorianum”, a mai föld alatti Szent Ilona-kápolna, az évszázadok során sokat szenvedett a nedvességtől. Ezért már 1570-ben a spanyol bíboros: Francisco Pacheco az ereklyét a márványoltár fölötti szárazabb falmélyedésben szekrényszerű tartóba helyezte, ahol 1930-ig maradt. Ekkor Van Rossum holland bíboros kezdeményezésére új kápolnát építettek a bazilika egyik sekrestyéjének helyén a föld alatti régi kápolna fölé. Giorgio Nico tini szobrász örökítette meg bronz domborműben a Keresztút stációit. A bejárati rács mögött hatalmas fagerendát látunk. Ezt a hagyomány a Dismas nevű lator keresztdarabjának tartja, amire azonban történelmi bizonyítékunk nincs! A márványkorláttal körülvett oltár mögött hatalmas falmélyedésben kristályüveg fedi az ereklyetartókat. Középen 1 m és 25 cm magas, aranyozott ezüstből való ún. processziós kereszt áll. Karjának kivájt mélyedéseiben, hegyi kristályon keresztül három vastag fa-Piero della Francesca: A három kereszt megtalálása szilánkot látunk. Ennyi maradt meg a hajdani keresztereklyéből. Ám egy másik ereklyetartóban is láthatunk egy kb. 40 cm hosszú és 25 cm széles fatáblát. Ez az ún. „titulus” vagy „elogium” - amit az ókorban a keresztre feszített feje fölé szegeztek, hogy mindenki leolvashassa az elítélt nevét és büntetésének okát. Szent Ambrus már említett tanúságából tudjuk, hogy Heléna a Golgotán megtalálta a Jézus keresztjének feliratát, a „titulus”-t is. Magával hozta Rómába, ahol ezt befalazták az ereklyéket őrző kápolna fölé emelt bazilika egyik boltívébe. Itt találták meg, amikor a toledói bíboros érsek: Pedro Gonzales Mendoza restauráltatta a régi bazilikát. Egy 50 cm hosszú, zsinórral átkötött ólomdobozban volt, amelyen három pecsét és fölírás bizonyította, hogy a bolognai Gerardo Caccianemici bíboros készítette, akit 1144-ben II. Lucius néven pápává választottak. Neki köszönhetjük még bíboros korából a Konstantin-féle ősi bazilika átalakítását. Ekkor találták meg a névtáblát: a titulust. 1496- ban VIII. Ince pápa „Admirabile Sacramentum” kezdetű bullájában igazolta a lelet hitelességét. A közel két évezred - napjainkra - igen kikezdte a fatábla betűit, amelyek három nyelven: arámul, görögül és latinul a Pilátus által diktált, gúnyos fölírás egy töredékét adják: „Názáreti Jézus, a zsidók királya.” Maga az írásmód a hitelesség bizonyítéka. Jobbról balra kell olvasni még a görög és latin betűket is! Miért ez a furcsaság? Hogy a golgotái tragédia szemtanúi is el tudják olvasni. A harmadik ezüst ereklyetartóban egy 12 és fél cm hosszú vasszöget látunk, amelynek egyik végét domború sisak fedi. A történelmi hagyomány szerint - amit a IV-V. századokat kutató történészek is igazolnak - ez a Krisztus keresztfájába vert szögek egyike. Ezt is a golgotái ásatások hozták napfényre Szent Heléna idejében, aki valóban kiérdemelte a keresztény világ háláját - mert megtalálta és megőrizte Jézus szenvedésének ereklyéit. R. T. HARANG 17
