Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
JÉZUS UTOLSÓ NAPJAI a legújabb tudományos kutatások tükrében Jézus kínszenvedése évszázadukon át megosztotta a Nyugatot, miközben a keresztény hitnek egységes alapjául szolgált. Jézus utolsó napjai - halála, temetése, feltámadása, ahogy azt az Újszövetség írta - évszázadokon át alapjául szolgált a vallási vitáknak, háborúknak, mártíromságoknak és kiátkozásoknak. Ugyanakkor egy ilyen meghatározó esemény, mint Jézus keresztre feszítése, a mai napig is a történelmi és vallási viták középpontjában áll. A XVIII. századot megelőzően a keresztény teológusok közül csak kevesen vonták kétségbe a Passió történelmi hitelességét, abban a formában, ahogy az Máté, Márk, Lukács és János evangéliumi leírásaiban szerepel. Ugyanakkor a XVIII. századtól kezdve a kétkedők és a meggyőződéses hívők egyaránt alapos elemzésekbe kezdtek, melyeknek tárgyát különböző bibliai iratok képezték, s melyek célja elsősorban az volt, hogy hiteles képet kapjanak a „történelmi Jézusról”. Csalódniuk kellett azonban, mivel meglehetősen kevés olyan történelmi dokumentum létezik, amely igazolná az evangéliumi tanokat, amelyek tulajdonképpen 20-60 évvel a keresztre feszítés után, elsősorban elbeszélések alapján születtek, és amelyek maguk is fontos részleteket illetően igen ellentmondásosak. Ez a kutatómunka alaposan megváltozott az elmúlt években, azt követően, hogy megtalálták 40 évvel ezelőtt a holttengeri tekercseket. Teológusok, bibliaszakértők, archeológusok, antropológusok ismételten nekiláttak az evangélium „hitelesítésének”, annak, hogy történelmi hűséggel feltárják Jézus utolsó napjainak eseményeit. S mindez mire vezetett? A tudósok egy része a történelmi Jézust keresve immár elveti a Passió egészét, mint egyszerű és teljes Fikciót. Mások számára Jézus halála, temetése és feltámadása továbbra is a hit lényege marad, amelynek igazságtartalmát kétezer éven át maga Isten védelmezte. Mások szerint azonban az igazság valahol a kettő között van: az evangélium írásai a legenda és a valóság keverékei. Olyan történet, amely arra tesz kísérletet, hogy leírja az emberiség történelmi és misztikus találkozását egy olyan valakivel, aki magát az Ember Fiának nevezte. A jeruzsálemi bevonulás Hősnek kijáró fogadtatást kapott a galileai prédikátor és kiscsapat követője, amikor bevonultak Jeruzsálembe, a zsidó húsvét ünnepségeikor. Manapság, amikor a virágvasárnap eseményeire utalnak a tudósok, vagyis Jézus győzedelmes bevonulására Dávid városába, akkor egyben arra is rámutatnak, hogy mennyire ingatag volt akkor a jeruzsálemi tömeg, amely először hozsannázott a jövevénynek, majd hamarosan a keresztre feszítését követelte. Tudósok újabban részletesen vizsgálva a tekercseket és egyéb újabb kori dokumentumokat, amelyek a korai judaizmus elemeit dolgozzák fel, immár együttérzőbbek a jeruzsálemi tömeggel. Számos okot találnak arra, hogy valóban zavarodott tömegről volt szó, különösen ami a názáreti Jézus politikai és teológiai fontosságát, megítélését illeti. Egyes teológusok szerint aligha valószínű, hogy a virágvasárnapi lelkes fogadtatás spontán örömkitörés lett volna, ahogy az a hagyományokban szerepel. Emlékeztetnek Lukácsra, aki szerint Jézus küldöncöket menesztett még érkezése előtt Jeruzsálembe, akik maguk nyilván elmesélték Jézus csodatevéseit és lázadásait. A vallási vezetőkkel szembeni engedetlenség ugyanis kedvező fogadtatásra találhatott Jeruzsálemben az egyszerűbb emberek között, akik nemcsak a rómaiakat nem kedvelték, hanem elégedetlenek voltak saját Templomuk hierarchiájával, vezetőivel. A chicagói Katolikus Teológiai Egyesület elnöke, Donald Senior, újszövetségi szakértő szerint még azok is szívesen követték Jézust, akik nem hittek messiás voltában, egyszerűen azért, mert a helyi rend és rendszer ellenzőjének tartották. Kétségtelen, hogy a tömeg nagy része valóban messiásnak tartotta, ugyanakkor bizonyosra vehető, hogy az akkori értelmezése a messiásnak egészen más volt, mint azt ma a keresztény ortodoxia hirdeti. Jézus idejében a judaizmus a különböző szekták vetélkedésének eredményeként távolról sem volt egységes. A különböző csoportulások különféleképpen értelmezték a messiást: katonai megszabadító, pap-király, aki visszaállítja Izrael vallási hatalmát, egy olyan misztikus alak, aki új korszakot teremt. Bárminek is gondolták Jézust, vélhetően a jeruzsálemiek többsége azt várta tőle, hogy a városba bevonulva a rómaiak ellen vezet támadást, ehelyett azonban a templom visszaélői ellen fordult, és így a jeruzsálemi hatalmi rend ellen intézett kihívást. A hagyományos történet szerint Jézus hirtelen haraggal támadt a kereskedők, uzsorások hadára a templomba belépve. A modern tudomány egyes hívei szerint azonban előre kitervelt lépésről volt szó. JVfárk elbeszéléseire hivatkozva utalnak arra, hogy Jézus vasárnap rövid látogatást tett a templomban, majd ezt követően egész éjszaka tanakodott azon, mitévő legyen. Amikor másnap visszatért a templomba, hogy kiűzze onnan az uzsorásokat, akkor ez már egyértelműen a templomi vezetéssel szembeni nyílt fellé-18 HARANG
