Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
öröksége Hajnalban arra ébredek, erősen csillog-villog valamiről a napsugár. Jézus teste valamilyen fémből volt, az csillogott. Máshová szögeztem. De már féltem. Mitől? Mert nem elég, hogy felfeszítették, még én is naponta verek bele egy szöget! Amikor Jézust bántják, imádkozni kell, mondogatta Zsófi néni. Este kinyitottam az imakönyvét, és valahol olvasni kezdtem...- A szöveget persze ismerted.- De másképp hatott rám, mint eddig. A kisfiam aludt, én mégis hozzá fordultam, mintha vele imádkoznék.- Ekkor nyomorultabb voltál, mint korábban?- Sőt. Volt már lakásunk, ritkábban ittam, igyekeztem beosztani a pénzt. Tartottam a férfiaktól, akik mézesmázosan közeledtek, amikor megtudták, lakásom van. A régi létbizonytalanság tehát megszűnt. Magányos se voltam úgy, mint régebben, nőtt a fiam, megosztottam vele a napi gondjaimat, együtt számoltunk, mire elég a pénzünk. Mégis esténként imádkoztam. Hangosan, mert úgy szoktam meg az olvasást. A fiam egy idő múlva kérdezett. Mi az a Babilon, Káin, ki volt Ádám, Dávid ki volt, mekkora parittya lehetett, mi a manna, az özönvíz. Én semmire se tudtam válaszolni... A közelünkben van egy kis templom, megnéztem a kiírást, mikor lehet bemenni. Egy vasárnap reggel beültünk az utolsó padba, gondoltam, okosabb leszek. Egy szót se értettem abból, ami ott történt. Istvánka nógatott, kérdezzem meg a paptól, amit akarok. De senki nem ment hozzá beszélgetni. Csak amikor vége lett... Sokan mindenfélét kérdeztek. A fiam nem hagyott békén, odamentem...-És ez volt a nagy pillanat?- Igen, azt hiszem. A pap azt mondta, ha érdeklődöm, jöjjek el délután, egy közösség összejövetelt tart, hallgassam meg őket és döntsem el, mit akarok... Lassú és nehéz volt az út, ami Istenhez vezetett. Elölről kellett kezdenem. Először is levélben megkérdeztem édesanyámtól, meg vagyok-e keresztelve és milyen vallás szerint? Először ugyanis ezt kérdezték tőlem. Édesanyám messzi élt tőlünk, falun. Tíz éve nem láttam, nem leveleztünk, mert a városba menő lányát kitagadta, ott én csak a züllés útjára léphetek, ez volt az utolsó szava. A nővéremmel élt különben. Na most válaszolt, megkereszteltek. De a fiam pogány, és erről csakis én tehetek.- Gondolom, már nem pogány.- Előbb hittanra járt a templomba, majd ifjúsági csoportba, ahol magára talált. Természetesen megkeresztelték. Hebrencs ő is, de nem annyira, mint én voltam. Most hívták be katonának. Töprengett, megtagadja-e a szolgálatot, de a barátai azt tanácsolták, tanúsítson engedelmességet, az is a hitvallásához tartozik.- Most egyedül élsz vagy van valakid?- Velem lakik az édesanyám. Már harmadik éve. Ugye, csodálkozol? A nővérem baleset miatt meghalt, családja nem volt. És bennem már semmi félelemérzet nincs az öregségtől. Tudom a kötelességemet azokkal szemben, akik rám szorulnak.- Hány éves édesanyád?- Hetvenkettő. Beteges, gondoskodásra szorul. Zsófi néni nagy példa számomra, de édesanyám nem annyira belátó, mint ő volt, a fájdalmat is nehezebben viseli el. Nekem kell megértőbbnek lennem hozzá. Azért imádkozom, hogy ilyen idős koromban nekem is legyen támaszom. Valaki, akit még nem ismerek. Talán a menyem lesz az, ha a fiam megnősül. Vagy az unokám. Akit példásan, szeretetben, hitben akarok nevelni. Ehhez kérem a jóistent, adjon elég erőt. SIKLÓS LÁSZLÓ SLICK 50 Valamennyi termékét csak a Viszonteladóknak és magánszemélyeknek a legkedvezőbb áron Magyarországon, közvetlen importból. Címünk: Győr, Attila u. 3. Telefon: 96/23-053 ^ 96/29-222 y Telefax: 96/23-053 HARANG 13 TRESOR Kft.-től
