Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-09-01 / 22. szám

Gondolatok Részletek a Budapest, III. kerületi• Szentháromság Plébánia egyházközségi leveléből Ki az öreg? Mikor öregszünk? Van, aki azt mondja: az öreg, aki annak érzi magát. Mások meg: 60 éven felül mindenki! Egy unoka is megkérdezte a nagyanyját, hogy mi is az öregség és hogyan kezdődik? A nagymama bölcs válasza:- Tudod kisfiam, az ember fiatalon megy felfelé, úgy 45 körül halad lefelé. Erre az unoka, okos gyerek lévén, megjegyezte:- De ugye mindig kapaszkodik, erősen kapaszkodik. - Igen, amikor megy felfelé, hogy feljusson, amikor meg lefelé, hogy meg ne csússzon. Az öregedés sajátos és szép szakasza az életnek, akkor is, ha tele van gondokkal, bajok­kal. Szép, mert sok tapaszta­latával helyesebben látja az idős ember az élet problémá­it, mint a fiatal, aki kora miatt nem is láthatja olyan teljesen. Aki ma fiatal, nem biztosít­hatja magát arról, hogy ő nem öregszik meg, mert így önmagát áltatná. Tisztelettel kell néznie az idősekre, hogy ő is szépen élhesse majd élete alkonyát. Az életért küzdeni kell, az öregkorra pedig fel kell ké­szülni. De hogyan? És lehet egyáltalán felkészülni? Ez ugyanolyan kérdés, mint az, hogy a halálra készülni kell. Nem, a halálra készen kell lennie a keresztény ember­nek. Egészen másként néz például a halállal szembe az, aki készen van, mint aki ak­kor meglepődik. Mikor öregszünk? Az öregedés természetes folya­mat. Mint minden az életben, testünk elemei is kopnak, el­használódnak. Sőt, a természetellenes vagy egészségtelen életmód­dal ezt siettethetjük i&. A szenvedélyek, a mértéktelen­­ség, a mai élet zaklatottsága sietteti az öregedést. Az egyik ember észre sem veszi, a másik meg kétségbeesik az öregség tudata miatt. Nincs tehát egyetemes szabály arra, ki mikor mondható öregnek. Fordulópont az emberek életében általában a nyugdí­jazás. Sok embernek ugyan gondokat okoz, de ez azért van, mert nem élik át helye­sen az életnek ezt a periódu­sát. A nyugdíj ugyanis egy új életformát, állapotot jelent, amelyet helyesen kell elkez­deni. Az eddig megszokott létritmus hirtelen megtörik. Más sebességre kell átváltani. Valójában örülnünk kell a nyugdíjas állapotnak. Ez ne a feleslegesség, a számfeletti­ség tudatát ébressze ben­nünk, hanem inkább a sza­badság tudatát. A magam ura vagyok, senki nem parancsol, úgy osztom be és arra az idő­met, amire szerintem szüksé­ges. Függetlenségem a legna­gyobb kincsem idős korom­ban. Mennyi mindent szeret­tem volna megtenni, de eddig nem volt rá időm. Igazán he­lyes az, amikor valaki örül, hogy megszűnt a mindennapi taposómalom. Nem szól reg­gel az ébresztőóra, nem kell tülekedni a zsúfolt járműve­ken. Ilyenkor aztán olvashat az ember kedvére. Tehát él­het kedvteléseinek. Öregségünk magányának gondjait pedig nem zsémbes­­séggel, állatok pátyolgatásá­­val kell megoldanunk, hanem hasonló korú és állapotú em­bertársainkkal keresve a kap­csolatot. őszintén kell meg­nyilatkoznunk feléjük. Az öregkor nagy veszedelme a bezárkózás mások elől. Az öregkor nem csapás, hanem az élet egy új, szép szakasza, teli derűvel, öröm­mel, nyugalommal, békes­séggel. Nagy csapás viszont, ha az ember elveszti jóked­vét, derűjét, ha nem érti a tréfát, a humort, ha sértődé­­keny lesz. Az orvostudományban ma egy külön szak, a gerontoló­gia foglalkozik az idős kor betegségeivel, biológiai vál­tozásaival. Ezek a változások jelentősebben azoknál lép­nek fel, akik nem veszik észre és nem igazodnak az új hely­zetükhöz öreg korukban. Az életnek Istentől megszabott rendje szerint élők ezt tudo­másul veszik és ehhez igazod­nak. A vallásosság az idős korban a legnagyobb támasz az ember számára. Enélkül olyan hiány lép fel, amit sem­miféle gerontológia nem tud meggyógyítani. R. GY. Az öregedő ember imája Alexis Carrel, Nobel-díjas amerikai orvos-biológus posztumusz írásainak sajtó alá rendezése során iratai között az alábbi szép imádságot találták HÁLÁT ADOK NEKED - Uram -, amiért hosszabb­ra nyújtottad életemet, mint legtöbb kortársamét. Mielőtt becsuknád a köny­vet, engedd meg, hogy előbb még elolvassam mindazt, amit ez idáig nem tudtam elolvasni. Pusztaságnak lá­tom eddigi életemet, mert nem ismertelek téged eléggé. Add, hogy ez a pusztaság kizöldüljön és kivirágozzék, ha életemre már rá is borult az ősz. Semmi mást nem kérek már magam számára, mint azt, hogy kezedbe ajánlhassam azt a keveset, ami még hátra van. Tégy vele tetszésed szerint. Úgy, mint a szél bánik a füstgo­­molyaggal. Mit akarsz, hogy csele­kedjem? Hová szólítasz? A sötétségben tapogatózva, szünet nélkül csak Téged kereslek. Ha vakon is, igyekszem sugallatodat kö­vetni - ó Uram -, csak mu­tasd a helyes utat. Mindent megteszek, amit akaratod sugall. Adj továbbra is vilá­gosságot értelmemnek, hogy megfelelhessek kívánságod­nak. Ha fel akarsz még használni, örökké áldalak érte. Ha elutasítasz, azért is áldalak. Legyen meg a Te akaratod. Engedd, Uram, ne legyen későn, ne legyen későn ak­kor, hogy egy új fejezetet fűzhessek ahhoz a műhöz, ami eddig az életem volt. Felajánlom Neked mindazt, amim még megmaradt. Szí­vesen és készséggel adom ál­dozatul életemet, mint va­lami imádságot. Arra kér­lek, vezess engem a helyes úton, az egyszerű emberek útján. Az olyan emberek út­ján, akik szeretnek, dolgoz­nak és imádkoznak. Bo­csásd meg életem minden vétkét. Teljesen Rád hagyat­kozom; végtelenül sajná­lom, hogy eddig úgy kóbo­roltam az élet útjain, mint egy vak koldus... Engedd, Uram, hogy hát­ralevő életem útjait a Te szolgálatodra szentelhessem és azokért, akiket szeretek. Adj világosságot és erőt. Amen. 14 HARANG

Next

/
Oldalképek
Tartalom