Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-09-01 / 22. szám
Gondolatok Részletek a Budapest, III. kerületi• Szentháromság Plébánia egyházközségi leveléből Ki az öreg? Mikor öregszünk? Van, aki azt mondja: az öreg, aki annak érzi magát. Mások meg: 60 éven felül mindenki! Egy unoka is megkérdezte a nagyanyját, hogy mi is az öregség és hogyan kezdődik? A nagymama bölcs válasza:- Tudod kisfiam, az ember fiatalon megy felfelé, úgy 45 körül halad lefelé. Erre az unoka, okos gyerek lévén, megjegyezte:- De ugye mindig kapaszkodik, erősen kapaszkodik. - Igen, amikor megy felfelé, hogy feljusson, amikor meg lefelé, hogy meg ne csússzon. Az öregedés sajátos és szép szakasza az életnek, akkor is, ha tele van gondokkal, bajokkal. Szép, mert sok tapasztalatával helyesebben látja az idős ember az élet problémáit, mint a fiatal, aki kora miatt nem is láthatja olyan teljesen. Aki ma fiatal, nem biztosíthatja magát arról, hogy ő nem öregszik meg, mert így önmagát áltatná. Tisztelettel kell néznie az idősekre, hogy ő is szépen élhesse majd élete alkonyát. Az életért küzdeni kell, az öregkorra pedig fel kell készülni. De hogyan? És lehet egyáltalán felkészülni? Ez ugyanolyan kérdés, mint az, hogy a halálra készülni kell. Nem, a halálra készen kell lennie a keresztény embernek. Egészen másként néz például a halállal szembe az, aki készen van, mint aki akkor meglepődik. Mikor öregszünk? Az öregedés természetes folyamat. Mint minden az életben, testünk elemei is kopnak, elhasználódnak. Sőt, a természetellenes vagy egészségtelen életmóddal ezt siettethetjük i&. A szenvedélyek, a mértéktelenség, a mai élet zaklatottsága sietteti az öregedést. Az egyik ember észre sem veszi, a másik meg kétségbeesik az öregség tudata miatt. Nincs tehát egyetemes szabály arra, ki mikor mondható öregnek. Fordulópont az emberek életében általában a nyugdíjazás. Sok embernek ugyan gondokat okoz, de ez azért van, mert nem élik át helyesen az életnek ezt a periódusát. A nyugdíj ugyanis egy új életformát, állapotot jelent, amelyet helyesen kell elkezdeni. Az eddig megszokott létritmus hirtelen megtörik. Más sebességre kell átváltani. Valójában örülnünk kell a nyugdíjas állapotnak. Ez ne a feleslegesség, a számfelettiség tudatát ébressze bennünk, hanem inkább a szabadság tudatát. A magam ura vagyok, senki nem parancsol, úgy osztom be és arra az időmet, amire szerintem szükséges. Függetlenségem a legnagyobb kincsem idős koromban. Mennyi mindent szerettem volna megtenni, de eddig nem volt rá időm. Igazán helyes az, amikor valaki örül, hogy megszűnt a mindennapi taposómalom. Nem szól reggel az ébresztőóra, nem kell tülekedni a zsúfolt járműveken. Ilyenkor aztán olvashat az ember kedvére. Tehát élhet kedvteléseinek. Öregségünk magányának gondjait pedig nem zsémbességgel, állatok pátyolgatásával kell megoldanunk, hanem hasonló korú és állapotú embertársainkkal keresve a kapcsolatot. őszintén kell megnyilatkoznunk feléjük. Az öregkor nagy veszedelme a bezárkózás mások elől. Az öregkor nem csapás, hanem az élet egy új, szép szakasza, teli derűvel, örömmel, nyugalommal, békességgel. Nagy csapás viszont, ha az ember elveszti jókedvét, derűjét, ha nem érti a tréfát, a humort, ha sértődékeny lesz. Az orvostudományban ma egy külön szak, a gerontológia foglalkozik az idős kor betegségeivel, biológiai változásaival. Ezek a változások jelentősebben azoknál lépnek fel, akik nem veszik észre és nem igazodnak az új helyzetükhöz öreg korukban. Az életnek Istentől megszabott rendje szerint élők ezt tudomásul veszik és ehhez igazodnak. A vallásosság az idős korban a legnagyobb támasz az ember számára. Enélkül olyan hiány lép fel, amit semmiféle gerontológia nem tud meggyógyítani. R. GY. Az öregedő ember imája Alexis Carrel, Nobel-díjas amerikai orvos-biológus posztumusz írásainak sajtó alá rendezése során iratai között az alábbi szép imádságot találták HÁLÁT ADOK NEKED - Uram -, amiért hosszabbra nyújtottad életemet, mint legtöbb kortársamét. Mielőtt becsuknád a könyvet, engedd meg, hogy előbb még elolvassam mindazt, amit ez idáig nem tudtam elolvasni. Pusztaságnak látom eddigi életemet, mert nem ismertelek téged eléggé. Add, hogy ez a pusztaság kizöldüljön és kivirágozzék, ha életemre már rá is borult az ősz. Semmi mást nem kérek már magam számára, mint azt, hogy kezedbe ajánlhassam azt a keveset, ami még hátra van. Tégy vele tetszésed szerint. Úgy, mint a szél bánik a füstgomolyaggal. Mit akarsz, hogy cselekedjem? Hová szólítasz? A sötétségben tapogatózva, szünet nélkül csak Téged kereslek. Ha vakon is, igyekszem sugallatodat követni - ó Uram -, csak mutasd a helyes utat. Mindent megteszek, amit akaratod sugall. Adj továbbra is világosságot értelmemnek, hogy megfelelhessek kívánságodnak. Ha fel akarsz még használni, örökké áldalak érte. Ha elutasítasz, azért is áldalak. Legyen meg a Te akaratod. Engedd, Uram, ne legyen későn, ne legyen későn akkor, hogy egy új fejezetet fűzhessek ahhoz a műhöz, ami eddig az életem volt. Felajánlom Neked mindazt, amim még megmaradt. Szívesen és készséggel adom áldozatul életemet, mint valami imádságot. Arra kérlek, vezess engem a helyes úton, az egyszerű emberek útján. Az olyan emberek útján, akik szeretnek, dolgoznak és imádkoznak. Bocsásd meg életem minden vétkét. Teljesen Rád hagyatkozom; végtelenül sajnálom, hogy eddig úgy kóboroltam az élet útjain, mint egy vak koldus... Engedd, Uram, hogy hátralevő életem útjait a Te szolgálatodra szentelhessem és azokért, akiket szeretek. Adj világosságot és erőt. Amen. 14 HARANG
