Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-17 / 3. szám
PETHŐ TIBOR NAPKELETI ES NAPNYUGATI BÖLCSEK Rómában, a katakombákban legalább tíz olyan falikép van, amely a három királyokat ábrázolja. Mint a Bibliából tudjuk, a mágusokat, más elnevezés szerint a napkeleti bölcseket a csillag irányította Betlehembe, a kis Jézus jászolához. Egyikük már indul a csillag után, a másik elragadottan áll, a harmadik térdre borulva tekint feléje. És mindegyiknek ajándék van a kezében. Az arany és a tömjén azt fejezi ki, hogy Jézust Istennek kijáró tisztelettel övezték. Ugyanakkor harmadik ajándékuk, a mirrha a földi csecsemők - ma úgy mondanánk - tápszerének anyaga volt, és azt a tanítást fejezete ki, hogy Jézust, aki valóságos Isten, egyben valóságos embernek is kell tekinteni. A második évezred utolsó évtizedének elején, mi, itt Magyarországon fürkésszük az éjszakai égboltot, vajon megtaláljuk-e a csillagot, amely tévedhetetlenül a célhoz vezet bennünket. Helyzetünkre jellemző, hogy mi nemcsak a keleti, hanem a nyugati csillagot is kutatjuk, sőt talán most inkább a „napnyugati bölcsek” ajándékaira számítunk. Az utóbbi hetekben ugyanis elbizonytalanodtunk. A közép- és kelet-európai térséget megrengető politikai és társadalmi földmozgások mintha országunk elhelyezkedését is megváltoztatták volna. Néhány hete még a Nyugat a magyar politikai átalakulást tartotta túl gyorsnak és higgadtságra intett bennünket. Jelentős és bátor tettnek minősítette az NDK-bcli turisták kiengedését és a vasfüggöny lebontását. Aztán hirtelen megindult a lavina Csehszlovákiában, Kelet-Németországban, Bulgáriában végül a legdrámaibban Romániában. „Utolsó pár előre fuss” - ez volt gyerekkorunk egyik kedvenc játéka. Mire körülnéztünk, az egykori első pár, Magyarország és Lengyelország már hátul kullogónak számított. Az újságok első oldalára más események kerültek, megcsappant a tőke érdeklődése is. így az esztendő elején elgondolkozhatunk azon, hogy a napkeleti bölcsektől - ha megjelennének - milyen ajándékokat várnánk. De ha kicsit magunkba mélyedünk, megértjük, hogy a három királyok utazásának lényege nem az ajándék volt. Őket a rendületlen hit - és bármilyen furcsa manapság - a szeretet vezette messzi idegenből. S ez lenne az ajándék, amelyre szükségünk van. A modern napkeleti bölcsek, mindenekelőtt a Felkelő Nap országának mágusai, azonban más ajándékokat is hoznak. Ötszázmillió dollár szabadon felhasználható hitelt és a Suzuki kisautó gyártására vonatkozó egyezményt. A napnyugati bölcsek ugyan lassan mozdulnak, de az ő tarsolyuk is megnyílik a Nemzetközi Pénzügyi Alappal kötött egyezség után. Eredmény viszont csak akkor lesz, ha végre valahára saját teljesítményeket is fel tudunk mutatni. Mert a szózuhatag inkább elriaszt. Ismét türelmetlenek vagyunk, a politikai toleranciából nem jól vizsgázunk. Már pedig ez nem szül bizalmat sem Nyugaton, sem Keleten. Nem bátorítja a befektetőt. Sajnos, felszínes a mi demokráciánk, a közélet harmadrangú kérdésektől zajos, de egyetlen párt sem tud válaszolni, hogy lesz munka és kenyér, hogy segíti a családok boldogulását, mi az elképzelése a magyar jövőről. Pedig közelednek a választások. És akkor meg kell mutatnunk, hogy felelősséggel döntünk az ország sorsáról. Napkeleti bölcsek nélkül is. Nem állí Elgondolkodtam, hogy milyen szörnyű lehet egy életet ilyen kettős tudattal, kettős önátadással leélni. Minden bizonnyal a diktatúrák lényegéből fakad, hogy a lelkiismeret szavát erőszakkal sorvasztják. December 22-re eufórikus örömben telt. A román diktátor bukásának Ilire még a s/enimnárium viszonylag /árt falain is behatolt. Délután, néhány társammal együtt hallgattuk a rádió híreit: a berlini lal után végre az „erdélyi lal" is leomlott és meglátogathatja a magyar a magyart. Micsoda karácsonyi ajándék lenne, ha gyulafehérvári kispaptársainkkal végre egy tilt ünnepelhetnénk meg Istenünk megtestesülését! „Menjünk be rektorunkhoz. Aszirik püspök atyához és puhatolózzunk e/ügyben!" Nagyszerű volt látni, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, mégcsak nem is az elsők, akiknek fontos az erdélyiekkel való kapcsolat. Délután 6-kor már hat-nyolc papnövendék sürgött-forgott Asztrik atya dolgozószobájában, aki mint karmester irányította a fiúkat. Sokszor egyszerre mind a három telefon csörgött: a vonal túloldalán a Vöröskereszt, a szegedi püspökség. a városmajori-, a zugligeti plébánia... Büszkék voltunk, hogy részesei lehetünk a történelem-, s így a/ üdvösségtörténelem vérkeringésének. Este 8-kor zsúfolásig tele hordtuk a nyolc gépkocsit, mely a majoriak és a s/eminaristák tettrekészségének bizonyítéka. A négy mikrobusz és a négy kombi 2—2 sorőrrel este 10 óra után kell útra. Bár fölmerült annak , gondolata, hogy gazdaságosabb lenne teherautókat bérelni és íölkésziiltebben. szervezettebben másnap vagy harmadnap elindulni, mégis úgy döntöttünk, hogy nincs vesztegetni való időnk. I lisz.cn azonnal keltek útra a Háromkirályok és a pásztorok is. Ha nem is vinnénk semmit, akkor is i’i’szlii.s-crli'kc van az örömteli szenvedőket mihamarabb meglátogatni. A határhoz közeledve szívszorulva hallgattuk az autórádión keresztül Orosz József aradi tudósítását a „janicsárok" vérengzéséről és a fegyvertelen nép hitéről, reményéről. Társammal egymásra néztünk. - s tudtuk hová megyünk. Nem állítom. hogy nem kezdtünk félni... Nagy vöröskeresztek voltak autóinkon, pecsétes papírok a zsebünkben, hogy könnyű legyen átjutni a határon. De lám. azok a román határőrök, akik néhány nappal. néhány héttel ezelőtt még parancsra, maguk is megfélemlítve kipakoltatok 6 HARANG
