Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Tempfli Józsefet nemrégiben szentelték Nagyvárad és környéke katolikus püspökévé. Vele beszélgettem életéről, az egyházi szolgálatról, s arról, mit tehetnek a lelkészek a hívekért.- 1931. április 9-én születtem Nagykároly mellett, Csanálos községben, közvetlenül a magyar határszélen. Ez sváb falu volt, de itt mindenki magyarnak vallotta magát, s annak idején, amikor a Hitlerjugendet szervezték, kiverték őket a községből. Ezek a svábok kitartottak magyarságuk mellett.- Mikor vándoroltak ősei Erdélybe?- A XVIII. században a Károlyi grófok telepítették őket ide, mert a svábok igen szorgalmas nép voltak mindig. Nagyszüleim még tudtak németül, de szüleim már csak magyarul beszéltek.- Törvényszerű tehát, hogy egy népcsoport kétszáz év alatt teljesen asszimilálódik?- Ha ők nem akarják, nem törvényszerű, mert például Csanálos környékén a homoródiak máig megtartották nyelvüket. Nem lehet tehát egyértelműen azt mondani, hogy minden hazájából külföldre kerülő ember elveszti nemzeti identitását.- Szegény vagy gazdag családból származik?- Inkább középparaszt család voltunk, szüleim harminc hold földön gazdálkodtak, becsületesen dolgoztak reggeltől estig. Én magam is egészen papnövendék koromig szántottam, vetettem, arattam. Minket a munka szeretetére neveltek, és komolyan gondoltuk, hogy a munka nemesíti az embert, nem kell tőle félni. Ennek később nagy hasznát láttam, mert amikor Tenkén lelkész lettem, nyugodtan kaszáltam, kapáltam, permeteztem, és ezért igencsak megbecsültek a falusiak. Együtt dolgoztam híveimmel, nem szégyelltem maltert hordani, csatornát tisztítani. Nekem nem kellett minden munkára napszámost fogadni.- Milyen erkölcsi értékekre nevelték önt a szülei?- Megtanítottak minket arra, hogy az élettől ne várjunk sokat, és két dolgot szinte belénk égettek: a hit megtartásának fontosságát és a munka megbecsülését. Apám ez utóbbit sulykolta belém, de soha nem kényszerített, nem volt diktatórikus. Ha például délben otthagytunk csak egy pici töredék kenyeret is, azt vacsorára odaadta, hogy először azt együk meg. A kenyeret is megtanultuk tisztelni. , A csendes harc BESZÉLGETÉS TEMPFLI JÓZSEF- Milyen iskolákban járt, és mit köszönhet az iskolának?- Az elemi iskolákat Csanáloson végeztem. A négy elemi után a középiskolába Nagyváradon, a Szent László Gimnáziumba jártam. Igazi karakter székely ember volt az igazgató - Jákó Albert -, sokat tanultunk tőle. Az a piarista gimnázium jó iskola volt a szó minden értelmében. Most a románoké. 1947-ben átmentem Szatmárra, ott érettségiztem. Akkor még magyarul. Mindkét iskolában kitűnő képzést adtak magyarból és történelemből, úgyhogy ők oltották belém az irodalom szeretetét. Ma is nagyon szeretek olvasni, irodalombolond vagyok. Szeretem Remenyik Sándort, Sík Sándort, Mécs Lászlót, Váci Mihályt. Könyveiket, akár tűzzel-vassal is, de megszerzem. Arany János Toldijából még mindig el tudok mondani több mint három éneket. Engem az irodalom sok mindennel segített, s amikor például Nagyszalontán pap voltam, rengeteg Arany János-emléket gyűjtöttem össze Érdmindszenten, azaz Adyfalván pedig a nagy költő emlékeit mentettem meg. Itt szomorú élményem volt az, hogy én temettem el ebben a magyar faluban az utolsó magyar tanítót.- Jelentett-e az ön életében valami többletet az, hogy a románokkal élt együtt? Milyen viszonyban volt és van a románokkal? Mit tanult tőlük? Mit köszönhet nekik?- Mindig az volt az elvünk, hogy minden válaszfalat le kell dönteni. A csanálosiak is így gondolkodtak. A mi vidékünkön és a határszélen, meg ahol régóta együtt élnek magyarok és románok, nem is volt probléma ebből. Az erdélyi románság sokkal műveltebb, mint a keleti országrészeké. És én mindig becsültem a román kultúra értékeit, Eminescut és a többieket. Jó viszonyban voltunk, különösen azokkal a görög katolikus papokkal, akiket Rómában neveltek. Ezek a papok szélesebb látókörűek, és igen erős római műveltséggel jöttek haza. ők megtettek mindent a két nép megbékéléséért.- Ön éppen akkoriban lett pap, amikor Kelet-Európábán beköszöntött az „áldásos” sztálinista korszak. Miért vállalta ezt a hivatást?- Minden álmom az volt, hogy geológus legyek, de mivel apám kuláklistán volt, be sem vették az irataimat az egyetemre, szóba sem álltak velem. No, meg azt is szégyelltem volna, hogy a szüleim nyakán éljek, és mivel akkor annyira propagálták az orosz nyelvet, elmentem képesítés nélkül oroszt tanítani. Orosz inspektor lettem, és saját kérésemre Szentjóbra helyeztek, mert tudtam, ha valami leépítés lesz Váradon, akkor velem kezdik. Ott tanítottam egészen 1956-ig oroszt és mellette magyar irodalmat. Közben már vágyódtam a papság után, de az úgynevezett kommunista teológiára nem akartam menni. Aztán 1956-ban tisztázódott a helyzet, Rómában jóváhagyták a romániai teológia-oktatást, akkor végre beiratkoztam a teológiára, ahol 1962-ben végeztem és mindjárt ki is neveztek Tenkére. Az az érdekes, hogy bár az apám kuláklistán volt, a tanítás mellett pártpropagandistaként esti tanfolyamokat is vezettem. Úgyhogy nagyon jól ismerem a marxizmus-leninizmust. Csak úgy hagytak meg a pályán, ha megszakítom szüleimmel a kapcsolatot. Így aztán mindig a szomszéd nevére írtam a leveleket, és titokban látogattam őket. Hát ez volt a szép, új világ! Tudja,mamár örülök, hogy j ól megismertem a marxizmus-leninizmust, mert sokszor hasznát vettem ennek, hisz így a két tan között párhuzamot tudtam vonni. Bármelyik marxista propagandistával vagy pártfunkcionáriussal nyugodtan vitába mertem szállni, és saját tanaikkal tudtam őket sarokba szorítani.- Elégtétellel tölti el önt, hogy mára kiderült, a marxizmus-leninizmusnak ez a megvalósulása zsákutca?- Én mindig is azt vallottam, hogy a marxizmus-leninizmusnak vannak igazságai, de ezek csak részigazságok. Általános igazsága viszont nincsen. Sajnos, ezek a részigazságok vezették félre az átlagembereket, mert nekik nincs idejük, hogy informálódjanak, ellenőrizzék a hallottakat. Csak azt nem értettem soha, ha olyan erős filozófia ez, akkor miért kellett a vallást elnyomni, üldözni?- ön harmincegy éves korában lett pap. Nem volt nehéz lemondani a nőkről, a családról, a gyermeknevelésről?- De bizony, nehéz volt. Tudom, nagyon sokan azt hiszik, hogy a papok titokban nem tartják be a cölibátust. Nekem az a véleményem, hogy aki erős akarattal rendelkezik, az meg tudja tartóztatni magát. Természetesen ez óriási probléma minden papnak, vagy ahogy mi egyháziak mondjuk, minden cölepsz - nőtlen - embernek, mert a nemiség, 48 HARANG
