Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Zay Péter felvételei figyelembe előrehaladott életkoromat és unokám sérült lelkét és jelentkezésünket ne utasítsák el.” (Egy nagymama.) „Hétéves, egészséges gyermekünk magatartásbeli problémái miatt a körzeti iskolából kikerült. Nevelőotthonos iskolában próbálkoztunk, de egy hónapos próbaidő után itt sem maradhatott. Mindig és mindenütt az a kifogás ellene, hogy „rossz” gyerek...” (Egy édesapa.) „Tízéves kislányunk éles eszű, értelmes gyerek. Ötéves korában szülői segítség nélkül tanult meg írni, olvasni, számolni... Most az iskolában rendbontó, a közösségbe nem tud beilleszkedni. A tanítói nem szeretik, barátnői mellőzik. Agresszív, az erélyes fellépést nem tűri, egyébként melegszívű, szeretetre méltó.” (Egy édesapa.) „Tizenhárom éves kisfiam rendkívül okos, de igen érzékeny, mindenfajta szélsőségekre hajlamos..., a legroszszabb körökhöz vonzódik. Nagyon aggódom a sorsáért és megnyugtató lenne számomra, ha az elképzelések szerinti iskolába járhatna.” (Egy édesapa.) „Tizenkét éves fiamat a harmadik iskolából voltam kénytelen kivenni az összeférhetetlen magatartás miatt... Ideális megoldás nem egy magántanár lenne, hanem az önök által szervezett iskola, mivel a gyereknek gyermektársaságra óriási szüksége van.” (Egy szülő.) Az idézeteket nem folytatjuk. A szülők nagy örömmel fogadták ezt a kezdeményezést. Sokan a személyes segítségüket is fölajánlották az iskola megszervezéséhez, a mielőbbi induláshoz. Fölhívásunkban budapesti iskola szervezéséről írtunk, viszont vidékről is kaptunk leveleket, kérve, hogy a gyerekek kollégiumi elhelyezést kapjanak. Az igényekből indokoltnak látszik, hogy másutt is létesüljenek ilyen iskolák, azaz a szervezendő iskolánk egy iskolarendszer kezdeti láncszeme lenne. Különös örömmel olvastuk a jelentkező pedagógusok, orvosok, pszichológusok leveleit, hiszen nélkülük a kezdeményezésünk megbukna. Néhány idézetet közreadunk: „... tanulmányaim kifej ezetten a deviáns gyerekek nevelésére vonatkoztak, akiket szeretek, hiszen ezért választottam ezt a hivatást. ...Szeretném kivenni a részem ennek a nagyszerű kezdeményezésnek a megvalósításából is...” (Egy pszichológus.) „.. .Tanítás mellett a kerületi gyermekvédelmi munkaközösség vezetését is végzem. Itt találkoztam a kerület igen nehéz sorsú családjaival és e családokból kikerülő olyan gyermekekkel, akik egyéni bánásmódra szorulnának... A nagy közösség visszahúzó erejétől meg kell menteni ezeket a gyerekeket! Szeretnék intenzíven foglalkozni velük, nyitott szívvel. Szívesen állok a rendelkezésükre és kívánom, hogy siker koronázza kezdeményezésüket.” (Egy húsz éve tanító tanárnő.) „.^.Összevont osztályú tanyasi iskolában dolgozom. Olyan gyerekekkel foglalkozom, ahol a családok mindegyikében alkoholisták a szülők. Ez komoly bélyeget hagy minden kisgyerek életén. Mindig vonzódtam a nehezen nevelhető gyerekekhez, fiatalokhoz. Ez a keresztény iskola telitalálat lehet a problémás gyerekek nevelésében. Nagyon felkeltette az érdeklődésemet.” (Egy tanítónő.) Az iskola megszervezése érdekében április 7-én megalakult a Magyar Don Bosco Iskola Egyesület. Jelenlegi föladatunk az iskola személyi, tárgyi és anyagi föltételeinek a létrehozása. Az a célunk, hogy lehetőleg minden gyermekünk önálló, harmonikus és boldog személyiséggé váljon. Kiscsoportos oktatást kívánunk folytatni - szükség esetén fölzárkóztató jelleggel - a gyerek személyiségének, mentális érettségének figyelembevételével, de államilag elismert módon. Különös fontosságot kívánunk adni az éneknek, zenének, táncnak, játéknak, színjátszásnak, a közös munkának, az egyéni és a közösségi felelősség kialakításának stb. A hitoktatásnak nemcsak „egy tanrend szerinti óra” értéke lesz, hanem a hitoktatással, illetve a személyes példaadással szeretnénk elérni, hogy a gyerekek minél mélyebben megéljék Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatukat és ez életelemükké váljon. A gyerekekkel közösen kívánjuk kialakítani a kápolnát is. Nevelésünknél, oktatásunknál Don Bosco pedagógiáját kívánjuk követni, ő az egész embert nevelte. A gyermeket nem pedagógiai tárgynak, hanem Isten képmásának tekintette, következésképpen azon volt, hogy minden gyermek lelkében rátaláljon arra a pontra, ami által fogékonnyá válik a jóra és a szépre; legyen bár a legsötétebb múltú gyerek is. Ehhez a munkához a közösség nevelőerejét is fölhasználta. A nevelő és a gyermek között kölcsönös bizalmat és tiszteletet teremtett. Pedagógiájában három fő tényező játszott nagy szerepet: az érzelemmel teli szív, az okos intelligencia és a szilárd istenhit. Végezetül kérni szeretnénk annak érdekében, hogy az elképzelésünk ne csak egy szép álom, hanem tényleges valóság legyen. Szeretettel várjuk iskolánkba az ilyen munkára rátermett vallásos pedagógusokat, nevelőket, pszichopedagógusokat. Már rendelkezünk egy nevelői csoporttal, de még kevesen vagyunk. Várjuk továbbá a tettre kész fiatalokat, egyetemistákat, ifjúsági hittanosokat, teológusokat, a legkülönbözőbb „kézműveseket” (barkácsolók, szerelők, bábozók, agyagozók stb.), sportkedvelőket, táncosokat. Tulajdonképpen szívesen látunk minden becsületes embert, aki a gyerekek nevelése érdekében - önmaga és Isten előtti felelőssége tudatában - tenni akar. Állami költségvetésből fönntartott iskola kívánunk lenni, de tudatában vagyunk a szűkös pénzeszközöknek. Ezért alapítvány létesítésével és egyéb módon szeretnénk megteremteni az iskola speciális jellegéből adódó többletkiadásaink anyagi forrásait. Szívesen fogadunk és várunk mindenkitől erkölcsi és anyagi támogatást (ötletet stb.). Don Bosco egyik mondását a szemünk előtt tartva, amely szerint: „Áz ifjúság egészséges nevelésén múlik a nemzet boldogsága.” 26 HARANG
