Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
Don Bosco GIOVANNI DON BOSCO Olasz szerzetalapító és író, született 1815-ben Castelnuovo d’Astiban, meghalt 1888-ban Torinóban. Buzgó gyűjtésének segítségével megalapította a Szalézi Szent Ferencről elnevezett szaléziánusok rendjét, melynek feladata a szegény vagy elhagyatott gyermekeknek gazdasági vagy ipari munkássá való nevelése. A rend rövid idő alatt annyira felvirágzott, hogy midőn Don Bosco meghalt, már mintegy százötven háza volt, amelyekben közel háromezer gyermeket neveltek föl. Megírta Szent Péter (1867) és Szent József (1893) életét. (Révai Nagy Lexikona) „...nem ismerem a sötét végzetet, amely ide juttatott benneteket. Isten tudja, hova kerültem volna magam is, ha nem nevelnek meg...” - mondta többek között e szavakat is XXIII. János pápa 1958 karácsonyán egy börtönben tett látogatásakor a raboknak. Isten tudja, hogy mi lesz sok magyar gyerekből, ha nem neveljük meg. Aggodalmunk különösen a problémás, közösségbe nehezen illeszkedő, magatartás- és személyiségzavarban szenvedő, de nem értelmi fogyatékos gyerekekre vonatkozik, akik a nagy létszámú osztályokból - a „rosszaságuk” miatt - fokozatosan kiszorulva, iskolákból iskolákba sodródva végül tizennégy évesek lesznek, és... És mi történik azután, illetve addig velük, a családjukkal, a környezetükkel?! Dülöngélő társadalmi rend(etlenség)ünkben a társadalom rendkívül sokat vár az egyházaktól az ifjúság nevelésében. De egyetlen egyház és szerzetesrend sem tud ezzel a feladattal megbirkózni a személyi, tárgyi és anyagi eszközök hiánya miatt. Átérezve e gond súlyát és a megoldás halaszthatatlanságát, gyakorló katolikusok speciális iskoláit, pedagógiai műhelyt kívánnak szervezni a kimondottan problémás gyerekek oktatására és nevelésére. Az Új Ember március 4-i számában Keresztény iskola deviáns gyerekeknek 1990. címmel rövid tájékoztatást adtunk az elképzelésünkről. A cikk nyomán meglepően sok levelet kaptunk. A diszkréciót szem előtt tartva idézünk néhány levélből, ezzel is alátámasztva az egyéni bánásmódot igénylő oktatás és nevelés fontosságát. Elsőként a szülők leveleiből adunk közre néhány gondolatot: „...tizenkét éves fiammal kínlódunk óvodás kora óta. Minden évben más óvoda, majd más iskola. Most már a 6. iskolába jár. A gyermek nagyon intelligens és értelmes, de határtalanul agreszszív és bosszúálló... Az Amerikai Úti Kórház véleménye szerint műteni nem lehet,... meg kell tanulnia a szélsőséges indulataival együtt élni.” (Egy édesanya.) „Tizenegy éves unokámat egyedül nevelem hároméves kora óta. A szülői szere tetet biztosítani nem tudom, emiatt a gyerek érzelmileg rendkívül labilis,... magatartászavarokban szenved, rendszeres orvosi kezelés alatt áll. Kérem önöket, hogy vegyék Napjainkban társadalmunknak a megfelelő körülmények között élő, egészséges gyermekek tanítása és nevelése is egyre nagyobb nehézséget jelent, a problémás, a deviáns gyerekek esetében pedig már-már tehetetlenek vagyunk: ki vállalja a velük való szakszerű foglalkozást, oktatásukat? Az égető kérdés megoldására alakult meg nemrégiben a Magyar Don Bosco Egyesület. Elképzeléseikről, céljaikról, lehetőségeikről számolnak be szerkesztőségünkbe küldött írásukban. magyar gyermekei 25 HARANG