Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-08-13 / 21. szám

- Ha van lakása a néninek, akkor miért marad itt? Innen haza lehet menni!- Nem tudok menni, mert nincs egy fillérem se, várok, hogy jöjjön a lányom értem.- És itt a vezetőség tudja, hogy a néninek van lakása, csak véletlenül idehozták?- Nem hiszem, hogy tudják, mert nem kérdezett magán kívül senki, semmit.- Ez teljesen hihetetlen! Senkinek nem mondta, hogy véletlenül került ide?- Csak annyit mondtam, hogy haza szeretnék menni. Azt mondták, majd hazamegy. Ennyit mondtak.- És itt milyen körülmények között tetszik élni?- Jól. Megvan a reggeli, ebéd, minden.- Nem kell érte fizetni?- Nem.- Nem zavarja, hogy sokadmagával kell aludni egy szobában?- Nem, nem zavar. Nem rosszak.- Nem beszélget senkivel?- Nem.- Nem beszélgetnek az emberek egymással?- Nem. Mindegyik tartózkodó. Csak a szomszédommal szoktam. Azt kérdezi, hogy vagyok? Jól. Maga hogy van? Jól.- Ennyi?- Ennyi az egész. Semmi több.- Tulajdonképpen volt egy lakásom, de összedőlt. A tanácstól kértem lakást, de nem voltak hajlandók segíteni.- Hány éves tetszik lenni?- Nyolcvanhárom. Munkásszállón kellett laknom, hát hol lakjon az ember, ugye?- Amikor nyugdíjas lett, akkor a munkásszállóból is el kellett jönni?- Igen, onnan is el kellett jönnöm.- Hová vezetett az útja?- Egyik helyre, másik helyre. Egy lányom van. Férjnél van, itt laknak Pesten. Nem mehetek hozzájuk, mert öten vannak és én már nem férek el. Az egyik fiam vízvezeték-szerelő, szép fizetése van, de most épít házat, oda sem tudok menni. A másik fiam meg egy kis szobában lakik, most lesz gyerekük, oda se mehetek.- Mit tudnak, hogy hol lakik az édesapjuk?- Azt hiszik, Baján vagyok. Mert én Bajáról jöttem föl.- Ott volt albérletben?- Ott voltam albérletben. A Keletiben szundítottam, fogtak, bedobtak egy zöld autóba és idehoztak.- Hogy sikerült itt a beilleszkedés? Nagyok a hálótermek, a fiatalok együtt laknak az idősekkel. Erről mi a véleménye?- Az a fontos, hogy fedél van a fejem felett.- Nem kéne mégis a gyerekeket beavatni?- Nem, egyáltalán nem. Nem akarok rájuk szorulni! Nem akarok!- Nincs lakásom tíz éve.- Nyugdíja van?- Most intézem.- Segít ebben valaki?- Az a jó, ha az ember saját maga megy a dolgok után, mert nem nagyon segítenek.- Ahogy elnézem, most nem nagyon tetszik tudni menni. Úgy látom, beteg a bácsi.- Nagyon rosszul érzem magam.- Mi a baj?- Minden összejött. Fogságban voltam négy évig Oroszországban, amit most érzek csak igazán. Meg aztán rendetlenül ettem, mondhatom, hogy éheztem. Ráadásul a Keletiben nagyon átfáztam.- Itt látta már orvos?- Igen, az este itt volt, injekciót kaptam. Nagyon rendes volt a doktor úr.- Tud itt pihenni?- Itt lehet pihenni egész nap. Jó meleg van.- A bácsinak senki hozzátartozója nincs?- Van, de azok nem törődnek énvelem. Van egy 34 éves lányom Jánoshidán, de nem tartom vele a kapcsolatot. Be sem enged az udvarra. Csak a nyugdíjamat tudnám már elintézni! Szeretnék elmenni egy szociális otthonba. Kamaraerdőre szeretnék kerülni, mert ott laknak a testvéreim.- A testvérei tudják, hogy most itt van?-Nem tudják. Kedves... innék egy

pohár vizet! Még nem is ettem máma reggelit sem. Tessék már adni... csak egy pohár vizet!- Cifra nevem van. Rák a nevem, Rák Géza. Ilyen nincs senkinek. Családom van, csak nem tartom a kapcsolatot velük. Elváltam a feleségemtől. Megmondom én, kérem szépen, úgy, ahogy van. Az apám 14-ben meghalt, akkor engem beadtak a menhelybe, és akkor, kérem, én féléves koromtól 21 éves koromig ott nevelkedtem. Pesti anyám 18 éves koromban keresett föl. Tizenegyen voltunk testvérek, én vagyok a tizenegyedik. A legszerencsétlenebb. Van nekem elég bajom, higgye el. Addig volt lakásom, amíg a nevelőszüleimnek kedves voltam.-Azt mondta, megnősült. Valahol lakniuk kellett!- A feleségem szüleinél. De én aztán nem bírtam a szülőkkel kijönni és elköltöztem. Feljöttem Pestre, aztán bekerültem egy szociális otthonba. Ott nagy verekedések voltak. Se éjjele, se nappala nem volt az embernek. Elég szomorú, hogy ilyen helyzetbe jutottam.- Itt van tisztálkodási, mosási lehetőség?- Mindent lehet. Mosni is, fürödni is, mindent lehet. Én megmondom, kézit csókolom, hogy én meg vagyok a sorsommal elégedve.- Most, hogy idekerült?- Igen. Akárki találta föl a menedékhelyet, áldja meg a jó isten. Ezt kívánom neki. Mi volna énvelem, tessék mondani, hogyha nem pártolnának? Kint fagyhatnék meg. Szomorú, hogy ezt a kort értem meg. Én két év orosz fogságban voltam, megsebesültem, tessék nézni, rokkant vagyok. Nem hajlik a kezem. Itt a doktor úr megvizsgált, gyógyszert is kaptam, mert fulladok is. Sok bajom van, higgye el! Van még egy problémám. Az, hogy 10 fillérem sincs!- Nincs nyugdíja?- Nincs. Megmondom őszintén, én vagyok a hibás. Nem néztem, nem jártam utána, amikor elváltam a feleségemtől. Nem törődtem semmivel. Én a Horthy-rendszerben dolgoztam sokat. Akkor még jól bírtam magam, fiatal voltam és erős munkákon dolgoztam.- Most pedig nincsen pénze...- Egy fillérem sincs.- Miből tetszik élni?- Én megmondom őszintén, az otthonban 200 forintot kaptam. Úgy mondták, zsebpénzt. Ez volt a jövedelmem idáig. Itt nem kapok semmit az étkezésen kívül. Úgy tudtam megborotválkozni, hogy a számtól szakítottam el egy pár darab cigarettát és úgy borotvált meg itt egy bácsi, hogy ne legyek szőrös.- Össze tetszett itt valakivel barátkozni, hogy ne legyen annyira egyedül?- Nem nagyon. Nem barátságosak itt az emberek. Mind gőgös, felvágós. Büszkék, mert pénzük van. Én meg csóró vagyok, szegény vagyok. Le vagyok nézve, kérem szépen! Igen. Mert ők tudnak duhajkodni, két kávét meg tudnak inni egyszerre, én meg egyet sem tudok meginni, mert nincs rá pénzem. Még annyi sincs.

KISS MAGDOLNA

20 HARANG