Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-08-13 / 21. szám

Elzüllik, még a nyáron „Én megértem a maga gyerekekről szóló írásait- mondta komáromi tanár ismerősöm, de egy kicsit elfogultnak találom. Azt ne higgye, hogy csak az a gyerek kerül bajba, amelyiket állami gondozásba adnak. Családban éppúgy kisiklik. Van nekem egy tizenhat éves lánytanulóm, bukott a hetedikben, bukásra áll a szakmunkásképzőben és bukásra áll az életben is. Tehetetlen vagyok vele, s tudom, a nyáron végképp elzüllik.” Emese furcsa megjelenésű. Fejletlen, kislányos és ugyanakkor nagyon felnőtt­nek akar látszani. Úgy áll a cigaretta a kezében, mint egy kivénhedt kocsma­tündérnek, a sört üvegből issza a presszó teraszán, szája szélén hervadt mosoly.- Mesélj a gyerekkorodról.- Mit meséljek. Nem volt semmi külö­nös.- Az embernek fontos a saját élete.- Az enyém? Kinek!?- Hogy emlékszel vissza pici korodra?- Anyu bölcsődébe hordott, apu min­den hétvégén velünk volt. Olyankor csendben kellett lenni. Az udvaron rug­dostuk egymást a testvéreimmel.- Miért rugdaltátok egymást?- Öten voltunk testvérek, persze, most is annyian vagyunk... én a legki­sebb. Amikor hároméves voltam, a leg­idősebb nővérem tizenegy. Ő meg a kilencéves folyton ordított velem, mert nekik kellett volna etetni, tisztába rakni, vigyázni rám, de kiadtak a hétéves bá­tyámnak, aki nem bírt velem. Elszöktem tőle, így a két legidősebb a hétévest püfölte, aki az ötéves nővéremen töl­tötte ki a bosszúját, az pedig titokban engem vert, mert tudta, hogy miattam van a cirkusz.- Meddig tartott ez így?- Amíg a legidősebb kollégiumba ke­rült, én pedig önvédelemből kifejlesztet­tem az izmaimat és visszaütöttem. Mert sovány vagyok ugyan, de magát is a földhöz teríteném...- Valóban azt mondták rólad, nagy verekedős vagy...- Már csak akkor csapok szét, ha rendet kell teremteni.- Ettől van tekintélyed a fiúk előtt?- A srácok inkább félnek tőlem. Azért is itatnak le.- Mit iszol?- Sört meg vodkát.- Bírod?- Attól függ. Hamar megárt.- Akkor hát miért iszol?- Valami szórakozásom nekem is le­gyen.- Honnan veszed, hogy szórakoznod kell?- Miket kérdez! A szórakozáshoz jo­gom van, mert fiatal vagyok.- De az egészséged, életed, tanulásod rovására?- Ha csak így tudom megoldani?- Ezt megmagyaráznád?- Apu nagyon ad a látszatra. Szombat, vasárnap szigorú rendben zajlik az élet. Takarítunk, mosunk, bevásárolunk, re­szortfeladat szerint. Te a boltba szaladsz, te a nagyszobát takarítod, te zöldséget pucolsz, zsong a fejem. Szombaton Ica kotyvaszt valami ebédet, délután főzzük a vasárnapi papit, süteményt sütünk, a kismosásból megszáradt ruhát vasaljuk, utána fürdés következik sorrendben, Ica apuval leül a tévé elé, mi pedig mars a szobába, olvashatjuk a tavaly kará­csonyra kapott mesekönyveket.- És ez borzasztó?- Na, hát milyen lenne. Vasárnap dél­előtt apu felöltözik, elmegy az anyóshoz, én beágyazok, letörölgetem a port, apu a kocsmából hozat két üveg sört, mert nálunk nincs alkoholizálás. Az ebéd dupla tányérral, szalvétával terítve, kü­lön pohár mindenkinek, mert apu álma az volt, hogy szépen terített ünnepi asz­talnál üljön a szent család.- Miért mondod gúnyosan?- Mert a testvéreim az ingyen zabáért jönnek haza, a kikunyerált zsebpénzért, a nővérem azért, hogy a prüntyi fenekét véresre csípje, a bátyám, hogy a szemé­vel levetkőztesse Icát, de szerintem iga­ziból is.- Ki az Ica?- Az apám újabb felesége, a nevelő­anyám, ami röhejes, mert hogy jön ah­hoz a huszonöt éves csaj, hogy az anyám legyen.- Édesanyád hova lett?- Ezt nem tudjuk pontosan. Mindig veszekedtek apuval, repültek a tányé­rok, csak az a pár pléhtányér maradt, ami nem törhetett el. így anyu nem is főzött, nem ettünk rendesen, én már kilencévesen cigiztem, ami elvette az éhségérzetemet. Szóval apu elzavarta Az ember (lánya) elindul mórföldes léptekkel, valahová... De hová viszi a lendület? Zenél, táncol, közel kerül másokhoz... HARANG 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom