Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
A székesfehérvári királyi bazilika romkertjének bejárata (Tamaska Gyula felvételei) ügyben. Hosszas huzavona, a bizottság többszöri átalakítása után végül 1984- ben került sor a tömegsír kinyitására. A bizottság tagjai elé megrázó látvány tárult: a betonbunkerban magasan állt a talajvíz, a több sorban elhelyezett, újságpapírra^!) letakart ládák szétestek, az alsók szétrohadtak, a csontok nagy része egymásra csúszott, összekeveredett. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy maguk a csontok a vártnál kevésbé károsodtak. Mintegy hatvanezer csont került elő, a feltevések szerint közel négyszáz jelentős történelmi személyiség földi maradványai. Megtisztításuk, konzerválásuk, vizsgálatuk, azonosításuk jelenleg is tart, s még hoszszú évek munkáját veszi igénybe. Kérdés, lesz-e rá pénz a jelenlegi gazdasági körülmények között? Méltó elhelyezésükre, egy esetleges királyi pantheon fölépítésére még terv sem született. Egy szent tetem sorsa Miután 1038. augusztus 15-én elhunyt államalapító királyunk - adatok hiányában csak feltételezhető, hogy Esztergomban -, holttestét az általa alapított fehérvári bazilikában helyezték nyugalomra. Ez a templom volt családi temetkezőhelye, ide temették korábban fiatalon elhunyt fiát, Imre herceget is. Szemtanú beszámolója a temetésről nem maradt fenn, így Hartvik püspök majd egy évszázaddal később keletkezett legendájára támaszkodhatunk. Eszerint a holttestet bebalzsamozták, fehérmárvány-szarkofágba helyezték, s Szalagfonatos kőtöredék a bazilikából azt az oltár előtt állították föl. Fennmaradt a korból egy ilyen szarkofág, melyet a hagyomány, s a tudósok egy része Szent Istvánénak tulajdonít, bár éppúgy lehetne Géza fejedelemé vagy Imre ^ hercegé. Érdekessége, hogy egy római r HARANG 13
