Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
kori sírkőből faragták át. Tudjuk róla, hogy a török időben itatóvályúvá alakították. Legközelebb a XIX. század elején bukkan föl Milassin Miklós fehérvári püspök gyűjteményében - a püspök összegyűjtette a városban talált történelmi emlékeket, s a püspöki palota kertjébe hordatta azokat. Innen a Nemzeti Múzeumba került a szarkofág, majd 1936-ban visszaállították Székesfehérvárra, ahol jelenleg is látható. Szent István díszes sírköve nem sokáig állhatott az oltár előtt: miután zavargások törtek ki, jobbnak látták koporsóját a templom padlózata alá, egy kőlapokkal bélelt sírba rejteni. (Ezt az 1970-es ásatások során találták meg.) A kősírt 1083. augusztus 20-án nyittatta föl László király, hogy elvégezhessék István szentté avatásának szertartását. A résztvevők elé szomorú látvány tárult. A kősírban magasan állt a talajvíz, s a szent király szinte teljesen feloszlott maradványai „balzsamillatú” vízben úsztak. Kiderült az is, hogy hiányzik a tetem jobb kézfeje. István király földi maradványait megtisztították, majd a szertartás után ismét eltemették a bazilikában. További sorsát nem ismerjük. Feltételezhető, hogy a török megszállók nem bolygatták a holttestet, mert bár fosztogattak a bazilikában, de a magyar királyok nyughelyeit tiszteletben tartották. Nyomon követhető viszont a Szent Jobb kalandos útja. Miután László király fölfedezte a kézfej eltűnését - utalás van arra is. hogy eredetileg a jobb alkarral együtt választották le a testről -, hamarosan azt is kiderítette, ki lopta el. Egy Mercurius nevű szerzetes - talán véletlen a névazonosság, de ne feledjük, Mercurius a római mitológiában a tolvajok istene is volt -, aki a Beretytyó melletti családi birtokán álló domonkos monostorba vitette. Itt talált rá László király, aki végül is megkegyelmezett a „szent tolvajnak”, sőt pénzt is adott egy nagyobb monostor építésére, s faluja nevét Szent jobbra változtatta. Itt volt az ereklye egészen a XV. századig, mikor ismét Székesfehérvárra szállították. A török támadás előtt a Szent Jobbot nem menekítették ki a városból. A megszállók - különösebb anyagi értéket nem tulaj donítván neki - dalmát kereskedőknek adták el, akik Zárába vitték. Innen 1590-ben Raguzába (Dubrovnik) került, továbbra is domonkos szerzetesek őrizték. Tőlük szerezte meg Mária Terézia diplomáciai tárgyalások útján, majd Bécsbe, innen Budára vitette 1771-ben. Egészen 1944-ig volt itt, amikor az ostrom miatt Salzburgba menekítették. 1945. augusztus 19-én hozták haza, s a Szent István-bazilikában helyezték el, ahol ma is látható. VÉGH Szent Jobb-kc 14 HARANG
