Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
csontjait. Betemettette a munkaárkokat, s mint utóbb kiderült, 48 koponyát, s nagyszámú csontot egy gödörbe hordatott össze, s azokat is beföldel tette. Megdöbbentő tettét utóbb sértettségével, csalódottságával próbálták magyarázni, hisz lelkes hazafiú, s kiváló szakember volt, aki mindig alapos és pontos munkát végzett. Tevékenységének vitathatatlan eredménye, hogy a bazilika minden fontosabb részét föltárta, s sikerült meghatároznia építésének főbb szakaszait is. Jelentős sikereket ért el a sírok föltárásában is, igaz, következtetéseinek nagyobb részét az utókor nem fogadta el. Henszlmann nehezen menthető „tettére” az 1936-ban kezdődött ásatás során derült fény. Szent István halálának 900. A Szent Jobb, István király jobb keze mai ereklyetartójában tást az ásatások megkezdésére, melynek irányítója Érdy János, a Nemzeti Múzeum régiségtárának vezetője lett. Rendkívül nehéz körülmények között, hideg téli időben összesen öt, korábban föl nem dúlt sírt tártak föl. Közülük a legjelentősebbek kétségkívül a vörösmárvány-szarkofágok voltak: mint az ásatásokon jelen lévő Pauer Ákos - akkor papneveldéi tanár, később fehérvári püspök, az MTA levelező tagja - megállapította, bennük III. Béla és felesége, Chátilloni Anna nyugodtak. Az ásatást pár nap után, a katonai események miatt be kellett fejezni. A gödröket betemették, a csontokat a leletekkel a Nemzeti Múzeumba szállították további vizsgálat céljából. Ám a szabadságharc idején nem lehetett tudományos munkát végezni, s a közvélemény érdeklődése sem kelhetett föl a leletek iránt. Az újabb - már rendszeres - kutatómunka a bazilika területén 1862 őszén indult meg, miután egy új épület alapjának ásása közben kövek és csontok bukkantak föl. A munkálatokat az emigrációból hazatért Henszlmann Imre, neves régész és művészettörténész vezette. Nem a legideálisabb körülmények között. A fehérvári püspök nem engedélyezte, hogy a feltárást a püspöki palota kertjében is folytassák, így a munkát félbe kellett hagyni, s azt csak 1874-ben folytathatták. Ekkor azonban jelentős eredményeket értek el: megtalálták a bazilika alapfalainak nagyobb részét, s több, részben érintetlen, részben már feldúlt és kifosztott sírt tártak föl. Henszlmann utoljára 1882-ben ásott a templom területén, ám a személyét és munkáját ért igaztalan támadások miatt hamarosan félbehagyta azokat - szemére vetették, hogy ok nélkül háborgatja, s „össze is keveri” a szent királyok Az ásatások során feltárt oszloptöredékek a romkertben évfordulója alkalmából 1938-ban nagyszabású ünnepségeket terveztek, s ezek kapcsán fölvetődött a királysírok föltárásának gondolata is. A munkálatokat Gerevics Tibor akadémikus, művészettörténész irányította, az antropológiai vizsgálatok elvégzésével Bartucz Lajost bízták meg. Az ásatások gyors ütemben folytak, mert kevés idő, mindössze másfél év állt a tudósok rendelkezésére. A bazilika több, addig ismeretlen részlete került napvilágra, továbbá találtak néhány újabb sírt is. Közeledett azonban a Szent István-ünnepség időpontja, így a csontok és leletek alaposabb vizsgálatára már nem volt lehetőség. A kifosztott, többször megbolygatott sírokból előkerült összekeveredett csontok, a hiányos csontvázak azonosítása többévi kutatómunkát igényelt volna. Kényszerűségből a csontokat faládákba helyezték, s azokat két, a Szent István-mauzóleum előtt ásott betonbunkerban helyezték el. Ekkor készült el a ma is látható rommező, a kőtár, valamint Aba Novák Vilmos (azóta lemeszelt) freskóival, Sztehlo Lili (háborúban megsemmisült) üvegablakaival, Madarassy Viktor domborműveivel a Lux Géza tervezte Szent István-mauzóleum. Az 1960-as évektől folytak ugyan kisebb ásatások a romkertben, ám a legégetőbb probléma megoldása, a szakszerűtlenül elkészített királyi tömegsír felnyitása nem került napirendre, pedig mind a csontok állapota miatti aggodalom, mind az újabb, korszerűbb vizsgálati módszerek indokolttá tették volna. Kiszely István antropológus 1969-től több fórumon is sürgette a betonbunkerek fölnyitását, ám a hivatalos szervek csak nehézkesen reagáltak. Végül mégis fölállítottak egy bizottságot, mely 1978- ban részletes munkatervet készített, ezen túl azonban semmi sem történt az 12 HARANG
