Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
stván temploma Szent István lovas szobra Székesfehérvárott két.) A bazilikában - a Szűz Mária-egyházban - az 1020-as évektől indult meg a tevékenység, s hamarosan ez lett történelmünk egyik legfontosabb épülete. A török megszállásig különleges kiváltságokkal bírt - közvetlenül a római Szentszék alá tartozott s fontos közjogi szerepeket töltött be: I. Ferdinándig (IV. Béla kivételével) itt koronázták meg királyainkat, s közülük, valamint feleségeik és családtagjaik közül többet itt temettek el. Később fontos hivatalt betöltő nemesek és főpapok is ide temetkezhettek. Több uralkodói pár tartotta itt esküvőjét. Itt őrizték a szent koronát a többi királyi jelvénnyel, helyet kapott benne az ország levéltára, itt írták krónikáinkat, s ide kerültek a győzelmi tárgyak és zászlók megőrzésre. A bazilika, hasonlóan más jelentőségű középkori templomhoz, szakaszosan épült, s egyes részeit külön, míg az egész székesegyházat csak Szent István király halála után szentelték föl. Méretéről és látványáról hiteles ábrázolás hiányában csak feltevéseink lehetnek, az azonban a leírásokból kétségtelen, hogy gazdagon díszített, impozáns épület volt, mely 3000 embert fogadott be. Eredeti hossza 65, szélessége 38 méter körüli lehetett. Nyolc pillérpár három hajóra osztotta, s két tornya volt. Tetőzete fából készült, s ez jelentős gondot okozott: többször leégett, még azután is, hogy „tűzbiztosabb” ólommal fedték be. Az idők során átépítették és bővítették, a legjelentősebb mértékben III. Béla, majd Hunyadi Mátyás uralkodása alatt. Mátyás sírkápolnát is építtetett a maga és családja számára a bazilika közelébe. Nagy királyunk halála után kezdődött meg a templom lassú hanyatlása. A török - a hősiesen védekező Varkocs György kapitány, a mintegy hatezer védő legyőzésével - 1543. szeptember 3-án foglalta el a várost. Pár nappal később maga I. Szulejmán is idelátogatott, megtekintendő a magyar királyok nyughelyét. Kegyesen védelmet is ígért a város és a bazilika számára. Távozása után mégis megindult a fosztogatás a templomban, majd az istentiszteleteket sem engedélyezték, sőt egy idő után mecsetté alakították át. Igaz, királyaink nyughelyeit nem bolygatták többé. Jelentős dúlást nem a pogányok, hanem a keresztény német, cseh és osztrák csapatok vittek végbe a bazilikában, amikor 1601-ben rövid időre elfoglalták a várost. Az ostrom során a templomot jelentős sérülés érte: a közeli házakban tárolt lőpor fölrobbant, s a tűz a bazilikára is átterjedt. Székesfehérvárt 1688. május 19-én foglalták végleg vissza a töröktől. Nemcsak a város szenvedte meg az ostromokat, a templom is siralmas állapotban volt: bár falai álltak, tetőzete beszakadt. Helyreállítása nem kezdődött meg, nem volt rá pénze az egyháznak. A veszélyessé váló romokat a XVIII. század végén elbontották, a kövek egy részét az új püspöki palota építéséhez használták föl. 1800-ban a még álló Nagy Lajos-,és Mátyás-kápolnákat is lebontották, s bármennyire is döbbenetes, a XIX. század második évtizedére eltűnt a föld színéről történelmünk e jelentős épülete. Ásatások magyar módra 1848 decemberében vízvezeték javítását végző munkások vörös márványból készült szarkofágra bukkantak az egykori bazilika területén. Batthyány Lajos, az első független magyar kormány miniszterelnöke személyesen adott utasí-HARANG 11
