Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-08-13 / 21. szám
► jelképes betetőzéséül a római pápához fordult koronáért; II. Szilvesztertől - akit a magyarok újonnan kivirágzott vallásos hite ujjongó örömmel töltött el - a korona mellé apostoli keresztet kapott és licenciát az esztergomi érsekség megalapítására. Fején a pápától nyert koronával, István immár sikeresen szállhatott szembe a kereszténység belső ellenségeivel - Koppány lázadása valamint a magyarság külső ellenfeleivel. Bizánctól és a német császárságtól egyként elhatárolva magát, kialakította az ezeréves viszontagságokon át időállónak bizonyult magyar királyságot.” Amit ilyként idézőjelek között összefoglaltunk, nem valóságos idézet valamely kézikönyvből, hanem szintézise azon meg nem támadható, de némiképpen élettelenné vált igazságoknak, amelyek újabb kutatások nyomán kibővítésre szorulnak. A magyar államalapítás „akciójába” új szereplőként állíthatjuk II. Szilveszter pápát mint birodalmi és egyházpolitikust; III. Ottó császárt, a „renovatio Imperii Romani” uralkodóját és ideológusát, új tényezőként pedig a Karoling eredetű uralkodói és állameszmét. Végül - de korántsem utolsósorban - az „európai egységet” mint azt a keretet, amely III. Ottó, II. Szilveszter és Szent István eszméinek inspirátora és összefoglalója lett. Intelmek az uralkodónak A X-XI. századról való ismereteink elmélyülésének - a kapcsolatos közhelyek revíziójának - köszönhető az is, hogy az egyetlen, e korból származó s Magyarországon született könyvet: Szent István fiához, Imre herceghez intézett ún. Intelmeit is másként olvassuk és illesztjük az eseményekhez, mint az előttünk járt nemzedékek tették. Az Institutio Morumban egy - mindössze néhány lapos - kis könyv fekszik előttünk, mely hangjában és modorában nyers és bizonytalan, kezdetleges és formátlan, mint maga a kor, amelyből vétetett. Ám a kezdetlegességnek is lehet varázsa: ami gyenge, abban finomság és szépség lakhat; ami kicsiny, az hatalmas fejlődés magva lehet. István király Intelmei az eszményi uralkodó képét tartják a gyermek királyfi elé; tükör ez, amelybe belenézett a krisztusi utakon járó uralkodó, s a tükörbe belenézünk magunk is, hogy megtaláljuk benne az eszményi király képét. Más szóval: az uralkodói erényeket tíz fejezetben elénk táró Institutio nem egyéb, mint késői mása és - amennyire ma ismerjük - utolsó változata a karoling Specula Régiseknek, a király tükröknek. Királylej a kalocsai székesegyházból, a 12. századból. A feltételezések szerint István királyt ábrázolja Gizella királyné keresztje. Fából készült, ékkövekkel és aranylemezzel díszítették. Jelenleg Münchenben,a királyi palota kincstárában található A Szent István-i Intelmek - éppen úgy, mint a Karolingkori király tükrök - két, egymásba fonódó, egymástól el sem különíthető célt szolgáltak. Egyfelől az egyház próbálta bennük a keresztényi etika parancsait általvinni a politika síkjára; főpapok és zsinatok törekedtek arra, hogy az uralkodót - aki oly könynyen válhatott pusztító zsarnokká -, „kegyes, igazságos és békeszerető” királlyá neveljék általuk. Másfelől azonban az uralkodó - aki gyakorta már jó kereszténynek minősült - a megnemesített közhelyek irodalmi vetületét arra használta fel, hogy saját keresztényi uralmát, annak apoteozisát hirdesse alattvalói előtt. Magyarországi István esetében a királytükör - tudomásunk szerint - először és egyetlenegyszer „politikai testamentummá” magasztosult, annak formáit is öltötte föl. Mit kíván az első magyar király fiának és fián keresztül országának, országán keresztül utódainak emlékezetébe vésni? Azt, hogy katolikus hitükhöz hívek maradjanak, hogy az egyház nagyjait és szolgáit lelki munkájukban támogassák, de a főpapok mellett a főurakat és a katonákat is illő tiszteletben részesítsék. Az ítélet bölcsessége, türelem és könyörület a hatalom gyakorlásában, további fontos parancs. Á vendégeket, akik gazdagságot és kultúrát hoznak, marasztalni és ellátni éppúgy királyi feladat, mint a törvénytevő gyülekezetei értéke szerint becsülni. A fiúk példakövetése, imádsága, kegyessége; alá-8 HARANG
