Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-18 / 16. szám
Ülésezik a világgyülés Q Az evangélikus világgyűlésnek bib^ liai gyökerű főtémája így hangzott: „Meghallottam népem kiáltását.” Latin- Amerikában, Afrikában, Ázsiában százmilliók kiáltanak ma Istenhez. Éhezők, betegek, menekültek, elnyomottak, szenvedők. - a világ szegényei. Nekik szólt a világgyűlés üzenete: Isten hallja és meghallgatja a testi-lelki nyomorúságban, a bűn és a halál rabságában szenvedők kiáltását. Jézus Krisztusban lehajolt az embervilághoz és megváltást, szabadítást hozott a testi-lelki nyomorúságban élőknek. Az egyházaknak - ez volt a világgyűlés legfontosabb tanítása -, ma mindenütt a világon a megváltó, szabadító isteni szeretet eszközeinek kell lenniük. Ahol a lelki és testi nyomorúság az égbe kiált, ott Jézus evangéliuma, a szeretet evangéliuma hirdetésével együtt kell járnia a segítő szeretet cselekedeteinek, az ember belső megújulásának és földi élete védelmének, az emberséges életért, az emberi jogokért való cselekvésnek. Ez a sokat vitatott „felszabadítás teológiájának” a lényege, amely természetesen Curitibában is állandó kérdésünk volt. Latin-Amcrikában ma minden egyháznak, minden keresztyénnek állást kell foglalnia ebben. Isten a bűnös embert is szerető, megbocsátó, lelkünket újjáteremtő Isten. De ezzel együtt az egész emberi élet megújítását akarja, végzi az evangéliummal. Ahol Isten-hit van, ott a segítő szeretetnek is munkálkodnia kell. Aktív, segítő szeretetben tevékeny Istenhit, Krisztus- követés —, ez ma a keresztyénség. Isten népe, az egyházak feladata a világban, különösen is a világ éhező, szenvedő, nélkülöző kétharmad részében. Érthető, hogy az egyházak mai szociális-társadalmi feladatai nagyon előtérben álltak a latin-amerikai világgyűlésen. A határozatokban, a világ evangélikus egyházaihoz intézett üzenetben erős hangsúlyt kapott a Krisztus-hitből táplálkozó szeretet aktivitása az embermilliókat gyötrő szegénység, éhezés, betegségek, elnyomás ellen, az „igazságos békéért” a világ minden részében, az erőszaknélküli mozgalmak segítéséért és a fegyverek, hadseregek nélküli világért. Új színt adott a curitibai vlágkonferenciának a „teremtett világ jajkiáltásainak” meghallása, mai világunk küzdelme a pusztuló természeti világ, emberi környezetünk, megmentéséért. Az emberiség ráeszmélt a víz, a levegő, a talaj, Isten szép világa halálos veszélyeztetettségére, az élet pusztulására kék bolygónkon. Megrendítő dolgokat mondott el erről Brundtland asszony, volt norvég miniszterelnök, az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyik mai evangélikus vezető személyisége előadásában. Az egyházaknak és a hívő emberek millióinak ma világméretű mozgalmat kell szervezniük Isten teremtett világa további elpusztításának megelőzésére. Együtt kell fáradozniuk az igazságosságért, a békéért és a teremtett világ épségének megőrzéséért a világ minden részében. Külön is szót emelt a világgyűlés záróüzenete a „világ tüdejének”, a trópusi őserdőknek, elsősorban a brazíliai Amazonas-medencének, a megmentéséért. A Ugyanakkor azonban nem tévesz” tette el a mértéket az evangélikus világkongresszus abban sem, hogy mindezek alapja és előfeltétele az ember belső, lelki megváltása és megszabadítása a lelki-erkölcsi megüresedésből. a bűn és önzés belső rabságából. Hogyan születik újjá a belső életünk, ha meghalljuk Isten hívását és elindulunk Jézus útján? Evangélium a modern, szekularizált, Istentől elidegenedett világban, az egyház mai igehirdetésének, a hitoktatásnak, a missziónak és evangelizációnak a legfőbb kérdései álltak másfelől a középpontban. Aki azt gondolná, hogy ezeket a kérdéseket csak tudós teológusok vitatták volna, nagyot tévedne. A világ evangélikus egyházai küldötteinek negyven százaléka nő volt és csaknem egyötöde harmincon aluli fiatal: őket ugyanez foglalkoztatta, hogyan vihetjük közel a mai emberhez Európában. Afrikában vagy máshol Krisztus evangéliumát, a megváltás és lelki megújulás erejét? Ezért természetesen igen erősen központi téma volt az egyházak egysége, az evangélikusok sajátos értékei és feladatai a többi egyházak között, a mai ökumenikus világmozgalom kérdései, a keresztyenség, a zsidóság és a többi világvallás viszonya egymáshoz, a dialógus a vallásokkal és világnézetekkel. A curitibai világgyűlés megújította az evangélikus világszervezet alkotmányát, erőteljes hangsúlyt adott a szövetséggondolat helyett az egyházi közösségnek az igében és a szentségekben. Szervezetileg pedig nagyobb szerepet kapnak a jövőben a nem-európai egyházak a Lutheránus Világszövetségben, a 60 millió evangélikust átfogó nagy világközösségben. ■sjf Amikor a tíznapos, világméretű keresztyén találkozó végén egy afrikai egyházi ének hangjai mellett, színesek-fehérek egymás kezét fogva meghajtották fejüket Krisztus keresztje előtt, szívünkbe vésődött Curitiba négyszeres üzenete: Menjetek el a széles világba - törekedjetek minden megkeresztelt Krisztus-hívő egységére - szolgáljátok a kiengesztelést Isten és ember, ember és ember között teremtsetek békét, együtt az igazságossággal, szeretettel, a szenvedő embervilágban és őrizzétek meg Isten teremtett világát a pusztulás veszélyeitől! Lesz-e hite és ereje, szeretete a világ hívő millióinak, az embervilág mai jajkiáltásainak meghallására és Isten szabadító akaratának szolgálatára az evangéliummal, szeretetben? DR. NAGY GYULA 14 HARANG
