Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-04-18 / 16. szám

< a mai világban

Az egyetemi kápolna és az istentiszteleti sátor

végleien sötétzöldje, tenger kéksége, felhők tornyai kísértek végig a hosszú úton.

Az evangélikusok világkongresszusa — jellegzetes és szép vonása ez korunk ökumenikus lelkiiletének - a milliós tartományi főváros Római Katolikus Egyetemének hatalmas épületeiben kapott helyet. Brazília a világ legnépesebb római katolikus országa (a 150 millió lakos 90 százaléka katolikus). Az ezernél több külföldi résztvevő húsz hotelben volt elhelyezve. Minden reggel és este külön autóbuszok vittek minket az egyetem városszéli területére. Egy hatalmas templom-sátorban minden reggel és este gazdag liturgiájú istentiszteleteken vettünk részt, délamerikai, afrikai, ázsiai egyházi énekekkel és énekkarokkal. „Bábeli nyelvzavar” mégsem volt közöttünk. Jézus Krisztusnak minden nyelven érthető neve, közös hitünk, a Luther-rózsa és a kereszt, de természetesen a közösen értett angol, német, spanyol vagy portugál nyelv is összekötött bennünket egymással.

Brazília, ez a hazánknál kilencvenszer nagyobb óriás-ország, az ellentétek Világa. Nagyon gazdag felső tízezer és sok-sok millió nagyon szegény, fehér, indián és fekete család él az Egyenlítő két oldalán. Curitiba hatalmas felhőkarcolói és ragyogó üzletnegyedei mellett ott húzódnak meg a szegények karton- és bádogviskói, az éhesen kóborló gyermekek a nagyvárosok utcáin, a szegénység jelei mindenfelé. A „favellák”, a nyomornegyedek, visszatérnek rossz álmainkban. Rio de Janeiróban, a világ egyik legszebb városában, negyven ilyen riasztó nyomornegyed volt, amikor ott jártam, eléktelenítve a hegyoldalakat, a város legszebb részeit. Brazília ma a világ egyik leginkább eladósodott országa, évi ezerszázalékos, vágtató inflációval, igen széles körű bűnözéssel, gyötrelmes szegénységgel, a földnélküli szegényparasztok reménytelen küzdelmével a jövőért. A brazil egyházaknak ma az egyik legnagyobb feladata az, hogy segítsenek egy igazságosabb gazdasági-társadalmi rend építésében, az erőszaknélküliség megőrzésével, de a szegények, a gyengék és a szenvedők oldalán álljanak. A világ nagyobb részében az egyházaknak ma a „szegények egyházává” kell lenniük, hogy Krisztust követve a jövő egyházai lehessenek.

►

HARANG 13