Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-04-03 / 14. szám
Gróf Andrássy Gyula müncheni, bécsi döntések, Don-kanyar, Auschwitz, magyarok százezreinek gázhalála, német, majd orosz megszállás, magyarországi németek, szudétanémetek kiűzettetése, szlovákiai magyarok deportálása, 1956 Budapest, 1968 Prága, lengyel hadiállapol, bocsánat, szükségállapot. Napjainkban: Litvánia, Koszovo, Grúzia, Temesvár, Bukarest. Félek folytatni. De hogyan is próbálkozhat magamfajta ember Deák és Andrássy dilemmáival megbirkózni és az idegen katonák nélküli, tehát egy független magyar ország kérdéséről szólni? Nekem ugyanis erről csak gyér, s inkább zavaros, mint tiszta tapasztalataim vannak. A Ferenc József-Deák-Andrássy alkotta, s csak részben független Magyarországon születtem, de szülővárosomban éppen akkor az idegen Vilmos-huszárok állomásoztak. Ötéves koromban román katonák vonultak be oda, s 1940-ben kerültem fel Budapestre. Hetvenöt évem során csak három és fél évig élhettem olyan magyar országban, amelyben nem állomásoztak, vagy nem hatoltak be idegen katonák. 1944 tavaszán azután a németek, 1944/45-ben a szovjetek. Csak védekezhettem, de sohasem választhattam, soha nem dönthettem, nem én tehetek arról, hogy a független magyar államiság kérdéseiben járatlan vagyok. Ezért csak az írásos források átbúvárlása után írhatom le a következőt: a haza bölcse Deák Ferenc és az ő nyomán Andrássy Gyula gróf - sorsuk bármennyire szomorú, olykor fényes, gyakran meghökkentő - fél évszázadra megmentette Magyarországot. Mi ugyanis a bukást követő esztendőkben menthetetlenek voltunk, vagy menthetetlennek látszottunk. Andrássy Gyula nemzetségének (köztük jezsuita szerzetes, püspök, főispán, tábornok, tábornagy, demői vasgyáros) legjelentősebb tagja. „Századok óta az első magyar ember, aki valóban európai állást foglalt el”, írta róla a történész Marczali Henrik. Ha megnyílna a krasznahorkai, s a terebesi sírbolt s szólni tudna, egész korszakokat beszélne el. Két - máig vitatott és soha nem tisztázott - politikai mestermú've volt: az 1867- es, XII. számú kiegyezési törvénycikk, amellyel először Mohács után, tehát „1526 óta az ország területe helyreállíttatott”, s a török világhatalom lassú széthullása idején, az orosz terjeszkedés megakadályozására hivatott 1878-as berlini kongresszus, amelyben a Monarchia közös külügyminisztere kiharcolta a nagyhatalmak hozzájárulását Bosznia okkupációjához. S csupán egyetlen nappal felmentése előtt Oroszország ellen szerződést kötött a bismarcki Németországgal. A kiegyezés is, a berlini döntés is támádások és bírálatok kereszttüzében állt. Mi volt, ki volt az európai befolyású magyar államférfi? Hazafi? Áruló? Megalkuvó? Végzetünk sírásója? Nagyhatalmi létünk várvédő vitéze? Reálpolitikus, vagy álmodó? Hú magyar, vagy a hűtlenségnek már-már a súrolója? Nagy tanúkat, a jellem óriásait idézem: Deákot és Kossuthot. A haza bölcse mondta a „Tisztelt ház!”ban 1867. március 28-án: ”Ha sikerült politikai létünk roncsolt hajóját egy kis révpartra juttatnunk, visszalökjük-e azt ismét a zajgó tenger hullámai közé, csupán azon kétes reményben, hogy talán, de csak talán, majd ha a vész el nem sodort, egy szebb, nagyobb, biztosabb kikötőbejuthatunk?” Kossuth Párizsban fogalmazta meg Deákhoz intézett, 1867. május 22-én kelt levelét: „...én e tényben (a kiegyezésben, R. P.) a nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat; nem avégett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak: nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következtetéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek élnie kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporlottak; a Hazát, melyben nemcsak a jelen röppenő percét, de a változhatlan múltat s a közelgő jövőt is szeretnünk kell. - Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!” Véleménye Bosznia okkupációjáról (1882-es levél): „Ez nagy szerencsétlenség. mely végzetterhes következtetéseket vonand maga után.” Elkerülhette, megmásíthatta volna Andrássy a Baltikum-Adria térség lávaömlését, Vezúv-végzetét? Mikor hatvanhét éves korában, 1890- ben az Abbázia melletti voloscai kastélyában meghalt, erős láncszem pattant el a krasznahorkai büszke várban. A vasgyáros Andrássyak ugyanis itt őrizték a pesti híd egyik dísz-láncdarabját. A nagyúr valaha kényelmére külön műutat építtetett az erdélyi ősrengetegben, a gyalui havasok egyikére, a közel 1500 méteres Andrássy-csúcsra, amelyen vadászkastélya állt. Halálával a havast mintha földrengés reszkettette volna meg. A be nem látott, mert be nem látható jövő, a félreismert valóság, a történelmi illúzió s egy nagy magyar álom törmelékeit görgette lefelé a lávafolyó. » RUFFY PÉTER HARANG 13 Ferenc József és Erzsébet királyné (Századvégi litográfiák)