Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-28 / 13. szám
(A szerző felvételei) hasznos tucCnivaíót<i Főzőiskola m - Saláták A saláták általában főételeink kiegészítői. A magyar konyha jellegzetességeivel a savanyúságok és a savanyúságként alkalmazott saláták. A cukros-ecetes vízben úszkáló zöldségek határainkon túl teljesen ismeretlenek, e helyett különböző mártásokkal öntik le a friss salátákat. A saláták két fő típusa ismeretes: az egyszerűek, ezek közül is a savanyúságok a legismertebbek, melyek fő funkciója a magyaros, nehéz ételek zsírosságának ellensúlyozása, illetve a kevert saláták, melyek többféle alapanyagból állnak és mártásokkal keverik össze. Ezeket előételként vagy könnyű vacsoraként fogyasztjuk. Egyszerű saláták Egyszerű saláták a savanyúságok, melyek tartósítással készülnek (pl. a csemege- és a kovászos uborka), a nyers saláták (fejes saláta) és a főn saláták (cékla). Fejes saláta A fejes saláta külső leveleit leszedjük, négybe vágjuk, majd folyó vízben alaposan megmossuk. Elkészítjük a salátalevet, melyhez ízlés szerint kevés sót, azonos mennyiségű porcukrot és ecetet keverünk el, majd vízzel felengedjük. Fogyasztás előtt 15-20 perccel beletesszük a salátafejeket a lébe. A fejes salátát a többi salátával ellentétben nem jó túl sokáig érlelni, mert hamar megfonnyad. Uborkasaláta Az uborkát meghámozzuk és végeit megnyaljuk, hogy nem keserű-e. Ha igen, le kell vágnunk. Megmossuk és uborkagyalun legyaluljuk. Tálba téve besózzuk és állni hagyjuk. Levét kinyomkodjuk és az előző receptben leírt salátalébe tesszük, melyet szokás fokhagymával is ízesíteni. Legalább 2 óráig érleljük. Tálaláskor az uborkát kiemeljük a léből, pirospaprikával és törött borssal meghintjük, esetleg tejföllel is meglocsolhatjuk. Burgonyasaláta 38 HARANG Készítéséhez a legjobb a szét nem fővő kifli-, gülbaba- vagy rózsaburgonya. A
