Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 1. szám
rEfli] fut itthon_________________________________________ Zaklatott év után? Az elmúlt esztendőben annyi minden történt Magyarországon, hogy már félúton a jó öreg elkoptatott történelmi jelzőt aggatták 1989-re. Utólag belegondolva valóban történt egy s más, de a menetközben fontosnak tűnő eseményeknek már ma (ma már?) jó, ha a felére emlékszünk. Nem lehet feledni, hogy a párt-állam állampártját vezetőinek egy csoportja módszeresen és tudatosan szétverte; lépéseket tettünk a jogállamiság felé; egységesedett, majd szétesett az ellenzék; a kül- és belpolitika látszólagos időnkénti szétfeszülése ellenére rég volt ennyire befolyással egymásra. Nagy lépésekről van tehát szó, amelyek azonban az év elején apró csoszogó mozgásokkal kezdődtek. A belpolitikában nem látszottak előre a változások. A párt látszategysége - különösen szavakban - töretlen volt. Legtöbb izgalmat a pártbürokrácia okozta, amelynek (a régi bevált módi szerint a szamárlétrát végigjárt, a névtelenségből frissen kiemelt) vezetője élére állt a korszak bélyegnyomatszerű egyénisége eltávolításának. A pártbürokrácia utolsó nagy fölvillanása volt ez a puccs: zseniális háttérmunka a vezér orra előtt. Regényt érdemelne, vagy verset. Alig jött, alig látott/látszott és persze nem is győzhetett. A történelem fintora, hogy éppen ő vehette kézbe Brutus „tőrét”. Brutus neve azonban fennmaradt. Ehhez a saját eredendő nagysága is kellett, de még inkább Caesar vitathatatlan történelmi szerepe/személyisége. Kádár János testben is eltávozott a korból, amelyhez immár lélekben semmi köze sem lehetett. Tiszta ember volt. És szerencsés. Többször válhatott volna tragikus hőssé. Elhárította a keserű poharat, így vétségei emberi bűnökké váltak, kikezdték tisztaságát, később emberségét. Halálhírét saját emberei várták aggódó türelmetlenséggel: nem halogathatták tovább az utolsó nagy államférfi. Nagy Imre rehabilitálását. így 1989 a két temetés éve is lett, s a különbségtevésé. Időközben egyre több ellenzéki párt, szervezet kapcsolódott be a demokratikus Magyarország megteremtésébe. Amikor március 22-én megalakult az EK, az Ellenzéki Kerekasztal, még úgy tűnt, hogy az MSZMP, hatalma teljes vértezetében elébe siet az eseményeknek. Kegyet gyakorol, hogy tárgyal a többnyire arctalan, alaktalan szervezetek és pártok vezetőivel az ország dolgairól. Olyanokkal, akik mögött nem volt, nem lehetett egyetlen mandátum sem. Annak megítélése pedig, hogy ki mögött milyen erő állhat, választások nélkül bűvészmutatvány. 6 HARANG
