Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-21 / 12. szám
K'ang-hi császár, aki nagy tisztelettel fogadta a jezsuita atyákat rüll Kínába és ugyancsak a csillagvizsgálóban kapott alkalmazást. Gruber a visszavezető gyalogúinak 1661. április 13-án vágott neki Tibet felé. A jezsuitákat már a század elejétől foglalkoztatta Tibet. Az Indiából Tibeten át Kínába vezető út felderítésére először az Azori-szigetekről számlázó Goes Benedek vállalkozott. 1607-ben indult el Agrából. és át is hatolt Tibet nyugati és északi részén, s Lan-Csou irányában eljutott a kínai falig. Utána 1624-ben Andrade Antal és Marchez Emanuel jezsuita atyák jártak Tibetben. Gruber és kísérője keresztülhaladva a Hoangho vidékén érkezett meg Kína határmenti városába, Hsziningbe. Innen a Kuku-Nor-tó mellett a Kajdam-medence szélén haladva hamarosan átlépték Tibet határát. Térkép, vezető nélkül tették meg a hosszú, kalandos utat, egyedül és megfelelő tájékozódás nélkül az ismeretlen országban. Útközben Gruber minden jelentősebb helynek megállapította a földrajzi fekvését. Egyhangú, sziklás. terméketlen sivatagok végtelenje után vadregényes, de kopár csúcsú hegyek következtek és állták útjukat. Rohanó hegyi folyók sziklafalak, égbenyúló hegyóriások, szédítő mélységek és mélyvizű hegyi tavak gátolták előrehaladásukat. A sivár, kietlen fennsíkon, amely négy-ötezer méternyire fekszik a tenger szintje fölött, alig volt élet és tenyészel. Útjuk mentén mindenütt emberi és állati csontvázak fehérlettek, az éhség vagy kimerülés áldozataié, akik valószínűleg elmaradtak a karavántól és elvesztek a beláthatatlan pusztaságban. A kalandozó tatár rablóhordák is bizonytalanná tették az utat. A Transzhimalája örökös hóval fedett gerincét megmászva 1661. október 8-án szerencsésen megérkeztek Lhasszába. Tibet (vagy mint akkor nevezték. Barantola királyság) fővárosába. A kínai császár ajánlólevele jó szolgálatot tett utasainknak, szabad átvonulást biztosított számukra mindenütt. A tibeti kormány óvakodott ugyanis konfliktusba kerülni a hatalmas uralkodóval. Lhasszában. a belső-ázsiai buddhizmus központjában, a dalai láma székhelyén közel két hónapig. 1661. november végéig maradtak. Gruber atya jó rajzoló volt. ügyességével kitűnő megfigyelóképesség párosult. Jól sikerült rajzokat készített Tibet templomairól, házairól, a lakosság ruházatáról és fegyvereiről. Gruber személyesen nem láthatta a dalai lámát, de képét megrajzolta egy. a palota bejáratánál kifüggesztett festmény után. Gruber az első európai az újkorban, aki a titokzatos és elzárt város belső életét megfigyelte és a művelt Nyugatot vele megismertette. Leveleit és úti megfigyeléseit először Athanaz Kin her tette közzé az 1667-ben Amszterdamban megjelent China monumentális illusirala című munkájában. Beszámolói több XVIII. századi kiadványban is így Prevot-nak Histoires de voyages (Úti történetek) című 1750-ben Párizsban publikált - megjelentek. Vándoraink Tibetet elhagyva. a Himaláján keresztül az indiai síkságra érkeztek. Innen a Gangesz mellett elhaladva a pompás Ágra városába jutottak, ahol kissé megpihentek. Itt Gruber eddigi útitársát, D'Orville atyát elvesztette. Ezután Gruber Beludzsisztánon. Perzsián és Örményországon keresztül folytatta útját, és 1664 elején érkezett meg Rómába. Beszámolt eddigi kutatásairól, s új tervet dolgozott ki a Kínába való visszatérésre. A Dunán akart eljutni Konstantinápolyig. hogy onnan tovább menjen, de fogyó testi ereje visszakényszerítette Itáliába. Itt azonban nem erősödött meg, s visszatért Magyarországra, ahol szép, magasztos hivatását megkezdte. A Jézus-társaság sárospataki rendházában működött haláláig. Erről eltérő adatok találhatók. A legtöbb forrás szerint 1665. szeptember 30-án hunyt el, míg Gyenis András szerint 1680. szeptember 30-án adta vissza lelkét az Úrnak. Teste Sárospatakon jeltelen sírban, elfeledve pihen rendtársai között. Gruber János nem magyar származású - a német nyelvű misszió történeti könyvek Johann Gruber néven örökítették meg -, de szerette nemzetünket, és sok évet töltött hazánkban. A magyar hittérítők kínai tevékenysége egy időre megszakadt. Két évszázad múlva a lazaristák magyar rendtartománya adott munkaerőt a Cseli tartományban fáradozó bithirdetőknek. BŐGŐS LÁSZLÓ Adam Schall jezsuita atya a mandarinok öltözetében, Kínában HARANG 17
