Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-21 / 12. szám

Gyermekek Jézus közelében Tanulás közben kikapcsolódásként - egy kis játék Egy szülő mesélte, hogy ötéves kisfia boldogan újságolta neki az egyik óvo­dáshittan után:- Anyu, képzeld, a Zoli bácsi is na­gyon szereti Jézust, és Zoli bácsinak Jézus a barátja! Ennek a kisgyermeknek élményt je­lent hitoktatója szóbeli tanúságtétele. Mi szülők is, mint gyermekeink elsődleges hitoktatói arra törekszünk, hogy közös Isten-élményeken át egyengessük hívővé válásuk útját. Néha ez nagyon könnyűnek látszik, néha nagyon bonyo­lultnak. Egy édesapa - akivel egy budai, külső kerületi plébánián az ovis-hittan előtt találkoztam, így beszélt erről:- A családban már a kicsi gyerekkel is próbáljuk felfedeztetni, hogy Isten ve­lünk van és szeret minket. Mindig az motoszkál bennem, hogy hívő életem milyensége példa gyerekeim számára is. A közös családi ima, amelyben a kicsik is a saját szavaikkal szólnak az Úrhoz, mindig nagy lelki élmény számomra. A gyerekek Isten-keresése, kérdései sokszor nehéz helyzet elé állítanak. El kell ismernem, hogy a feleségem ügye­sebb, ő könnyebben talál megfelelő vá­laszt a számukra. De érdekes módon, az ilyen beszélgetések által mi is újra meg­erősödünk a hitben.- A kisgyermek legtöbbet az utánzás­sal tanul eleinte. De csak akkor tud Is­tennel beszélni (imádkozni), ha már so­kat meséltünk neki, beszélgettünk vele 10 HARANG A legkisebbek is képesek nagy átéléssel imádkozni Istenről - veszi át a szót egy édesanya, aki szintén óvodás-hittanra hozta a kis­lányát. Lassanként gyülekeznek a ki­csik, akik a kezdésig (még kb. 20 per­cig) együtt játszanak. - Nálunk — foly­tatja - az utóbbi napokban a halál volt a fő téma. Kislányomat ez rendkívül iz­gatta, mindig visszatért rá. Talán si­került valamennyire megértetni vele a feltámadást, az örök életet és a menny­országot, mert úgy tűnik megnyugodott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom