Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-21 / 12. szám

Kicsik és nagyok figyelmesen hallgatják az oktatást- Egyébkénl az, hogy milyen kép ala­kul ki a gyermekben Istenről, alapve­tően a szülőn múlik - folytatja most az előbbi apa. Rá kell éreznünk arra, hogy mikor, mit és hogyan foglalkozzunk vele. Az imádkozás és az, hogy' gondol­kodik Istenről, összefügg. Ez utóbbit tőlünk kell megtanulnia a család szere­tetteljes melegében, amely tulajdonkép­pen az. Egyház kicsiben. Az otthoni val­lásos nevelést kiegészíti (és ezért fon­tosnak tartom) a templomi, óvodások­nak való hitoktatás. Az az igazság, hogy Katótól mi is sokat tanulunk. Megkeressük a szemünkkel Katót, a hitoktatót. Csupa mosoly, végtelenül kedves és közvetlen a gyerekekkel. A hittanóra előtti utolsó simításként elő­készít egy keményített anyagból készült halacskát. A már itt lévő három játszó gyerek észreveszi ezt, s egyből kérdezik Tegzes Katalin hitoktató kis tanítványával kinek lesz a születésnapja. Úgy szokás errefelé, hogy az ünnepelt ilyet kap. Majd Kató kérdésére egy szőke, nagy­szemű fiúcska azt feleli: a halacska azt jelzi, hogy mi keresztények Jézust akar­juk követni. A simogatás után újra lekuporodnak a gyerekek a szőnyegre „építkezni". Kató­nak a gyülekezési idő alatt mindenkihez van egy kedves szava. Közben néhány kérdéssel feltartom egy kis időre.- Ón miért tartja fontosnak, hogy ezek a .1-6 (7) éves gyerekek közös hittanon is részt vegyenek?- így könnyebb őket rávezetni arra, hogy jó együtt lenni. Ez az együttlét ugyanúgy ‘igaz. Jézusra, mint a társakra vagy a szülőkre. A kisebb és a nagyobb óvodás testvéreket nem választjuk szét. mert elsősorban család- és nem teljesít­­ménycentrikusak vagyunk. A lényeg az, hogy szeressenek meg idejárni, halljanak sokat Jézusról, illesszék be Őt az életükbe és szeressenek Jézus közelében lenni. A nagyobbak persze biztos jobban be tudnak kapcsolódni, nekik többet mond egy kép. egy drantatizálás, egy mese, vagy bármi más. A kicsik - 2 évesek is vannak köztük -, ha másban nem, az utánzásban követik a nagyokat.- Mióta foglalkozik ezzel a korosz­tállyal?- Az idei tanév a 9. évem. Kezdetben csak néhány gyerek járt, mára már 93-ra „szaporodtunk”. Nemcsak a Plébániá­hoz tartozók gyerekei jönnek, hanem a város más részeibe költözöttek is vissza­járnak. A lakótelep felépítése is okozza azt, hogy hál’ Istennek ilyen sokan összejövünk. Természetesen egyszerre ilyen sok gyerekkel nem tudok foglalkoz­ni, ezért három csoportban tartom. A szü­lőknek szeretnénk könnyíteni azzal, hogy az. óvodáshittannal egy időben van az első és a második osztályosoknak is a hittanóra. Így egyszerre kísérhetik el őket.- Milyen a kapcsolata a családokkal, a szülőkkel? Kezdettől fogva igényelték a szülők, hogy bent legyenek foglalkozásainkon. Sokan bevallottan azért, hogy segítséget kapjanak abban, hogy és mit tegyenek gyerekük vallásos nevelése érdekében. Gyakran felkeresnek külön is. tanácso­kat kérve. Igyekszem a kapcsolatot min­denkivel fölvenni. Aki igényli, otthon is meglátogatom. A sokáig hiányzók fel­keresésétől a gyerekvigyázásig sok min­dent csinálok, lehetetlen most felsorolni. Nagyon örülök annak, hogy az. itteni ismeretségek sok család esetében mély. egymást segítő barátságokká változtak. Most már egyre több kisgyerek érkezik, így Katót elszólítja tőlem az örömmel vál­lalt kötelessége. Annyit még megtudok, hogy a mai fő téma a szentmise lesz. Az előző alkalommal a szentbeszédig jutottak. (Azt persze a szülőktől tudom, hogy mivel a hitoktató nagy pedagógiai, pszichológiai érzékkel rendelkezik, változatosak, érde­kesek az órák. Nemsokára tanúja lehetek ennek én is.) Sikerül gyorsan elpakolni a játékokat. Aztán elnézem a már körben ülő gyere­keket. Némelyiknek még nehéz rövid időre is nyugodtan ülni. Elnézem őket és elgondolkodom. Fontos, nagyon fontos, hogy jól, a gyerekek életkori sajátossá­gainak megfelelően ismertessük meg velük a hitigazságokat. De ezek csak úgy válhatnak élővé és hitelessé szá­mukra. ha a vele foglalkozó felnőttből árad a megélt Isten-szeretet. Aztán mielőtt gondolataim végképp elkalandoznának, kezdődik a hittanóra. Összekulcsolt kezű kis emberkék fo­hászkodnak Jézushoz: Jöjj el. Jézus, légy vendégünk, játszótársunk és vezérünk! Taníts, oktass, szépre, jóra, Veled öröm minden óra. Játsszunk együtt, maradj velünk, hiszen tiéd az életünk. Az én kezemben pedig megáll a toll, és megérint Jézus természetes közelsége, a mindennapi csoda. Folyik a hittanóra. RÓZSA GYÖRGYI HARANG 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom