Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-21 / 12. szám

Az Örömhír ünnepe Gyümölcsoltó Boldogasszony Az első három évszázad ül­dözései múltán kezdődött „a Szent és Istenszülő Mária emlékezetének” ünnepe - karácsony előtti vasárnapon. Egy ókeresztény szónok így szólt erről az ünnepről: „A vértanúk ünnepei mindig csodálatosak, és a csillagok fényében tündökölnek. Noha a szentek emléknapjai mind fényesek, egy sem éri el a jelen ünnep dicsőségét. Járd körül, ó, ember gon­dolkodásoddal a teremtést és lásd, van-é hasonló, van-é nagyobb a szent és Isten­szülő Szűznél? Tekintsd körül a földet, pillantsd át a tengert, ezerszer vesd ku­tatón tekinteted levegő­egekre, lásd be, ily csodával teremtett dolgok közt nem találkozol!” Proklosz nevezi először - V. században - az akkor még egyetlen Mária­­ünnepet Euangelismos-nak: az Örömhír ünnepének. Karácsonytól az emberi okoskodás távolította el 9 hó­nap távolságra. Az ünnep így elkülönült az Incamatio-tól (a születve megtestesüléstől). Önálló életet él azóta. Karácsonyi énekkezdet: „az Ige megtestesült Názá­­retben”, pedig kilenc hónap­pal előbbi eseményre utal. A Teremtő teremtménnyé vá­lásának pillanatára. Ésszel fel nem fogható, hihetetlen - s éppen ezért csoda. „Elküldé az Isten Gábriel angyalt Galilea városába és bemenvén hozzá az angyal, mondá: »Ne félj, Mária! Kedvet találtál Istennél, íme Fra Filippo Lippi: Angyali üdvözlet a kép adományozóival. 1455 körül. (Tamaska Gyula reprodukciója) méhedben fogansz és fiat fogsz szülni és nevét Jézus­nak hívod.«” Jézusnak, azaz Megszabadítónak - miként Mózes utódát hívták, Józsuét. Mária aggálya a racionális ember vissza­kérdezése: „Miképpen le­hetséges az, hiszen férfit nem ismerek?” Egyszeri csoda történik, miként a gyümölcsfa szépszínű virág­szirma nem hullik le s mégis megtermetté édes gyümöl­csét, úgy a titok is a különös formáját ölti magára: „A Szentlélek száll Terád és a Magasságbeli ereje meg­­ámyékoz téged.” Isten nem zsarnok. Az ember dönthet. Szabadon rendelkezik akaratával. A Megtestesülés titkát közölte Máriával. Anyasága „bot­rányát” vállalhatja, vagy el­utasíthatja. A beleegyezés pillanata volt az Úr foga­­násának kezdete. Hitünk szerint történelmünk leg­fontosabb pillanata. Egy új aioné - az üdvösségé. Ez az üdvtörténeti jelentősége a „fiat” gesztusának: „íme, az Úr szolgáló leánya, legyen nekem a Te szavad szerint!” RÁSZLAI TIBOR 8 HAKAMtj

Next

/
Oldalképek
Tartalom