Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-03-21 / 12. szám

Amennyiben a lehetőségek majd engedik, a hazai biblikus művek ki­adását is támogatni szeretnék. Nemzetközi kapcsolataikra utalva megtudtuk, hogy a Társulat tagja a Bibliaapostolság Katolikus Világszö­vetségének és a Közép-európai Biblia­központok Munkacsoportjának. A jelenlévő európai központok ve­zetői: P. Piet Rijks (a Bibliaapostolság Katolikus Világszövetségének gazda­sági vezetője), Franz-Josef Ortkemper (a stuttgarti Katolikus Bibliaközpont igazgatója) és dr. Norbert W. Höslin­­ger (az Osztrák Katolikus Bibliaköz­pont igazgatója) részvételükkel és fel­szólalásaikkal támogatásukról biztosí­tották az új magyar bibliatársulatot. A Magyar Katolikus Püspöki Kar tagjai közül többen szintén részt vet­tek az ünnepségen. A névadó Szent Jeromos igényes és példás szentírásfordítási módszereit re­méljük, hogy az új magyar bibliatársu­latnak sikerül majd meghonosítania - módszertani kiadványaival is — a hazai katolikus bibliafordítás területén. Bízunk abban, hogy a nagy példakép sorsát elkerüli a most megalakult társulat, ugyanis korának irigyei és a régi rossz szövegektől elszakadni nehezen tudók támadták Szent Jeromost a régi latin nyelvű bibliafordítások (vetus latina) megjobbítása miatt. Jeromos fordítása Vulgáta néven vált ismerté és használták sok-sok évszázadon keresztül. Szeretnénk remélni, hogy az új bib­liatársulatnak rövidesen számos munka­társa, segítője lesz, akik tevékenységük­kel a magyar nyelvű Szentírás szolgála­tába állítják tehetségüket, erejüket. Akik belső indíttatást éreznek a Társu­latba való belépéshez, az ottani munkál­kodáshoz, az alábbi címre küldhetik le­velüket: Tarjányi Béla, Budapest Szív utca 51., 1063. BABITS ANTAL / Könyörgés • Későn találtak egymásra. En­gem mindig meglepett, hogy két ennyire különböző ember milyen jól együtt tud élni. Az asszony vé­kony, szigorú tekintetű, nehezen ba­rátkozó. A férfi már közel a nyugdíj­hoz, kövér, harsány, mindig jókedvű. Úgy két hete láttam a feleséget. Botorkált, mint aki tele van nyugta­tóval. Kikészült... — gondoltam. Csak nem a házasságukkal van baj? Ma találkoztunk a liftben.- Maga ismerte a férjemet, ügye­két emeletnyi szánalom. Ennyi telt tőlem. Azóta sokat gondolok rá. Meg a férjére is, aki nekem már csak az a tréfálkozó, gömbölyű öregűr marad, akit legtöbbször fonott kosárral lát­tam. Igen, egy fonott kosár a sörrel... Nem, nem volt soha részeg, csak szerette az italt. Dohányzott is? Erre már nem emlékszem. De ha nem is, a többi épp elég volt... Nekem is vannak hozzátarto­zóim, akiket már figyelmeztettek az orvosok: le kell mondani a ne­héz ételekről, abba kell hagyni a dohányzást, lassítani kell a tem­pón... És temettünk rokont, aki még nem volt ötven éves. Egy időben sokat tréfálkoztunk családi körben azon, hogy az idegi megterhelés a nőknél reumát okoz. A férfiak egyszerűen a szívükkel fizetnek. Ahová hűz a szíved, oda kanya­rodik az életed. Amilyen az életed, olyan a szí­ved. Az élet pedig hajsza, kölcsöntör­­lesztés, infláció, megfélemedett­­ség, boldoggá nem érlelt házasság, betegség. Vezető hely a férfiak ha­landóságát mutató listán. Meggyötört asszonyok, nagyapák nélküli unokák; elveszített érzelmek, értékek; megátkozott Isten. Megállj! - kiáltanám. De látom, hogy itt már kevés a reformkonyha, a leszoktató tanfolyam, az évek alatt felgyülemlett s az idén végre kivett szabadság... Rizikófakto­raink bennünk élnek, rólunk már aligha leválaszthatók. Azt mondják jó esetben elég lesz tíz év, s ezalatt áldozatok árán ugyan, de beérkezünk Európába. Tíz év. Ennyi kell ahhoz, hogy a mostani harmincasokból negyve­nesek legyenek. Ezek pedig mi va­gyunk. HAJLING KATALIN Kereszt a nyakban Egy évvel ezelőtt kaptam a férjem­től egy konyhai TV-t. A dolog ki­váltó oka Hankiss Elemér követ­kező mondata volt: azért más mondjuk egy angol polgár gondol­kodása, mint a miénk, mert reggel álmosan benyomva a TV gombját okos és indulatos honatyák szópár­bajára ébred. Elhatároztam, csök­kentem az angol polgár és a magyar háziasszony közti különbséget. A parlamenti közvetítéseket figyelve, főzés és mosogatás közben is pallé­rozom az elmém. Igaz, nem angol, hanem román gyártmányú TV-n, és nem angol, hanem magyar képvise­lőket hallgatva. Tegnap (1990. március else­jén), mosogatás közben a TV-t figyelve, volt kedvenc pártom ne­kem most is kedves képviselőnő­jének a nyakában jól látható he­lyen, egy keresztet vettem észre. De nemcsak én. Az operatőr is el­elidőzött a kereszten, kameráját odairányítva. Ezt a bizonyos pártot egy időben nagyon szerettem. Okosak voltak, jól látták, hol a baj, és azt is, mit ké­ne tenni. Tetszett az is, hogy programjukból hiányoztak a „ke­resztény értékek”. No nem azért. Azért, mert vállalva meggyőződé­süket, nem próbáltak ezzel a fegy­verrel plusz szimpátiához jutni. Azt hallottam, hogy vannak köztük hí­vők, de mint a nagy egyházak kriti­kusai, mint kisebbségben lévők. Később csökkent irántuk a lelkese­désem, abszolút egységességük és tökéletességük miatt. Volt már ne­künk egységes és tökéletes pártunk! De ez a kereszt a nyakban itt és most igazán bánt. Bármilyen len­ne is a világnézetem, pártcsatáro­zások idején, a TV által is közve­tített parlamenti ülésen nem vi­selném. Aki azon a kereszten meghalt, sohasem akart politikai hatalmat. Isteni mindenhatóságát emberként is „csak” bűneink megbocsájtására használta. B. PETŐFI ÁGNES HARANG 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom