Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-14 / 11. szám
A mozi előtt már nincsenek tüntetők. Az esti előadásra érkezett tömeg az előcsarnokban szorong; így kevésbé érvényesül a falak-oszlopok tükörfelületeinek megtévesztő hatása. Most minden a valódi helyén látszik, anélkül hogy tükörképe megsokszorozná, máshová vetítené. Tizen- és huszonévesek vonulnak be a nagyterembe, kezükben a dobozba mert. négyfelé ízesítésben kínált popcomnal. Látványossá megmunkált kukorica a látványossá varázsolt egyszerű történethez. A film a názáreti ácsról szól, a falu különc figurájáról. Bár az idő eljárt fölötte, még mindig nem nősült meg. Mivel a rómaiak nála rendelik a bitófát, hát kereszteket ácsol. Ez a tartózkodás, illetve behódolás mintha az agyára ment volna. Gyötrő álmai vannak, nappal is vacog. Az elkészült gerendához hozzápróbálja kiterjesztett karjait, mintha ő maga is kínhalál várományosa volna. Barátjának, Júdásnak határozott, durva beavatkozásai se tudják eltéríteni rögeszméjétől: Isten őt keresztre akarja juttatni. A film csupa kavargás, feszültség, izzás: mind a zenéje, mind a képsorok. Porzik a sivatag homokja, sisteregve felcsap a sátáni láng; a gyönyör horkanásai és nyögései hallatszanak, a bűnösre kövek hullanak. Súlyos vasak csörrennck, a Jordán vizében bűnbánók őrjöngenek. Sziszegő kígyó lekeredik elő hirtelen, a megszállott emberek bírókra kelnek, penge villan és elevenbe vág. És vér mindenütt. Véresre horzsolódik a földön vonszolt szajha, vérré válik az éden fájáról szakított gyümölcs nedve, vérrel öntik le az oltár szarvait és kutyák nyalják az áldozati állatok vályún át lecsurgó vérét. A harci útján megtorpanó Jézus tenyeréből vér kezd szivárogni, és az utolsó vacsorán Péter szájában vérré alvad a bor. Az egész történet vérfolyamban halad előre a Golgotáig, ahol a kereszten függő Jézust vérpalakok festik pirosra. A Mester csak e gyötrclmes, utolsó állomásnál talál nyugalmat. Kínjaiban clalél, és életében először békés vízió ötlik fel benne. Angyal jön, aki megmenti, hisz kiállta a próbát, miként Ábrahám és Izsák. Kies tájra vezeti, szeretteivel találkozhat. Elmúlt a küldetés akadálya, ami Magdolnától elválasztotta. Családapa lesz, és helytáll a hétköznapok egyszerűségében. Ám ez a vízió sem maradhat mentes a való élethez tartozó kényszerektől. Jézust itt is utoléri a gyász, a tehetetlenség érzése, a tilalmakat szétfoszlató kísértés, az önazonosságát megkérdőjelező külvilág. Halálos ágyánál felkeresik megőszült tanítványai, akik közül épp Júdás lesz, aki számonkéri rajta az elmaradt kereszthalált, amelyben pedig neki fájdalmasan gyalázatos szerep jutott... És akkor Jézus víziójában visszavergődík a vesztőhelyre. A tömeg ismét hangoskodva szidalmazza, a latrok vonaglanak. Jézus visszanyeri eszméletét. és tapasztalja: a helyén van, ég és föld között. Fájdalomtól eltorzult arcán mosoly jelenik meg és felhörög: Bevégeztetett! A filmvásznon újból végigfutnak a nevek, a nézők felkászálódnak a piros plüssel borított puha székekből. A popcorn elfogyott. szájuk most csevegéssel teli. Vajon feltámad-e lelkűkben Jézus, a megfeszített? Segítséget nyújt-e ehhez a Kazantzakisz-Scorsese alkotás? A filmnek nem egyes jelenetei vitathatók, hanem a krisztológiája, Jézus istenemberi mivoltának „képzeletbeli kifejtése". Mintha ehhez Nesztorioszt választották volna teológiai iránytűnek. Jézus bűnösnek tartja és vallja magát. Vajon ez az önkritika az igényes emberekre jellemző érzékenységnek és alázatnak tudható be? Vagy inkább Jézus bűntelenségének szerzői tagadása? Jézus állaftdóan fél, szorongásaiban, tétovaságaiban Júdás a támasza. Vajon szükségszerű-e, hogy Isten médiumok által nyilatkozzék meg? Vagy az isteni hivatás teszi idegbeteggé a kiválasztottat? A film Jézusából teljesen hiányzik a harmónia. Hol szánalmat keltő szerencsétlen férfi, hol pedig isteni erővel eltöltött próféta, aki maga sem tudja, hogy mit csinál. Ez a Jézus alak végül is idegen maradt számomra. Nem okozott botrányt, de nem tudom követni. Leginkább részvétet érzek iránta. A film ennek ellenére érdekes alkotás. Merészen újrateremti az evangéliumok beszámolóit, és kitölti azok hézagait, megmagyarázza talányait. Elég csupán Júdás árulására gondolnunk: Jézusnak önként kell vállalnia a halált, de a tömegben nem merik letartóztatni. Megbízza hát Júdást, hogy vezesse a csapatot a Getszemáni majorba. Júdás elkeseredettségében sírva fakad, de nem tehet a prófécia ellen, amit együtt olvasnak a szenvedő szolgáról Izaiásnál. Elmegy hát, de nem lesz ellenséggé. A letartóztatás pillanatában is csókkal köszönti szeretett Mesterét... Az ilyetén alkotói szabadság elbizonytalanítja a hitben nem járatos kezdőket. Vajon hányféle értelmezése, rekonstrukciós lehetősége van az evangéliumoknak? És miért az egyházi olvasatnak szavazzon bizalmat? Kiknek ajánljam hát a Krisztus utolsó megkísérlése című filmet? Azoknak, akik személyes kapcsolatban állnak Jézussal, és készek arra, hogy a Mesterükről alkotott képet vívódások árán is újabb elemekkel gazdagítsák. UNGER ZSUZSA Krisztus arcának ábrázolása mindig is az illető kép, vagy szobor keletkezési korának felfogását tükrözte. A Scorsese-film ellen tüntetők ideálja ez a lesütött szemű, X. századi korpusz (Móser Zoltán felvétele) 34 HARANG POPCORN és 5C0R5E5E
