Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 1. szám
A közelmúltban a Városmajori Ifjúsági Csoporttal Brünnbe utaztunk az ott tanuló magyar nemzetiségű egyetemisták meghívására. Csehszlovákia több városában működik az ittenihez hasonló diákkör. A briinni szervezet neve: KAFEDIK, azaz Kazinczy Ferenc Diákklub. Vezetőjükkel, Lőrinci Leventéxel beszélgettem szervezetükről. Elmondta, hogy 1970-ben alakultak meg, céljuk a város egyetemein, főiskoláin tanuló magyar diákok egyesítése, nemzeti öntudatuk növelése. Nagyon fontos ez, hiszen tagjaik néhány éven belül a felvidéki magyarság vezető értelmiségijei lesznek. Akik innen kikerülnek, járassák magyar iskolába gyermekeiket, adják tovább nekik magyarságukat. Legnagyobb létszámmal 1978- ban működtek. Akkor 250 tagjuk volt. Azóta a csehszlovák kultúrpolitika szlovákiai városokba, Pozsonyba, Nyitrára és Kassára igyekszik centralizálni a magyar diákokat. Az országban két oktatási minisztérium van, cseh és szlovák. Csehek és szlovákok csak saját egyetemeiken tanulhatnak. A magyarok természetesen a szlovákokhoz tartoznak, ezért egyre kevesebb magyar diákot vesznek fel brünni iskolába. Ma 120-an vannak, ez azt jelenti, hogy az összes Brünnben tanuló magyar diák részt vesz a klub életében. Az országban több mint félmillió magyar él, de Brünn 450 ezer lakosából csak négyezer magyar. Semmilyen fórumuk sincs a KAFEDIK- en kívül. A városban 400 lelket számláló bolgár nemzetiségnek könyvtárral, modern technikával felszerelt klubháza van, de ők két éve eredménytelenül próbálnak valamilyen helyiséget szerezni. Egy lerobbant pincével is megelégednének, de hiába. Kölcsönzött termekben tartják kéthetente rendezvényeiket, amelyek előadóit általában Magyarországról hívják. Minden érdekli őket, ami a magyarsággal összefügg. A történelem, irodalom, politika, zene területéről számos neves személyiség elfogadta már meghívásukat. Az előadók ismerik anyagi helyzetüket, így csak szállást és útiköltség-térítést kémek. Az elnöknek gyakran saját zsebébe kell nyúlnia, mert a kasszában nincs elég pénz. Az idei évre már 4500 koronát sikerült kicsikarni a CSEMADOK- tól, de ez szükségleteik negyedét sem fedezi. A többit tagdíjakból és a rendezvények előtti gyűjtésekből teremtik elő. Néhány hazai intézmény már felkarolta őket. Kétszázkötetes könyvtáruk a Széchényi Könyvtár ajándéka. Rendszeresen kapnak folyóiratokat az Energiagazdálkodási Intézettől, a Magyar Elektrotechnikai Múzeumtól. Néhány ifjúsági szervezettel is jó kapcsolatot építettek ki. 1988 decemberében megalakult a Felvidéki Diáktanács, mely összehangolja a városi klubok működését. A többi talán még több gonddal küzd, mint a KAFEDIK. Ha bármivel tudunk nekik segíteni, ha csak azzal is, hogy meglátogatjuk őket, nemcsak boldogabbak lesznek magyarságukban, hanem bennünk is erősödni fog a nemzeti öntudat, az összetartozás érzése. HEGYI LÁSZLÓ HARANG 5
