Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-07 / 10. szám
Negyvenegy év után, elítélésének évfordulóján, az esztergomi prímási palota előtti teret Mindszenty József bíboros hercegprímásról nevezték el. Az időpont jelképes és kiválasztott volt, mert 41 évvel ezelőtt a különféle kábítószerektől szellemileg megbénítva, az átélt kínzásoktól megtörve, „vallott” és tudomásul vette máig élő „bíráinak" „ítéletét”. Mindszenty József hercegprímás számára megkezdődött kálváriájának második szakasza. A börtönben töltött esztendők, kényszertartózkodás az amerikai követségen, végül pedig engedelmeskedve a Vatikán rendelkezésének, elhagyta hazáját és Rómába távozott. Ezt követték külföldi útjai a szabad életben, élete alkonyán. Meglátogatta a magához hasonló hontalan honfitársait. így is halt meg, számkivetetten, félig elfeledve. Nem kevés egyházi és világi személy számára megkönnyebbülést okozva halálával. Kívánságára mindaddig, amíg hazája földjében nyugodhat, Maria-Mindszenty bíboros az ítélethirdetésen (archív felvétel) zellben temették el, az egyik oldalkápolnában, nem messze a bejárattól. Sírját mindig virágtenger övezte, nemzeti színű szalagokkal díszítve. Fényképe ott állott a vörösmárvány síron, hová az utóbbi években egyre bátrabban zarándokoltak honfitársai. Sírját meglátogatta II. János Pál pápa is. Talán azzal a szándékkal, hogy példát mutasson azoknak, akik hasonló látogatásra nem vállalkoztak, vagy nem volt igényük reá. Teret neveztek el tehát Mindszenty bíborosról, így állították vissza jó hírét. Emlékét és tiszteletét nem kellett soha visszaállítani. E sorok írójának élénken emlékezetében él 1949. február 9-ének szürke, ködös napja, Mindszenty bíboros emlékéhez kapcsolódva. Merő véletlen, hogy ő vette fel akkor a nyomdában a telefonkagylót. De élőbbről kell kezdeni. Ma már szinte hihetetlen, hogy milyen érzékeny volt vallási kérdések vonatkozásában a magyar társadalom. Iszonyatos vihart kavart az a tervezet, mely fakultatívvá akarta tenni a hitoktatást az iskolákban. Az akkori idők kultuszminisztere, Ortutay Gyula kapkodhatta a fejét a rázúduló szidalmak miatt. Az iskolák államosítása pedig olyan izgalomba hozta a magyar társadalmat, hogy a konnány biztonsági intézkedések bevezetését fontolgatta. Teljes erővel működött a propagandagépezet. Szívszorító példák jelentek meg az egyházi iskolák sanyarú helyzetű tanítóiról. A szerzetes gimnáziumok - szerintük - a primitív maradiság fellegvárai voltak, ahol reakciós terrorra nevelték a fiatalokat. De nem elégedtek meg az átlátszó és primitív propagandával. Aláírásgyűjtéseket indítottak. Tanárok, tanítók, szülők és tanítványok „kérték és követelték" a „klerikális reakció” eltávolítását az iskolákból. Az ellenzéki pártok közül Barankovics István kiemelkedő bátorsággal és szakértelemmel fordult szembe a hisztériáig fokozott egyházellenes indulatokkal. A korabeli parlamenti jegyzőkönyvek tanúsítják nemcsak szónoki képességét és személyes bátorságát, hanem ellenfelei szellemi színvonalát és hozzászólásaik primitívségét is. Lapja, a „Hazánk” munkatársai tanulságos időket éltek át. Megismerhették a csak papíron létező sajtószabadságot és a félelmet, a létbizonytalanságot is. 4 HARANG 1949. február kilenc
