Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-03-07 / 10. szám
1990.'február 8-a. Az esztergomi bazilikában a rehabilitálás alkalmából celebrált szentmise (Tamaska Gyula felvételei) Egyre több támadás élte a lapot, egyre több fenyegetés. Megszületett a belső tanács, cikkeiket ne írják alá a munkatársak. Barankovics a mentelmi jogot élvező főszerkesztő felel ezentúl az írásokért. Az államosított nyomdák vállalatvezetői a cenzor szerepét is vállalták. Jellemző példa erre a „Holnap” c. napilap esete, melyet Sulyok Dezső pártja adott ki. Szabad és élesen bíráló hangvétele miatt páratlan olvasói sikere volt. Úgy szűnt meg, hogy a nyomda „öntudatos dolgozói" megtagadták a „reakciós” szellemű cikkek szedését és nyomását. A helyzet nem sokban különbözött a ,.Hazánk”-nál sem. Az elkészült oldalakból egy példányt titokzatos és készséges kezek eljuttattak valahová. A tördelőszerkesztő csak akkor tudta meg, hogy „az öntudatos nyomdai dolgozók” mit szedtek ki és mit nyomnak ki, miután a főmettőr (szedőtenni csoportvezető) asztalán megszólalt a telefon. A kifogásolt cikkeket minden tiltakozás ellenére ki kellett emelni, különben nem jelenhetett meg az újság. Később elmaradt a titokzatosság. Egyszerűen a Sztálin út 60-ból jelentkezett a sajtórendészeti osztályról Gulyás őrnagy és kiadta utasításait. Egyszer például egy kis hír nem jelenhetett meg. 1948-ban Togliatti olasz kommunista pártvezető ellen merényletet követtek el, vérátömlesztésre volt szüksége. Jelentkezett egy ferences rendi szerzetes, hogy a kommunista vezető rendelkezésére áll. Gulyás őrnagy a hír megjelenését megtiltotta. mert - úgymond — mások is jelentkeztek véradásra, nemcsak az a pap. Az egyre növekvő politikai nyomás tudatában a megjelenést minden héten megharcolva készült az akkor már 4 oldalra sorvasztott Hazánk. A tehetetlenség dühével. Mindszenty bíboros törvényszéki tárgylását óriási figyelem és a kormánypártok ünneplő tombolása kísérte. A „Hazánk” hallgatott. Összeszorított foggal, az esélytelenség tudatában. Akkor már értesültünk, hogy Brankovicsot Nyugatra kényszerítették, képviselőtársai közül sokakat figyeltek. A szerkesztőség erre az időre megtanulta már a sorok közötti írás tudományát, a kétféleképpen érthető mondatok szerkesztését, a nyílt és így elfojtható támadás helyett a látszólag tárgyilagos tények sajátos csoportosítását. Macska-egér háború volt ez a cenzúrával. Még nem kezdődtek meg a tömeges letartóztatások, még egyfajta sportszerűség is volt benne. Február 9-én a lap tördelése kezdődött a nyomdában. Kora délelőtt volt. megszólalt a telefon. A hívó be sem mutatkozott, csak arról érdeklődött, hogy Mindszentyről írt-e elítélő cikket a szerkesztőség? Nem - válaszoltuk. Nincs is szándékukban? Nincs — feleltük. Akkor a „Hazánk" nem jelenik meg többé. Máig felejthetetlen, hogy egyetlen munkatárs sem latolgatta a túlélés lehetőségét. Tudtuk, hogy vége újságíró pályánknak, vagy legalábbis szünetel. A főmettőr, aki a másik telefonon már értesült a döntésről, ránk nézett és széttárta a kezét. A vállalatvezető szinte véletlenül belépeti a terembe. Bennünket figyelt. Csendesen leballagtunk a lépcsőn. Különös, azóta sem jártunk ebben a nyomdában. A következő cikk megírására 1949. február 9-e után. tizenkét évet kellett várni. Mindszenty bíboros nevét cikk keretében azóta most először írhatja le: MÁRKUS LÁSZLÓ HARANG 5
