Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-28 / 9. szám

'Hasznos tudnivalóig Amit a hőérzetünkről tudnunk kell A hőérzet meglehetősen szubjektív dolog. Van, aki ugyanabban a helyi­ségben fázik, van, akinek melege van. Mi okozhatja ezt, hiszen a hő­mérséklet ugyanaz!? Egyrészt külső, másrészt belső okok. Egy helyiségen belül is vannak különböző hőmérsékletű pontok, a kályhától és nyílászáróktól függően más és más a mikroklíma, de még a bezárt ajtók, ablakok résein keresztül is van légmozgás, sőt huzat. Fontos a hőérzet szempontjából öltözetünk anyaga, hossza, rétegzett­sége, nedszívó képessége. A műszá­las anyagok jóval kevésbé képesek alkalmazkodni a környezethez, azaz nyáron melegek és télen hidegek, te­hát éppen az ellenkező hatást érjük el velük, mint szeretnénk. A pamutból és gyapjúból készült ruhák jó nedszí­vó képességűek és jobban tartják a hőt is. A levegő valóságos hőmérséklete és hőérzetünk között nincs egyenes összefüggés, mivel ezt befolyásolja a levegő nedvességtartalma is. A szá­raz, sivatagi forróság sokkal köny­­nyebben elviselhető, mint az akár 10-15 °C-kal is kevesebb trópusi, párás meleg. Ezt a megfigyelést fel­használhatjuk saját szobánkban is: növeljük télen a levegő nedvesség­­tartalmát erős párologtatással, így kevesebbet kell fűtenünk. Természetesen sok mindenben nem vagyunk egyformák, nemcsak ízlésünk és érdeklődési körünk kü­lönböző, de vérmérsékletünk, anyag­cserénk is. Ez nagymértékben befo­lyásolja hőérzetünket, a heves vér­mérsékletű, vagy „melegvérű” em­berek anyagcseréje fokozott, mindig szaladnak, gyakran idegesek és iz­zadnak, hamar „felkapják a vizet”. Ennek ellentéte a gubbasztó, mindig fázó típus. Ez utóbbin több mozgás­sal segíthetünk. Korunk is nagymértékben befo­lyásolja hőérzetünket. Észrevették már, hogy a gyerekek, fiatalok soha­sem fáznak? Életünk első harmadá­ban, amíg a test építése folyik, sok energiát fogyasztunk, aminek elége­tése során hő szabadul fel. Később az energiabcvitel és -leadás egyen­súlyba kerül, majd életünk utolsó harmadában kevesebbet is eszünk, mivel szervezetünknek nincs szük­sége már annyi energiára. Mi történik, amikor fázunk? A fázás nem véletlenül az egyik leg­kellemetlenebb érzés. Ez a szer­vezet figyelmeztetése arra, hogy nincs elég energiája. Amikor fá­zunk, a bőrt behálózó hajszálerek összehűzódnak és a vér nem tudja a két legfontosabb funkcióját, a belső szervek, az izomzat és a bőr vérellátását, illetve az anyagcsere­­termékek elszállítását végezni. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy szervezetünket ne csak a táplálékfelvétellel juttassuk energiához, hanem külsőleg is: megfelelő ruházattal, ésszerű fűtéssel, forró fürdővel, testmasszázzsal. Éjjelre elég, ha a szoba nappali 20-22 °C-os hőmér­sékletét 16-18 °C-osra csökkentjük. Alvás közben életfunkcióink lelas­sulnak, a légzés percenként 16-ról 8- ra csökken, belső szerveink műkö­dése - a máj kivételével - a mini­mumra esik vissza. Hajlamosak vagyunk arra is, kü­lönösen így tél végén, hogy az első napsugár hatására levessük téli ru­házatunkat. Ez nagyfokú könnyel­műség és a megfázások, influenza okozója. A hosszú tél után megörü­lünk a jobb időnek, türelmetlenek vagyunk, szervezetünk tartalékai azonban a vitaminfogyasztás kény­szerű csökkentése miatt kimerül­tek, le vagyunk gyöngülve. Vi­gyázzunk tehát, legyünk türelme­sek és fokozatosan térjünk át a könnyebb öltözködésre. PIROS CHRISTA A vendégvárás sok örömmel jár, de sok nehézséget is okoz a megfelelő kiszolgálás, s a lakás rendbe tétele a vendé­gek távozása után. Tanácsaink­kal a munkát szeretnénk meg­könnyíteni. Az evőeszközökről eltűnnek a foltok, ha szalmiákszesszel átitatott puha ronggyal töröljük át. Praktikus tanácsok vendég­várás előtt és után... A porcelánedény könnyen tisztítható, ha előbb nedves só­val bedörzsöljük és csak utána mossuk el a szokásos módon. A kristályváza visszanyeri eredeti, csillogó fényét, ha lan­gyos, szalmiákszeszes vízben mossuk el vagy tiszta alkohollal áttörölgetjük. A poharak kifogástalanul tiszták lesznek, ha mosogató­­szerrel elmossuk, majd folyó­vízzel leöblítjük. Ne törölges­­sük el, hanem hagyjuk őket le­csöpögni, s megszáradni. Az egymásba szorult pohara­kat úgy választhatjuk szét a legegyszerűbben, ha a belső po­harat hideg vízzel megtöltjük, a külsőt pedig egy meleg vízzel teli tálba merítjük. W. A. HARANG 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom