Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-28 / 9. szám
A falu főutcájától elég sokat kell gyalogolni annak, aki ezen a vízmosásos partoldalon lakik. És itt már nem kövezett az út, hanem gidres-gödrös, télen csúszik. Ez persze csak a felnőttet zavarja, a gyerekek kihasználják, boldogan csúszkálnak. Mint ahogy az utcák által közrezárt, befagyott bányatavon is visonganak, repülnek a metsző hidegben. Egy néni még a fejét is elfordítja és keresztet vet, ne lássa ezt az istenkísértést. P.-ék a partoldalon laknak. Zsuzsi, a 15 éves lány épp azon hozakodik a mamával és a dédivel, hogy lemehet-e a slötyire csúszkálni. A válasz: nem. A NEGYEDIK NEMZEDÉK Zsuzsi elsős egy fővárosi egészségügyi szakközépiskolában.- Hogy jársz be innen?- Busszal. Reggel fél hétkor indulok, délután négy körül érek haza.- Mi leszel, ha végzet?- Lehetek ápolónő, védőnő, csecsemőgondozó, tovább is tanulhatok. Talán csecsemőgondozó leszek.- Sorold el, kikkel laksz együtt?- Apuval, a mamával, aki a nagymama, a nagypapával és a dédivel. Meg van egy testvérem is.- Kire hallgatsz leginkább?- A mamára, mert vele találkozom a legtöbbet, ő mondja meg, mit csináljak. Apu korán reggel elmegy, és késő este jár haza, sokat dolgozik.- Mennyire lehetsz önálló?- Nem nagyon. Úgy kezelnek, mint régen, amikor még kicsi voltam.- Mennyi a zsebpénzed?- Az nincs, de bármire kérek, megkapom.- Ma hány forint volt nálad?- Száznál több. v- Elköltötted?- Nem, csak ettem meg ittam. Kakaót, szendvicset, dianás cukrot.- Az minek?- Mert rossz kedvem volt.- A szüleid mire tanítanak?- Csak apu van. Anyu két éve elköltözött tőlünk... Apu azt mondja, legyek jó. Nem* mecMwih’- A nagymama mire nevel?- Legyek rendes, engedelmes...- A dédi mire tanít?- Hol olyan legyek, mint ők... Ha veszek valamit, azt mondják, szép, de nem kellett volna. Éljek úgy, ahogy ők éltek. A dédi már tizenegy éves korában dolgozott.- És azt akarja, hogy te is...?- Azt nem, mert örül, hogy tanulok, de ha valamitől húzódozok, akkor azzal jön, ő már ilyen idős korában... én meg milyen vagyok...- Te rendesnek tartod magad?- Annak.- Segítesz a házimunkában ?- A húgommal takarítunk, ruhát teregetünk, mert azt a mama nem szereti.- Bevásárlás, főzés?- A papa vásárol be kocsival, főzni a mama vagy a dédi szokott.- A szobád fala teli van macskák és sztárok fotóival. Ki a kedvenced?- Mind szeretem. A HARMADIK NEMZEDÉK- Villanyszerelő a szakmám, de most mindent csinálok, mert kicsi a vállalat, fafeldolgozással foglalkozunk - mondja az apa. - Tizenkilenc éves koromban nősültem, két gyerekünk született. Pár évre rá vettünk a szomszéd utcában egy házat, elég rossz állapotban volt, apuval felújítottuk. Együtt megcsináltunk mindent. Központi fűtés is van benne.- Miért nem ott laknak?- Nehéz erről beszélni. Az asszony miatt. Itthagyta a családját. Pedig a házat közösen szereztük, a gyerekeket ő szülte. Lemondott róluk is, elment... Úgyhogy most hazaköltöztünk anyuékhoz. A lányok jobban szem előtt vannak, én meg úgyse bírnék háztartást vezetni, mosni, főzni magunkra...- A lányokat ki neveli?- A nagyanyjuk.- Hallgatnak rá?- Hallgatnak. Egyszer fordult elő, vagy két hete, hogy Zsuzsi nem jött haza a délutáni busszal, csak két óra múlva. Mindnyájan izgultak érte, én még nem voltam itthon. Kiderült, hogy a barátnőjéhez ment, a faluba. De akkor is meg kellett volna mondani előre.- A diszkóba ki engedi el?- Arra tőlem kérte el magát. Most mit csináljak. Ez nem „olyan”, csak a kultúrházban tartják, hazakísérik.- Fiúk?- Csak lányok! Olyan még nincs. Egymást kísérik haza a lányok. A kisebbik gyerek meg olyan, mint én vagyok. Nem vágyik sehova. A MÁSODIK NEMZEDÉK A nagymama nyugdíjas, ami nem jelenti azt, hogy pihenéssel tölti az idejét.- A fiam még nagyon fiatal volt, mondtuk neki,“ráér nősülni, de nem akart várni... A felesége a szomszéd faluból való. Nem mondhatok rá egy rossz szót se, szépen éltek, tiszta, rendes volt a menyem, gondosan nevelte a gyerekeket, dolgozott is, pénzt keresett. Majd beteg lett, sokat feküdt kórházban. Aztán furcsa, amikor meggyógyult, akkor bolondult meg. Egy napon a fiam avval jön, hogy a felesége elment. Hova ment? Hát el... hagyott egy levelet avval, minden a tiéd legyen, a gyerekek is. Azt se tudtuk, hova lett. A fiam mégis csak akart vele találkozni, valósággal nyomoztunk utána, amíg egy nővérszálláson megtaláltuk, de ott se állt szóba velünk. A váláskor a bíró azt mondta neki, gondolja meg, csakugyan nem kér semmit? Egyik lányát se? Nem kérte. Azóta messzire költözött innen.- A két kamaszlány hogy viselte el?- Gondolhatja. Akkor mondtam, költözzetek haza. A kisebbik hirtelen rossz tanuló lett, egy szomszéd tanárnéni vette kezelésbe, most már szépen javult.- A gyerekek találkoznak az anyjukkal?- Eleinte nem akarta őket látni.- Segítenek-e a házimunkában?- Ők segítenének, de én nem várom tőlük. Mire délután hazajönnek, azokat a dolgokat már el kell végezni. Nyáron, iskolai szünetben mindent megcsinálnak. 28 HARANG
