Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-28 / 9. szám
SZENTTÍRÁSBAN A Szentírás ismerete sok tekintetben hasonlatos a természet dolgainak ismeretéhez. Mennél jobban elmélyedünk benne, annál újabb és mélyebb rétegei tárulnak fel előttünk. miközben egyre újabb kérdéseink támadhatnak. A kérdésekre választ kapva egyre gazdagabbak leszünk, egyre értékesebb kincsek birtokába jutunk. Érdekes - és nem biztos, hogy mellékes - rejtélye a Szentírásnak az ásványok, a drágakövek kérdése. Az Ószövetségnek és az Újszövetségnek hangsúlyos helyein találkozhatunk az ásványok tételes, pontos, szinte leltárs/.erű felsorolásával. Több esetben pedig éppen 12 drágakő szerepel. nem mindig ugyanazok, de több egyező is van közöttük. Mózes második könyvének 28. fejezetében részletesen le van írva, hogy milyenek legyenek Áron és Fiai szent papi ruhái. Közülük talán a legérdekesebb és legszebb a hősen, amelyet az ÚR döntéseinek az átvételekor kell viselniük a papoknak a szentélyben: „Azután készíts hósent művészi munkával a döntések közlésére!... aranyból, kék és piros bíborból, karmazsin fonálból és sodrott lenfonálból készítsd el! Négyzet alakú legyen, kétrét hajtva egy arasz hosszú és egy arasz széles legyen. Foglalj abba foglalatba illő drágaköveket, négy sor követ ebben a sorrendben: rubin (odem), topáz (pirdá) és smaragd (váreket), ez az első sor. A második sor: karbunkulus (nofech), zafír (szápir) és jáspis (jáhálom). A harmadik sor opál (lesem), agát (sővo) és ametiszt (áchlámá). A negyedik sor: krizolit (társis), ónix (sohám) és nefrit (jásfé). Aranyfoglalatokba legyenek erősítve. A köveken... Izrael fiainak a nevei legyenek, a tizenkét névnek megfelelően. Pecsétgyűrű módjára legyen vésve, és mind a tizenkét törzsnek a neve rajta legyen.” Ezékiel könyvének 28. fejezetében Édennek, Isten kertjének csodálatos, nagyszerű mivoltát hangsúlyozzák drágakövek: „Edenben, Isten kertjében voltál, mindenféle drágákéi borított: rubin, topáz és jáspis, krizolit, ónix és nefrit, zafír, karbunkulus és smaragd." De Ézsaiás könyvének 54. fejezetében is a vigasztalás, az isteni biztatás és bizalom hordozói a drágakövek: „O. te nyomorult, vihartépte, vigasztalan! íme, én drágakövekre építem falaidat, zafírokból rakom le alapodat. Rubinból (kádked) készítem el falad párkányát, és kapuidat briliánskövekbéíl, összes határaidat pedig gyémántokból. Fiaid mind az ÚR tanítványai lesznek, és nagy lesz fiaid békessége. Igazság által leszel erős nem kell félned az elnyomástól, távol marad télied, sem a rettentéstől. nem közelít hozzád." S az Újszövetség befejező könyvének, a rejtélyescsodálatos Jelenések könyvének az új, örök Jeruzsálemet bemutató részében ismét ásványokkal találkozunk. Nemes ásványok, drágakövek és féldrágakövek az új város, az égi Jeruzsálem alapkövei. Itt is tizenkét drágakő szerepel, akárcsak a hósenon. A legtöbb ásvány (így például a jáspis, a zafír, a topáz) azonos az ószövetségbeliekkel, de néhány új is szerepel (így például a berill, a kalcedon). „Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely az Istentől, a mennyből szállt alá... Falának építőanyaga jáspis, és a város színarany, tiszta üveghez hasonló. A város falának alapköveit mindenféle drágakő ékesítette: az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kameol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizoráz, a tizenegyedik hiacint, a tizenkettedik ametiszt...” Miért éppen a felsorolt ásványok szerepelnek a szóban forgó textusokban? Van-e vajon valamiféle mélyebb jelentése is a Szentírás „ásvány-üzenet"-ének? Az ásványok leírásának tudománya, a mineralógia, az ókorban ismeretlen volt. Sokszor még az is gondot okoz a bibliafordítóknak, hogy a bibliai ásványneveket egyértelműen azonosítsák a ma jól ismert és egyértelműen meghatározott ásványok újabb keletű elnevezéseivel. Volt-e egységes szimbolikájuk a bibliai korokban az egyes ásványoknak? Vagy van talán rejtett jelentésük is? A mai kor emberének szóló sajátos üzenetük? A tizenkettes szám értelmezéséről sok minden elmondható. A tizenkettő Isten országának a száma, különleges jelentőségű szám. Izrael tizenkét törzse, a tizenkét tanítvány, az égi Jeruzsálem tizenkettes felosztása mind-mind erre utal. A tizenkettő az isteni igazgatásnak és a terenrtésbeni dolgok isteni mértékének a száma. Azt azonban, hogy a Szentírás oly sok helyén többször is szereplő jáspis. ametiszt, zafír, topáz, kalcedon vagy ónix, milyen jelentést hordoz és vane valamilyen különleges üzenetük napjaink emberének is, mindmáig nem sikerült megfejteni. FODOR LAJOS ISTVÁN HARANG 27
