Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-03 / 1. szám
kalendárium Mit ünnepiünk vízkeresztkor? Sajnos kevesen ünnepük, és inkább csak az idősebbek. Mikor ők felnőttek, még pirosbetűs, munkaszünetes nap volt, diákok számára a szünet zárása. A köznyelv „háromkirályok” napjaként emlegette. Pedig utóbbiak sem királyok nem voltak - miként a hagyomány tartja, bizonyára abból következtetve, hogy aki aranyat, drága füveket tud ajándékba vinni, az csak király lehet sem pedig „csillagjósok” - miként némely „felvilágosult” elmék hirdették, lesajnáló éllel. Hanem igenis napkeleti bölcsek, vagyis olyan tudós emberek, akik kiismerték magukat a csillagos égen, a matematikában, de még a száraz - olykor siváran száraz - földön is, és csatornahálózatokkal, öntöző berendezésekkel enyhítették ember és föld szomjúságát. Minden varázslat nélkül. Tisztes polgári foglalkozásukból eredően. Ezek a bölcsek láttak egy különös, igen ritkán előforduló csillagállást (egyébként nemcsak ők, látta azt a delphoi Sybilla is, meg Vergilius is, a dicső római, de hát jósnők és költők látása nem oly szabatos és tudományos, mint a csatornaépítőké) - és elindultak abba az irányba, amerre a csillag mutatott, hogy egy ott megszületett gyermeknek ajándékot vigyenek. A bölcsek valóságos személye jelképes jelentést is hordoz: ők képviselik az akkor ismert világot: Európát, Afrikát, Ázsiát. Ezért lett később a háromkirályok ünnepe a világmisszió napja is. Ez a nap azonban mégsem csupán az övék, hanem elsősorban azé, akit látogatni siettek, a Gyermeké. Az egyház Epifánia néven tartja számon, ami azt jelenti: megjelenés. Vagyis Krisztus dicsőséges megjelenése; Ám O megjelenésével nemcsak a bölcseket vonzotta magához. Megjelent (vagyis: kijelentette magát, bepillantást engedett küldetésébe) a Jordánnál, a Keresztelő János körül összesereglő megtérőknek is, amikor velük együtt alámerült a folyóban, s a megnyíló égből galamb szállott alá, miközben szózat hallatszott: „Ez az én szeretett fiam, akiben én gyönyörködöm!” Keresztelő János pedig, aki a próféták sorában utolsónak érkezett, de náluk nem volt kevésbé rettentő szavú, halkan és szelíden kimondja: „Nem vagyok méltó, hogy sarujának szíját megoldjam.” Január hatodika ennek az Epifániának is ünnepe, és e megkeresztelkedés emlékére szokásos a keleti egyházban a víz-szentelés. (Mellesleg: a keresztelés nemcsak keresztény cselekvés; és csak a magyar nyelvben kapcsolódik a kereszt fogalmához. A bűntől való megtisztulás szimbolikus vízbe merítése már Mózesnél szokásban volt, több évezredes zsidó közvetítéssel érkezett a kereszténységhez, és más nyelveken - battisterio, Taufe - nem kötődik a kereszthez, noha a kereszt jele mint mozdulat, jelen van a szertartásban.) Végül Epifánia az az esemény is, amelyre szintén január hatodikán emlékezünk: a kánai mennyegzőn történt csoda. Jézus és édesanyja a galileai Kánában, esküvőt ünneplő rokonoknál vendégeskednek. Az örömszülők szegények, elfogy a bor. Mária megsajnálja őket, s kérleli fiát: Nincs boruk! (A katolikus hívek közbenjárás-kérésének itt az ősmintája.) Jézus elhárítaná, még nem jött el az ő ideje, még nem akar megnyilatkozni. De Mária tudja, hogy mégis segíteni fog, és vödrökért küldi a szolgákat. És Jézus megteszi, amit anyja kér és vár tőle, bort ad a bajban lévő háziaknak, és ezzel megmutatja - a kor csodaváró követelménye szerint - isteni erejét tanítványainak. Vízkereszt napja tehát gazdag tartalmú ünnep. Nem kapcsolódik viszont hozzá Jézus templomi bemutatásának, körülmetélésének és névadásának eseménye; ez utóbbiak a nyolcadik napon történtek, vagyis Újév ünnepén, mikor is Jézus nevével kezdjük az új esztendőt. (Ezért ünnep az újév napja, nem pedig azért, hogy kialudhassuk magunkat Szilveszter után.) A magyar népnyelv elterjedt mondása: „érti a csíziót!” - pedig dehogy érti! A kifejezés a csavaros észjárásra utal, de óriási jelentésváltozáson ment keresztül; ugyanis a „csízió” a circumcisio (körülmetélés) magyarítása, eredeti értelménél fogva tehát szintén az újévhez kapcsolódik. BOZÓKy ÉVA Január első hetében 7’32 perckor kel a nap és 16'03-16’09 között nyugszik. A napok hosszabbak lesznek, az év első hetében 6 perccel. Fontosabb évfordulók: Január 2-án lesz 75 éve, hogy meghalt Goldmark Károly, a Sába királynője c. ószövetségi témát feldolgozó opera szerzője. Január 7-én lenne száz esztendős Molnár Antal, zeneszerző és -tudós, kórusvezető és a zeneszociológia megalapítója. A hét jelesebb névnapjai közé tartozik Szt. Genovéváé (jan. 3.), a francia nép védőszentjéé, aki — mintha csak Jeanne d’Arc előfutára lett vona - őrködött Párizs fölött, amikor Attila hunjai közeledtek a városhoz. Meglátták az imába merült szüzet a váifalon - t és visszafordultak. Akármilyen „barbárok" is lehettek ezek a hunok (a franciák nagyon félhettek tőlük, mert az ősöktől örökölt rémületről Illyés Gyula is hírt ad, mondván, hogy még a masamód-Iányok is „hun-pofákat" vágnak egymásra), olyan rosszak mégsem voltak, ha megfutamodtak a gyönyörű lánytól (igazi barbárok egészen mást tettek volna): és tudjuk, hogy Róma alól is visszafordultak, pedig ott szép lány se volt, csak egy sovány gebén kifelé ügető öreg püspök. Január 4.-e Aprószentek napja: a betlehemi kisdedeké, akiket Heródes király megöletett, gondolván, hogy a kis Jézus még a városban van. Pedig az angyal akkor már Egyiprom felé vezette a Szent Családot. A betlehemi gyermekgyilkosságról Arany János emlékezett meg szép, allegorikus balladában (sorai a szabadság - harc utáni Magyarországra is érvényesek), a Ráchel siralmában. Az ősanya sírja Betlehem közelében van, és a hagyomány szerint a sír megrendült, amikor Betlehem asszonyai gyászoltak. 34 HARANG
