Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)

1990-02-07 / 6. szám

Politizáljanak-e a papok? I. B. 47 éves rabbi, közepes nagyságú hitközség vallási vezetője nyilatkozik:- A leghatározottabban ellene va­gyok annak, hogy a rabbi politizáljon. Felfogásom szerint a rabbinak, a hit­község szellemi, vallási vezetőjének mindenkor meg kell őriznie közössége előtt pártatlanságát. Hogyan tudja azt megőrizni, ha valamelyik párt színeiben lép a politikai küzdelmek porondjára? Biztos, hogy a hívei között jócskán lesz­nek, akik más párthoz húznak, hisz a demokráciának éppen az a lényege, hogy nem uniformizálja a társadalmat.- Nem szüneteltetheti párttagságát akkor, amikor a templomba lép? Ma már a pártok nem követelik az állandó propagandát, mint a sztálini időkben.- A politizáló rabbi vagy pap mond­hatja ezt, csak hitközsége nem hiszi el neki. Mint ahogy a valóságban ez így is van. Önkéntelenül belevisz valamit a beszédeibe, templomi megnyilatkozá­saiba is a maga politikai meggyőződésé­ből. Ez pedig mindenképpen elidegenít­heti őt a híveitől. Még ehhez hozzáfűzhetem, hogy a zsidó származású politikus általában, sokkal inkább az érdeklődés közép­pontjában áll, mint más ember. Sajnos ez Közép-Kelet-Európában évszázados tapasztalat. Beidegződött előítéletek határozzák ezt meg. így van ez a világi embereknél. Természetesen a rabbival kapcsolatban ez még fokozottabban ér­vényesül. Egy kis történet is alátámaszthatja állí­tásomat. Bárczy István és Vázsonyi Vil­mos együtt intézték Budapest főváros ügyeit, mint a törvényhatóság vezető képviselői. Nagy építkezéseket irányítot­tak és számos utat modernizáltak. Két pesti polgár sétált az utcán és látták a se­rény munkát, hogyan aszfaltozzák a mun­kások a gyalogjárót. Megszólalt az egyik: - Nagyszerű ember ez a Bárczy, évszáza­dos elmaradottságot küszöböl ki. Elvezet lesz sétálni fővárosunk utcáin. Ahogy mennek és beszélgetnek, el­­botlik ugyanez a polgár az egyik macs­kakőben, amit kiemeltek a régi burkolat­ból. Alaposan megüti a lábát és dühében felkiált: - Az ördög vigye el ezt a rohadt Vázsonyit!- Pedig Vázsonyi nem is volt rabbi! -A. S. 34 éves, egyik fővárosi temp­lomkörzet rabbija. Szerinte politizálhat a rabbi. Persze, nem mint vallási vezető, hanem mint magánember.- Hogyan egyeztetheti ezt össze azok­kal a híveivel, akik más véleményen van­nak?- Miért ne tehetné? Mindenkinek joga van ahhoz, hogy kifejtse a maga véleményét. Egy rabbi nem lehet hátrá­nyos helyzetben azért, mert az egyházi pályát választotta.- Nem viszi be ezzel a politikát a templom falai közé, ami semmi esetre sem előnyös?- Véleményem szerint ez nem a rab­bi állásfoglalásától függ. Az istentisz­teleteken nyilván nem keli beszélnie a maga politikai meggyőződéséről. Egyébként a politika bent van a Hit­községben is. Hisz már ott is vannak pártok, ellentétes csoportok. Ehhez még hozzátehetem, hogy Auschwitz után minden zsidónak poli­tizálnia kell. Bemard Malamud írja a Fixier című regényében, hogy nincs po­litikamentes zsidó. Mert főleg neki nem mindegy, hogy milyen rendszer van uralmon és kik akarják a sorsát irányí­tani. A zsidó ember az életével politizál. Ezért egy rabbi sem húzódhat vissza az állásfoglalás-mentesség kényelmes sán­cai mögé... DOMÁN ISTVÁN Kőbányai János felvétele HARANG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom