Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-07 / 6. szám
'Egyházi és felekezeti híre£ Mikor utazik a pápa a Szovjetunióba? A világsajtó „történelmi találkozódnak minősítette Gorbacsov szovjet államelnök decemberi találkozóját-//. János Pál pápával. A kommentárok más és más részletét emelték ki a vatikáni sajtóiroda közleményének, de egy mozzanatot a megfigyelők egyöntetűen a legfontosabbnak tartanak: a pápa meghívását egy szovjetunióbeli látogatására s ezzel kapcsolatban azt, hogy a Szentatya „szívből köszönetét mondott a meghívásért, kifejezve azt a reményét, hogy a helyzet fejlődése lehetővé teszi majd, hogy eleget tegyen a meghívásnak.” Árnyaltan ugyan, de a vatikáni sajtóiroda közleményében félreérthetetlenül ott van a pápai látogatás feltétele: a helyzet fejlődése. A fejlődés fogalma pedig azt érzékelteti, hogy valaminek a továbbfejlesztése, pontosabban annak, ami valójában már megindult. Ez a valami: a Szovjetunióban élő egyházak és vallásfelekezétek szabad működése. Nehéz volna sorrendet megállapítani a rendezésre váró kérdésekben, de köztudott, hogy az ötmilliós ukrán katolikus egyház ügye az utóbbi évtizedekben a legtöbb feszültség oka volt. A görög szertartású római katolikus egyház működése ugyanis nemcsak Ukrajnában, de a Szovjetunió más területein is tiltott volt. A sztálini kormányzat ezzel a tiltással igyekezett nyomást gyakorolni a Rómához hű görög szertartású katolikusokra, hogy beolvadjanak az Orosz Ortodox Egyház kötelékébe. Az utóbbi időben - jelesen a gorbacsovi peresztrojka hatására - több olyan állami intézkedés történt, ami arra utal, hogy a készülő új vallási törvény visszadja a görög szertartású római katolikus egyház szabadságát a Szovjetunióban. Ezt jelzi a Novosztyi hírügynökség egyik nemrégi jelentése is, mely szerint: az Ukrán Szovjet Köztársaság vallásügyi bizottsága elismerte az ukrán katolikusok egyenjogúságát a többi felekezettel, hozzáfűzve azt a felszólítást, hogy az ukrán görögkatolikusok ne szervezzenek tüntetéseket és ne akatják önkényesen birtokba venni elidegenített templomaikat. Ivan Lubachivsky bíboros, az ukrán katolikusok Rómában élő - Ívovi (lembergi) - főérséke derűlátóan nyilatkozott az 1946-ban betiltott ukrán katolikus egyház működésének újraengedélyezéséről. Az épületek és egyházi javak visszafoglalásának kérdésében ő is türelemre intett. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy csak akkor utazik a pápa a Szovjetunióba, ha már az ukrán katolikusok ügye megnyugtatóan rendeződött. Újabb fejlemény ebben a rendezésben, hogy 11. János Pál pápa megbízása szerint és az Orosz Ortodox Patriarkátus meghívására január 13-17. között a Keresztények Egysége Pápai Bizottságának egy tekintélyes delegációja utazott Moszkvába, hogy az orosz ortodox egyház vezetőivel tárgyaljon az ukrán katolikusok ügyének rendezőségéről. A küldöttség vezetője Willebrands bíboros, a Tanács volt elnöke és Edward Cassidy érsek, az új elnök. Tagjai: Marusyn érsek, a Keleti Egyházak Kongregációjának titkára és Mons. Scribano, az Egység-Tanács munkatársa, végül Mons. Duprey, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának titkára. Az első hivatalos tanácskozás alkalmával a tárgyalófelek kölcsönösen kifejezték azt a törekvésüket, hogy a találkozó járuljon hozzá az ukrajnai katolikusok és az ortodoxok közötti bizalom és kölcsönös tisztelet helyreállításához. (M. F.) Paskai László és Kocsis Elemér egyházi vezetők a vallásügyi törvény vitáján a parlamentben (Bánhalmi János felvétele) Jó lenne... 1990. jan. 25-én a Magyar Parlament elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadsággal kapcsolatos törvényjavaslatot. Az igazságügyi bizottság képviselője, Csorna László szerint a szabályozás nem a korlátozások és a tiltások oldaláról közelíti meg az egyházakat, hanem a szabad lehetőségek, az emberi jogok felől. A honatya szerint az ezeréves magyar történelem során először mond le az állam a „főkegyúri” jog gyakorlásáról (lásd egyházi vezetők kinevezése). A jogképzetlen vallásos állampolgár eme ésszerű magyarázat ellenére elgondolkodhat azon, milyen „szabadabb lehetőséget” és „emberibb jogot” tud egy törvény nyújtani az alkotmányban szereplő lelkiismereti és vallásszabadságon kívül? (Nem is szólva a törvényhez kapcsolódó végrehajtási utasításban rejlő lehetőségekről.) Míg az állam és az egyház (ígéretük szerint) szétválnak, addig a keresztények az ökumenikus mozgalomnak hála közelednek egymáshoz. És talán nemcsak a keresztények: Karl Barth protestáns teológus szerint ugyanis az igazi ökumenikus feladat a zsidóság és a kereszténység megbékélése. Bár tudjuk, nem így van. de egyféle megközelítésben a kereszténység a zsidóságból kinövő, Jézus által alapított új vallás (szekta). Az tagadhatatlan: Ószövetség nélkül nem érthető az Újszövetség sem. „Legigazibb” ökumenikus feladata mégis mindenkinek saját egyháza. Hívő és hívő, püspök és püspök, laikus és klérus békéljen meg. Ne „termeljünk” új vallásalapítókat és vallásokat. Elfogadva, hogy a LÉLEK mindannyiónkban munkál, immár szabad egyházainkban lehessen a lelkiismeretünk is szabad. B. PETŐFI ÁGNES Mindszenty térnek nevezi el a prímási palota előtti teret az Esztergomi Városi Tanács a méltatlanul meghurcolt és elítélt Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek emlékére. Az ünnepélyes és nyilvános névfelvételre február 8-án, a törvénysértő ítélethirdetés 41. évfordulóján kerül sor. 6 HARANG
