Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-07 / 6. szám
hogy az élet lehet jobb is. Ez nyílt politizálás. Azt sugallta, hogy a hatalom érvénytelen. A lelkészek értékmegőrző, emberi és közösségi feladata soha nem választható el egy jó értelemben vett valódi politikai tevékenységtől. Tehát én az mondtam volna a Zsinat helyében: nem szorgalmazzuk ugyan, hogy túl sok lelkész legyen képviselő, de örülnénk annak, hogy a Parlamentbe bekerülne 5-10 lelkész, aki képviselheti az egyházat is.- Mi a Néppárt véleménye arról, hogy a nemzetiségek és az egyházak saját képviselettel rendelkezzenek a Parlamentben?- Ha egyszer komolyan akarjuk venni, hogy Magyarországon demokrácia van, akkor senkinek sem lehet külön joga, vagy előjoga. Semmilyen okból. Tehát azt a megoldást nem támogatnánk, hogy a választások után egyházak képviselői csak azért kerüljenek be mindenfajta választás nélkül, mert ők egyházi vezetők. Ugyanígy nem lenne túl sok értelme annak, hogy állandó meghívott vendégként vehessenek részt egyházak vezetői, hiszen akkor nincsen szavazati joguk. Az se lenne jobb megoldás, ha lenne egy olyan országos lista, amilyen eddig volt. Ebből az következik, hogy az egyházaknak el kéne dönteniük, hogy önállóan indítanak-e független jelölteket, vagy pedig számukra fontos párttal, vagy pártokkal fognak össze és állapodnak meg arról, hogy azok egyházi képviselőket is bevesznek a Parlamentbe. Ha az egyház többszáz éve képes belső demokráciára a presbitérium jóvoltából, akkor miért nem tudja ugyanezt felvállalni a nemzet életében is?- Egyszerűbb a képlet a protestáns egyházakban. A katolikus egyházban viszont bonyolultabb. Erről mi a Néppárt véleménye?- El tudom képzelni azt, hogy ez a tiltás enyhíthető vagy valamilyen módon lehetne kiskaput találni... Ha mást nem, akkor keresni kellene olyan világi katolikusokat, akik föl tudják vállalni az egyházi érdekképviseletet, vagy az egyház szándékainak a parlamenti kinyilvánítását.- Mi a Néppárt véleménye mindezekből következően az állam és az egyház közötti kapcsolat jövőbeni formálásáról?- Mi is ügy gondoljuk, hogy az állam és az egyház valóban választódjék szét teljes mértékben. De ez nem jelenti azt, hogy az egyházak számára közömbös terrénum az állam. Az állam számára is elképzelhetetlen, hogy neki az egyház érdektelen, vagy közömbös terület. Azt jelenti a szétválasztás, hogy nincs közöttük semmilyen hatalmi kapcsolat, nincs semmilyen alá- és fölérendeltség. Sőt, hogy nem csak az egyházügyi, hanem az ennél tágabban vett nemzeti politikát, ha szükséges, bírálják. Másik kérdés az, hogy van-e szükség arra, hogy az egyházak fölé bármilyen címen létrehozzunk „felügyeletet”. Ha az állam azt el tudja viselni, hogy minden párt önálló, akkor nevetséges dolog az egyházak felügyeletére bármilyen szervezetet kiépíteni.- Arra gondol, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal megszűntével jelenleg három kormányintézmény foglalkozik egyházi ügyekkel: az Országos Vallásügyi Tanács, az Egyházpolitikai Titkárság és a Művelődésügyi Minisztérium egyik főosztálya? Kétségtelen, hogy ez bizonyos fokig zavart kelt...- Erre gondolok. Ha elfogadom azt, hogy az államnak és az egyháznak szüksége van egymásra, akkor e kettőnek hatnia kell egymásra. Ha az állam nem más, mint a nemzet cselekvő, végrehajtó keze, akkor mindenképpen szükség van a kettő viszonyát támogató, erősítő társadalmi testületre. De ez csak egy valódi demokráciában jöhet létre, ha tehát ebben a testületben mindkét fél delegáltatja abszolút szuverén lehet.- Szükségét látja-e a Néppárt a lelkiismereti és vallásügyi törvénynek? Vannak ugyanis olyan hangok - az egyházon belül is —, hogy ez teljesen szükségtelen, elég, ha ezt az Alkotmány deklarálja. Minden egyéb törvényben megfogalmazott tétel csak korlátozó jellegű lehet...- Ez a törvénytervezet az egyházakról és az egyházak híveiről szól. Ha ez róluk szól, akkor ezt ők és ne a pártok döntsék el. Könnyen lehet, hogy ebben a mostani átmeneti, zavaros, tisztázatlan korszakban bizonyos alapjogok megerősítésére jó a törvény. Az is lehet, hogy fél év múlva erre semmi szükség nem lesz. ítéljék meg az egyházak, hogy kell, vagy nem kell.- Az utóbbi hetekben sok vitát váltott ki az országos Vallásügyi Tanácson elhangzott kormányjavaslat az egyházi ingatlanok visszaadásának módozatairól. Mi a véleménye erről az önök pártjának?- A Néppárt azt mondja: Magyarország reformja a tulajdonreformmal kezdődik. Ami azt jelenti, hogy ahol csak lehet, meg kell találni a valódi tulajdonosokat. A Magyar Néppárt - sok ellenzéki párttal szemben - nemcsak a magántulajdont tartja fontosnak, hanem a közösségi, vagy a helyi tulajdont is. A szabadelvű kormányzatoknak kell átvenni a helyi irányítást. Ezt mi úgy képzeljük el, hogy övéké lesz az állami tulajdon. Tehát nem a mostani ál-magántulajdon működik tovább, hanem az lebontódik, és a településeknek saját tulajdonuk lesz telekkönyvileg. Erre legyen kölcsön is felvehető, amellyel vállalkozni lehet. így a helyi egyházaknak, a plébániáknak, a lelkészi hivataloknak is legyen majd meg a saját tulajdonuk. Nem arról beszélek tehát, hogy adjuk vissza a nagybirtokokat az egyháznak. Erről szó sincs. Arról beszélek, hogy azt a mennyiségű vagyont, amennyi a létezéséhez, intézményei működtetéséhez szükséges, azt adjuk vissza. — Ez vonatkozik a házingatlanokról is? Tehát pl. szerzetesrendek épületeire, a református egyház iskola- és egyéb egyesületi épületeire is?- Természetesen. A Magyar Néppárt azt állítja, hogy az államosítás, a földek elvétele, továbbá az egyházi iskolák elvétele egyaránt igazságtalan volt. Ha az egyház úgy dönt, hogy szüksége van ingatlanjaira, akkor vissza kell adni. Az egyház mondhatja azt is, hogy bár szüksége van, vagy lesz erre, vagy arra a korábbi házingatlanára, de egyelőre nem tudja fönntartani. Ez esetben legyen lehetősége arra is, hogy felkészüljön és bármikor, ha eljut a kellő anyagi helyzetbe, beindíthassa intézményeit. Azt, hogy mit mikor, milyen mértékben kap vissza, az átmeneti időszakban felügyelje a Parlament. 1990 végétől viszont, amikor remélhetőleg létrejön majd a helyi önkormányzati rendszer, akkor a visszaadás joga is kerüljön le a helyi önkormányzatok kezébe, kivéve a nemzeti vagyon dolgát. A Magyar Néppárt azt szeretné, hogy ha városi és falusi „parlamentekben” részt vennének az egyházak képviselői, nemcsak a laikusok, hanem hivatásos emberei is. — Köszönöm a beszélgetést. KOMLÓS ATTILA Tamaska Gyula felvétele 4 HARANG
