Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-02-07 / 6. szám
Varga Csaba, országos titkár a Magyar Néppárt álláspontjáról- Én őszintén megmondom: nem értek egyet azzal az egyházi stratégiával, amely abból indul ki, hogy „az egyháznak semmi köze a politikához”. Az egyház maradjon meg függetlennek a kormányzástól, hatalomtól vagy politikától. Ugyanakkor azonban orientálja a hívőket arra, hogy ma a nemzet milyen válságban van, és hogy megoldásáért mit kellene tenni, milyen összefogás szükséges, milyen erkölcsi értékek számítanak ebből a szempontból. Ez tehát nem hatalmi központú, hanem nemzetközpontú politizálás, melynek az a lényege, hogy az egyházaknak - különös tekintettel a református egyházra, már tradíciója miatt is - elemi kötelessége lenne tudatosan fölvállalni a nemzeti építkezésnek ezt a sokrétű segítését.- Mindez újabb kérdést vet fel: az egyház napi politizálásának kérdését. Azaz: induljanak-e lelkészek a parlaaz egyház választassák szét”- A Néppárt véleménye szerint a jövő Magyarországának belpolitikai életében milyen szerepet töltenek majd be az egyházak?- Egy nemzet társadalma sok-sok helyi társadalomból tevődik össze. Települések, városok, falvak társadalmából. Az elmúlt negyven év rombolása pl. abban jelentkezik, hogy ezek a helyi társadalmak szétszakadtak, szétzilálódtak, elvesztették gazdaságilag is belső erőterüket. Általában: alapvető értékek hiánya mutatkozik. Az erkölcsi válságnak egyik formája éppen az, hogy egy település közösségét nem tudja a morál irányítani a megfelelő értékek híján. A Magyar Néppárt szerint nem egyszerűen csak az a feladat a következő 10 évben, hogy Magyarország polgárosodjon, hanem az is, hogy ebből a helyét nem találó országból ismét nemzet legyen. Ebből a szempontból nézve a helyi társadalmak rekonstrukciója elképzelhetetlen az egyházak nélkül. A hívő emberek és az egyházak segítségével sokkal könnyebben indulhat meg egy település helyi társadalmának újjászületése.- Ebben a tekintetben önök szerint az egyháznak értékfelmutató szerepe van a közösségek felé?- A helyi társadalom értékét valójában nem az adja meg, hogy mekkora a lélekszám, hogy ott mennyi nemzeti vagyon termelődik egy évben, mennyi nyereség van... Hanem az, hogy ennek a helynek virtuálisan mi a belső ereje. Ebből a fajta erőből részben sajnos nagyon kevés van pillanatnyilag, és nagyon sok esetben kötődik a hithez, vagy a hithez és az egyházhoz.- Amennyiben ez így van, ennek — az egyházban rejlő ilyen jellegű erőnek - valahogy meg kell mutatkoznia a társadalomban is. A kérdés csak az, hogy miként? menti képviselő-választásokon, a helyhatósági választásokon vállaljanak-e pártfunkciót? Ismeretes a református egyház legújabb döntése, amely ezeket tiltja a gyakorló lelkészeknek: illetve, ha valamelyik lelkész képviselő akar lenni, pártpolitizálni akar, teheti, de arra az időre fel kell függesztenie lelkészt tevékenységét.- Én ezzel a döntéssel nem értek egyet. Sok szempontból elhibázottnak tartom. Főleg azért, mert ezzel a lelkészeket megfosztja az egyik emberi jogtól: a politizálástól. A lelkészek nagy többsége az elmúlt negyven évben, a legkeményebb diktatúra éveiben is politizált. Csak nem mondta ki, hogy tevékenysége politikai tevékenység. Amikor mondjuk, egy „kulákot” elvittek a faluból, majd megjött a munkatáborból, és a lelkész azt mondta, hogy barátom, bocsásd meg, ami veled történt, nem haltál bele, köszönd Istennek, higgyél abban. HARANG 3
