Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 5. szám
A pápa hatodik afrikai látogatása Január 25-én indult el a Róma- Fiumicioni repülőtérről II. János Pál pápa az afrikai földrészre. Ez a pápa hatodik apostoli látogatása Afrikában, melynek során a Zöldfoki Köztársaságot, Bissau Guineát, Mali, Burkina Faso és Csád helyi egyházait látogatja meg, de találkozik nem keresztény vallási közösségekkel is. Január 29-én Burkina Faso fővárosában - Ouagadougouban - A Nyugat-afrikai Gazdasági Tanács székházában több afrikai állam képviselője is részt vett azon a találkozón, amikor megemlékeztek a Sahel-országok érdekében tett pápai felhívás tizedik évfordulójáról. Utjának befejező állomásán — február elsején - Csád fővárosában az itteni népesség legnagyobb részét kitevő mohamedánok képviselőivel találkozik a katolikus egyház feje. Mint ismeretes, utazásai során a pápát számos újságíró kíséri el. Ez alkalommal először lesz az újságírók között a szovjet sajtó képviselője, mégpedig a TRUD római tudósítója. Uj lapot nyitott a történelem a romániai egyházak életében is Január 2-án Bukarestbe érkezett Fran cesco Colasuonno érsek, az Apostoli Szentszék rendkívüli ügyekkel megbízott nunciusa. Látogatásának célja a/ volt, hogy átadja a pápa anyagi segítségét, tájékozódjék a helyi katolikus egyház helyzetéről a megváltozott helyzetben és erkölcsi támogatásáról biztosítsa az egyházi vezetőket. A magas rangú vatikáni diplomata látogatását használták fel arra a római katolikus és a görög szcrtartású katolikus püspökök és ordináriusok, hogy megtartsák a forradalmi események utáni első, szabad konferenciájukat, melyen részt vett Jakab Antal gyulafehérvári megyéspüspök segédpüspökével. Bálint Lajossal, Jan Robu bukaresti püspök, apostoli kormányzó, Petra Gherghel iasi-i ordinárius, Sebastian Kräntner temesvári. Daszkal István nagyváradi, Sipos Ferenc szatmári ordináriusok, Alexandru Todea balázsfalvi görög katolikus érsek, loan Flascaru lugosi görög katolikus püspök, Hossza János nagyváradi és Muresan kolozsvári görög katolikus ordináriusok. A megbeszélések középpontjában az egyház és az állam viszonyának újjáren dezése állott, illetve a rendezés alapfeltétele: az egyházak teljes szabdságának és autonómiájának biztosítása. Az egybegyűlt püspökök és ordináriusok egyöntetűen követelték az állami egyházügyi hivatal feloszlatását s azt is. hogy az egyházak a jövőben maguk intézhessék anyagi ügyeiket. Ebben a vonatkozásban merült fel a második világháború végén megszüntetett Erdélyi Katolikus Státus újraszervezése a katolikus egyház vagyonának és anyagi ügyeinek központi kezelésére. A konferencián elnöklő Colasuonno érsek közbenjárását kérték a jelenlévők annak érdekében, hogy az Apostoli Szentszék mielőbb püspökökkel töltse be az egyházmegyék főpásztori székeit, valamint a részegyházmegyék püspökség rangjára emelését, a diplomáciai kapcsolat újrafelvételét, a szerzetesrendek szabad működésének támogatását. Különösen fontosnak tartott kérésük volt a püspököknek és ordináriusoknak. hogy az Apostoli Szentszék emelje érsekség rangjára a gyulafehérvári püspökséget egy önálló erdélyi egyháztartomány kialakításának érdekében. (Az utóbbi években ugyanis erőfeszítések történtek annak érdekében, hogy ilyen szerepe ne a gyulafehérvári, hanem a bukaresti püspökségnek legyen. A most megbukott román kormányzat és maga a Diktátor már drasztikus lépésekre is elhatározta magát, ha a Szentszék nem enged annak az átlátszó törekvésnek, hogy a túlnyomórészt magyar lakossággal rendelkező egyházmegyék bukaresti irányítás alá kerüljenek. Szerk.) A konferencia résztvevőinek követelései között szerepeltek még: az egyházi iskolák és intézmények visszaadása, a hitoktatás biztosítása nemcsak a templomokban, egyházközségi épületekben, hanem az állami iskolákban is, az egyházmegyei papnevelő intézetek újraengedélyezése, katolikus egyesületek, mozgalmak és szervezetek szabad működése, az egyházi sajtó és könyvkiadás lehetővé tétele, kórházi betegek és bebörtönzöttek lelki gondozása, új templomok és kápolnák építésének lehetősége, a műemléktemplomok és épületek karbantartásának állami támogatása, végül a jogtalanul elítélt egyházi személyek rehabilitálása. A követelések valójában a romániai katolikus egyház újjáépülésének alapvető feltételei. Ha teljesítik őket. akkor is a hívek erejét meghaladó áldozatokra, anyagi és szellemi erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy a sok évtizedes gúzsbakötöttségből ismét talpra állhasson a romániai katolikus egyház. Bízunk abban, hogy a külföldi testvéregyházak ebben az esetben is kinyújtják segítő kezüket. (m. f.) 22 HARANG
