Harang, 1990 (2. évfolyam, 1-25. szám)
1990-11-01 / 24. szám
Ebédjüket fogyasztják az árvaházi növendékek tábornok, a kolozsvári honvéddandár parancsnokának fia volt. Júniusban végezte el a tengerészeti akadémiát, s júliusban rendelték Kínába. Sebesülésébe belehalt Kajnyig Damján matróz, Kántor Géza kormánylegény, s megsebesült Demeter sorhaj ózászlós és Lukács tengerészapród. Wilfinger atya hithirdető társai közül számosán lettek vértanúk. A Die katholischen Missionen 1900. decemberi számában közölt jelentés szerint a boxerfelkelés során 49 hithirdető - köztük négy lazarista - halt meg. A véres kaland után az állandó veszedelmek miatt az atyák Ningpóba mentek. Wilfingert 1901 őszén Csekiang fővárosába, a régi császári székhelyre, Hangcsuba rendelték, s a szemináriumban az irodalmi kínai nyelv tanítását kezdte meg. Közben megbetegedett, igen heves láz gyötörte. Kiucsánba küldték, de az ottani éghajlat sem volt alkalmas; vért köpött. Jelentkezett a honvágy is. Egyik levelében megvallotta: „Olyan boldog volnék, ha egyföldim lehetne mellettem, mert szeretett iskolatársamnak, Wittib Károly lazaristának pillanatnyi jelenléte is oly sok örömet szerez nekem. Talán szeretett magyar hazámból is akadna olyan, aki a hithirdetői magasztos pályára szentelné magát. ” Atyai pártfogója, Illés Ferenc rendszeresen küldte neki a Szombathelyi Újságot, s a Jézus Szíve Képes Nagynaptárt. Wilfinger pedig rendszeresen küldte beszámolóit a Katholikus Hitterjesztés Lapja szerkesztőségének. Tudósításaiban elődeihez hasonlóan érdekesebbnél érdekesebb beszámolókat küldött a kínai nép életéről, szokásairól. A buzgó ifjú hithirdető egészségi állapota fokozatosan romlott, de ő, mint hős katona, senkinek sem szólt bajáról, minden ájtatossági gyakorlatot rendesen végzett. Kiucsánból Csuszán szigetére került a kisszemináriumba filozófiát tanítani. Itt is igen változó volt egészségi állapota. 1903 júliusában többszöri tüdővérzés után püspöke Sanghajba, az európaiak kórházába küldte. A kórházat elhagyva levelében azt írta: „Levelem biztos kézírása mutatja: Te Deum! Vérzésem okát azt hiszem az 1900. évi április 17-18. éjjeli eseményekben kell keresnem, mivel az akkor kegyetlenül elvert bal hátam s vállam, illetve tüdőmből jött a vér és a tüdőroncs, a 38 hónappal ezelőtt elszenvedett megveretésem szervi sérülést okozott, melyből egy neme a rothadásnak támadhatott és okozhatta a fájdalmatlan vérömlést és rohamot”. Fiatal volt, még csak 31 éves, sokat akart tenni a missziókért: remélte, hogy felgyógyul. Ki is neveztette magát Tai-csu hithirdetőjének, ott akart még dolgozni, ott meghalni, hiszen ő azoké volt, s csak erőszak űzte el onnan. Püspöke eleget tett kívánságának. Ez 1905. december végén történt. Nem sokkal Taicsuba érkezése után hirtelen meghalt. 1906. január 1-jén hozzátartozóinak rábeszélésére felvette a szentkenet szentségét. Az éjszakát nyugodtan töltötte el, s másnap reggel még elfogyasztotta a reggelit. De alig távozott szolgája, hogy ebédet rendeljen, a helynökhelyettes, aki akkor érkezett hozzá, már halva találta: csendben, halálküzdelem nélkül távozott. (Szinnyei lexikonában, a Magyar írók Élete és Munkái-ban elnagyoltan úgy olvasható, hogy 1898-ban indult Kínába és ott négy év múlva, hír szerint megölték a lázadók.) Wilfinger József mindössze nyolc rövid esztendőt töltött Tai-csuban, azt is megszakításokkal a folytonos üldözések miatt. Sok munkája mellett arra is szakított időt, hogy gyűjtést szervezzen a Taicsuban felépítendő Magyarok Nagyasszony ű-templom felépítéséhez. A magyar közönséget bőkezű adakozásra bírva, több mint 60 000 koronát sikerült összegyűjtenie. Wilfinger József önmagát a világegyház apostolának tekintette, de egyszersmind a magyar katolikus egyház hitküldésének is tartotta. Utóda, Tóth Ernő halála napján, 1906. január 2-án indult Kínába. így nem szakadt meg a kínai missziós területen tevékenykedő magyar lazaristák lánca. BŐGŐS LÁSZLÓ 44 HARANG
